Képes Világhiradó, 1968 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1968-01-01 / 1. szám

33 FÜRY LAJOS: Folytatásos regény 18. FOLYTATÁS Kati határozottan válaszol. — Nemcsak azért Karolin néni kérem. Azon az áron, amibe ez az utazás kerül, vehetnék néhány hold földet odaát is, valahol Virginiában, vagy máshol, de én ehhez a kis szőlőhöz vonzódom. Azért, mert emlékszem az apám szavaira, amikor pakoltunk és ki kellett gyorsan költöznünk, meg amikor visszamentünk. Én azért jöttem, hogy még egyszer láthassam az arácsi szőlőt... Az asszony bólogat. — Hát majd megláthatod, majd lemegyünk utolsó na­pon ... A lány tiltakozik. — Nem... én most szeretnék odautazni... és én ott szeretném eltölteni az egész időmet... és ezért ne is tessék haragudni rám, de én mondtam a mamának is, hogy én Arácsra megyek... Az asszony kavargatja a kávéját. — No de várjál csak, hát nem lehet oda csak úgy le­rohanni, írni kell Kátaynak, hogy mikor érkezel... Kátay ott lakik a szőlőben, olyan gondnok, vagy vincellér féle ... vagy mit tudom én, elég az hozzá, hogy ő ott lakik... ő ismer mindent és majd megmutogat mindent... Dehát mit akarsz ott tulajdonképen csinálni? A háza­tokban idegenek laknak, oda úgy sem mehetsz... Más választásod nincs, mint beköltözöl Füredre, fizeted a a drága szállót, vagy próbálsz valahol a parasztoknál egy szobát kapni, de az is bajos, mert mondom, tele van minden külföldiekkel. Ezért akarsz oda menni? Mariska nénivel is kell találkoznod. Úgy beszéltem meg vele telefonon, hogy ha szép az idő, felmegyünk hozzá vasárnap hajóval. Tudod milyen szép kirándulás? A hajón van tánc is, meglátod, hogy fog majd tetszeni... — Nem lehetne telefonálni Arácsra, hogy megyek?., vagy mennyi időbe telik, amíg megkapják ett a levelet? — Telefonálni nem akarok, mert körülményes az üze­netet átadni, meg mit tudom én ... A levelet megírom, a délinél bedobom, holnap megkapják ... — Tessék szíves lenni Karolin néni kérem megírni, hogy vasárnap megyek, holnap még itt vagyok, aztán megyek. Aztán, amikor már ott meguntam visszajövök és akkor még majd itt maradok egészen a szabadság leteltéig. Jó lesz így? — Hát én nem bánom, ha annyira odavagy Arácsért, eredj csak. Úgyis megunod két nap múlva és jössz visz­­sza, hogy igaza volt Karolin néni, mert ott az égvilágon nincs semmi... Férfiaknak való ott. Inni, azt lehet, vagy pedig mondom, szórni a pénzt a drága helyeken, de hát te tudod, hogy mit akarsz ... Kati tapsol örömében. — Oh, így nagyon jó lesz Karolin néni kérem, tessék AZ ARÁCSI CSODAKÚT szíves lenni, akkor megírni, hogy vasárnap az első gyorsvonattal érkezem... jaj de örülök, de nagyon jó lesz ... Az asszony összeráncolja a homlokát. — Bevallom neked, hogy egy kissé elkedvetlenítettél, mert arra számítottam, hogy a kiránduló hajóval elme­gyünk vasárnap Visegrádra. Megismerkednél emberek­kel, meg aztán Mariska nénéd is látni akar. Húzta, halasztotta ezt az üdülést, amikor a leveled megjött, de már nem tudott rajta változtatni. Úgy látszik olyan vagy, mint az apád. Ha valami eszedbe jut, akkor azon­nal nekilátsz megcsinálni. Van egy ismerős asszony, ott dolgozott nálunk. Épített egy kis házat Ercsiben. Tudod, hogy mennyire van az idő? Néhány vonatmegálló csak. Aztán mégis, egy év óta készülök, hogy elme­gyek, de még mindig nem jutottam el. Te meg csak gondolsz egyet ott Amerikában, felugrasz a repülőgépre és már itt is vagy, innen meg azonnal tovább Arácsra... Hát én nem bánom, nekem mindegy, hogy mit csinálsz, de megvallom neked úgy, ahogy van, nem így számítot­tam és kissé áthúztad a tervem... A lány próbálja vigasztalni. — Karolin néni, azért ne tessék haragudni, hiszen olyan rövid az én időm is. Egy hónap az egész. Vissza­jövök még Arácsról ide, még itt is leszek, de most nagyon kiváncsi vagyok már és alig tudom tartani ma­gam... — Jól van, csak menj, majd meglátod, hogy mi van ott. Hiába beszélek, úgysem hiszel nekem. Az utcán vi­gyázz, hogy a szép cipődben bele ne lépj egy tehén­lepénybe, mert van elég, dehát neked Arács kell, hát menj. Csak azt az egyet tudnám, hogy mi a fészkes csudát akarsz te ott látni? A szőlőt? A Balatont? A faludat, vagy a volt házatokat? Az már mind a múlté, mire jó újra felidézni? Sírdogálni akarsz a házatok küszöbén, vagy pedig a vaksi csőszt akarod látni? Vagy azt a mogorva Kátayt? Az meg olyan, mint akiről azt mondják, hogy a padlásra jár fel nevetni ... Itt Pesten legalább, vagy Visegrádon az üdülőben, összejöhetnél fiatalemberekkel, lányokkal is és megvallom, kicsit szerettem volna veled felvágni, hogy most jöttél Ameri­kából. Szerettem volna, hogy lássák, hogy szép­ vagy, elegáns vagy, megfordulnak utánad az emberek. Ebből a fényből akartam egy kicsit habzsolni, lopni az én szürke öregségemben ...Hát ez is egyik titkos cél volt, hogy itt tartsalak és elvigyelek Visegrádra... Cigarettára gyújtanak. Karolin néni vacsorát készít, közben szüntelenül beszél. — Most én nem tudok lemenni, mert sürgős a munkánk. képes világhíradó

Next