Képes Világhiradó, 1959 (2. évfolyam, 2-20. szám)
1959-02-01 / 2. szám
— Nem sajnálom, csak arra gondolam hogy milyen jó neki .. . odamegy, ahun a búza érik. Mert én is szeretnék odamenni . . . Szipogva megszívja az orrát. Kriszta vigasztalja : — Erre, mifelénk nem termelnek búzát, Karcsi. Az valahol messze, nyugaton van. Miért akarsz odamenni? Karcsi vállat von. — Csak. Mert szeretem a búzát, meg akkor mindig Lovászpatona jut eszembe, meg a gulyalegelő, meg a kisiskola, meg Suttyanos Marci bácsi, meg még az édesapám . . . — Itt akkor nem is szeretsz lenni, ugye? — De szeretek, csak az más . . . Elhallgatnak és kinéznek az ablakon. — Hát akko én menek . . . Zavartan forgatja a nagy, kötött sapkát a kezében. — Csak még azt akarom mondani, hogy gyógyulj meg hamar Kriszta, aztán gyere az iskolába, mer én nem akarok mástól segítséget. Se a Judytul, se a Susytul ... én csak téged szeretlek, osztán, ha nagy leszek, ereszlek feleségű .. . Reszketősen mondja ki és néha megremeg a hangja. Az orrát is szívja néhányszor. Kriszta a füle tövéig elpirul a vallomástól és a boldogságtól. Megragadja a fiú nyakát és cuppanósan megcsókolja. — Én ígérem neked Karcsi, hogy csakis a te feleséged leszek és hétfőn megyek már iskolába. Csak tanulj szolgal KÖLTŐ-APOSTOL AZ ORSZÁGÚTON... A magyar költészet diadalútja volt Tollas Tibor amerikai és kanadai látogatása. A rabköltő, aki tíz évet töltött börtönben, rokkant kezével az autogramok százait írta lelkes honfitársainknak. ünnep volt Tollas Tibor amerikai körútja a szórvány-magyarság között, s büszkén állapíthatjuk meg, hogy a költő szava, a csengő vers, a magyar rím, mint balzsam hullott a reményvesztett hontalanok szívére . . . A Németországban megjelenő „Nemzetőr" főmunkatársa a „Megbékélés Konzulja" volt, s aranyszájú beszédei hidat emeltek a pártütők közé. Cleveland, Buffalo, Toronto, Montreal stb. magyarlakta városokban diadalút volt a költő vándorlása. Irodalmi estjeit százak és százak tapsolták végig. Boldog volt, aki kezet szoríthatott vele . . . A forradalom költőinek antológiája, a „Füveskert", Tollas Tibor névírásával magyar mementóként kerül a hontalanok néhány árva, szeretett könyve mellé, máson angolul. Azt mondta a papa is, az nagyon fontos . . . Odakint már sötétedik. Állnak az ajtóban. Kriszta sokáig néz utána. Karcsi zsebre dugott kézzel, kigombolt kabátban, fütyörészve megy az utcán hazafelé, mintha csak Lovászpatonán menne. Azt fütyöli, amit Sutytyanós Márton bácsi szokott, ha bevágott kétszer féldecit a szövetkezetben : „Árpád apánk, ne fécsd ősi nemzeted, nem vész az el, ha eddig el nem veszett ..." Gondolatban valahol a tengelic madár nyomában jár, amerre a búza érik . . . REMINGTON táskaírógép, magyar betűbeosztással RÉSZLETRE IS KAPHATÓ! KANADÁBAN, a BÁLINT könyvkereskedésben 272 Spadina Ave., Toronto Tel.: EM. 8-1301 Menlevelünk**. Honfitársunk! Ha bántanak és mellőznek, ha lekicsinyelnek és békebontónak vádolnak, tartsd a rágalmazók elé az alábbi sorokat. Rólunk írja Montgomery marsall, a vitézség népéről, a bátrakról, akiktől példát vehet a világ ... Ez a mi Menlevelünk. „The Hungarians have reminded the world what can be achieved by courage alone. If the Western Alliance can have strength and courage, there is no limit to what it could achieve — provided that its members also have unity in the true sense." (The Memoirs of Fieldmarshal Montgomery. 32. Chapter: The Unity of the West.)