Képes Világhiradó, 1968 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1968-01-01 / 1. szám

7 FÁY FERENC: Napfényes téli délután Az út jeges s te mész sután, egy ismerős kis fény után. Megbújsz a sarkon s úgy lesed, mint lesnéd hűtlen kedvesed. A fák ágáról ellopod s ölébe hajtod homlokod. Ha szádra ül,­­ mesélsz neki, és el szeretnéd rejteni két szó között. De nem marad, s meséd kihűl a nyelv alatt. Megállsz, — megáll. Ő sem repül. Vigyázz! most ott, a hóban ül... Hajolj le lassan... S már fogod a hóban ülő lábnyomod. Aztán csak mész, csúszkálsz sután... — Napfényes, téli délután. — trrr-vx. ** -vv---------st:_________________________________ v ISMERETLEN SZERZŐ: (1000 körül) A t­oldásba­rá­tok éneke FALUDY GYÖRGY fordítása­­A költemény Faludy György "Dicsértessék" című kötetében jelent meg 1938 ban, a Singer és Wolfner irodalmi intézet kiadásában, "A katolikus líra remekei" alcímmel. Dr. Joannes Drahos, vicarius generalis adta rá az "imprimatur"-t és Stephanus Béres censor dioecesanus "Nihil obstat"­­tal látta el.) Hogy lehess majd odafenn mulatozó vendég, s angyalnyelven nevedet mindörökre zengjék. FALUDY GYÖRGY, a magyar- és világirodalom büszkesége néhány hete Torontóban tartózkodik. Első torontói előadását csütörtökön, január 11-én este 8 órakor hallhatja a költészetet és irodalmat kedvelő magyar közönség a Colonnado színháztermében “Egy költő álma a kétezres évről“ címmel. KÉPES VILÁGHÍRADÓ Vagyok: vándor klerikus, jövök messze tájról, csalán nő az útfélén, zörg a szél az ágon. Éhség marja gyomromat, megnyúzott a bánat, így szolgáltam a magas teológiának. Eső csapja homlokom, s zápor, zúgva pergőn, reszket térdem, mint a nád, hull a hó az erdőn. Fázva ki se várhatom soha a vecsernyét, míg az Úr dícséretét végigénekelték. Izgalmas, nagyságos úr, van nőd, pénzed, csizmád, nélkülöznöd nem nehéz némi alamizsnát. Légy, mint Márton, oly kegyes, ne vess ridegen meg, bocskort, inget meg ruhát adj az idegennek.

Next