Képes Magyar Világhiradó, 1972 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1972-02-01 / 2. szám
egy CSERKÉSZ-HÍRADÓ A farsang a nagy bálok szezonja, és ilyenkor se vége, se hossza az izgalmaknak. Hetekkel előtte már, a város telefonvezetékei izgatottan vibrálnak a fontos megbeszélésektől — kiket érdemes meghívni az asztalhoz, melyik az a szabásminta, amelyből nem jelenik meg vagy öt másik ruha, kinél lesz a bál után reggeli, kik jelennek meg, kik nyitnak? Vannak asztaltársaságok, amelyek háromszor is átrendeződnek, és persze, valaki mindig megbántódik. Vannak ruhák,, amelyeket az utolsó, idegrázó pillanatban fejeznek be. Vannak férfiak, akik mindenütt szívesebben lennének, mint egy bálon, és ezen érzelmeiknek megfelelő mártír kifejezés honol nemes ábrázatukon, miközben a társadalmi formákra ügyelő oldalbordák tőlük telhetően próbálják álcázni hitveseik minősíthetetlen unalmát. Vannak feleségek, akik kénytelenek az asztal alatt gyengéden dagadtra rúgni férjeik bokáját, mert éjfélig sem hajlandók megtáncoltatni Micsek Micit, csak azért, mert alacsony, kövér, rosszszagú a szája, nem tud táncolni és fülsiketítően mosolyog. De azért a bálnyitásig a legtöbb baj elsimul, és a legjobban szenvedők is örültek, hogy mégis eljöttek. Clevelandban a Cserkészbál a legnagyobb események egyike! Mindig kitűnik fényes hangulatával, fiatalos jókedvével és izgatottságával (és nem a késve érkező zenekarra gondolunk most). A Cserkészbálnak két célja van. Az egyikről úriember, nem beszél, de egy újságíró suttogva kimondhatja: pénzt akarnak vele szerezni, hogy hatalmas, ifjúságot nevelő munkájukat folytathassák és kiadásaikat fedezhessék. A bálon megjelenő pompás közönség nem csak mulatni jön, hanem belépőjegyével és a védnökség megváltásával a legnemesebb célt szolgálja. A második cél — és erről már úriember is beszélhet —, hogy az éveken keresztül aktívan működő cserkészlányokat és fiúkat a vezetőség bemutassa a megjelenteknek. Ezek azok a fiatalok, akik hűségesen jártak cserkészórákra, hogy népünk nyelvét és kultúráját megtanulják. Az évek múltával pedig ők vették át a fiatalok tanítását és készségesen adták tovább azt, amit tanultak. Hogy milyen nehéz munkája ez a cserkészetnek, arról a vezetők, de maguk a fiatal tanítók is regényeket tudnának írni. Az emigrációs élet megfigyelői azt már régen megállapították, hogy a hatvan évvel ezelőtt idevándoroltak több érdeklődést mutatnak a magyar kultúra iránt, és jobban tudnak magyarul, mint sokan a legutoljára érkezettek közül. A Képes Magyar Világhíradó előfizető listája és a szerkesztőségünkbe érkező levelek az élő bizonyítékok erre. Lapunkat legnagyobb számban az Öreg Amerikások támogatják előfizetéssel, aztán az idősebb D.P. generáció, aztán a fiatalabb D.P. generáció, és legkevésbé a Szabadságharcosok. Úgy tűnik, mintha a legrégebben idejöttek ragaszkodnának a legjobban a hazájukhoz, míg a frissebben jöttek minnél előbb feledni kívánnak. Ilyen körülmények között aztán emberfeletti munkát kell a cserkészet vezetőinek kifejteni a legifjabbak megmagyarosítása érdekében, amikor sokszor még a szülők is nemtörődömök nem csak a magyar ügyekkel, de még a magyar nyelvvel kapcsolatban is. Így hát a bálokon, ahol azokat a cserkészeket mutatják be, akik éveken keresztül kitartottak, nem csoda, ha úgy a szülők, mint a vezetőség, feszülnek a büszkeségtől, hiszen nem akármilyen gyerekekről van szó. Amikor a ragyogó fiatalok bevonulnak, a nyalka ifjak táncos kedve és az első báliruhát viselő kis nagylányok bája mögött ott lappang a magyarságuk tudata, a céljaik felismerése, a kötelességeik elfogadása, és talán ez a fiatalos bájjal kevert komolyságuk teszi őket olyan ellenállhatatlanná. Az idei Cserkészbál február 12-én lesz a Statler Hilton Hotel termeiben, és a zenét ismét Nagy Fecó zenekara szolgáltatja, akik ezennel, a biztonság kedvéért, egy nappal előbb érkeznek New Yorkból. A nagy zenekarok közül, akiknek engedélyük van a hotel nagytermében játszani, egyik sem vetélkedhetik a New York-i zenészekkel. Nagy Fecó jobban ismeri a magyar temperamentumot, zenészeinek a létszáma nagyobb, mint a többi zenekaré, és a cimbalom utánozhatatlan hangja a régi, hazai bálok hangulatát idézi. Szerkesztőségünkbe küldött meghívó igényléseket készségesen továbbítunk, és következő számunkban képes riportot közlünk erről a társadalmi eseményről. Kérjük, ha különösen jól sikerült fényképeik lesznek ez alkalomról, osszák meg velünk. Természetesen helyszűke miatt nem tudunk minden beérkezett képet leközölni, de az idejében beérkezettek legjavát tekintetben tartjuk. Kérjük figyelembe venni, hogy újságunkat február huszadikán már nyomjuk, ami nem sok időt enged a képek előhívása és beküldése között. Viszontlátásra február 12- én! HUMOR Ismét meteorológia Az orvosprofesszor három békát vásárolt, hogy ne legyen ráutalva a Meterológiai Intézet bizonytalan jóslataira. Barátja megkérdezi tőle: — Miért vettél három békát? Hiszen időjóslásra egy is elég. — Azért vettem hármat, hogy kétes idő esetén konzíliumot tarthassanak. Erzsébet-híd (régi) és a Gellért-szobor — Miért tették a Gellért-szobrot szemben az Erzsébet-híddal? — Ebből megtudhatja mindenki, hogy csak az imádság tartja a hidat. (A régi Erzsébet-híd annak idején merész építészeti konstrukciót jelentett.)