Képes Magyar Világhiradó, 1972 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1972-02-01 / 2. szám

egy CSERKÉSZ-HÍRADÓ A farsang a nagy bálok szezonja, és ilyenkor se vé­ge, se hossza az izgalmak­nak. Hetekkel előtte már, a város telefon­vezetékei izga­tottan vibrálnak a fontos megbeszélésektől — kiket érdemes meghívni az asztal­hoz, melyik az a szabásmin­ta, amelyből nem jelenik meg vagy öt másik ruha, ki­nél lesz a bál után reggeli, kik jelennek meg, kik nyit­nak? Vannak asztaltársasá­gok, amelyek háromszor is átrendeződnek, és persze, valaki mindig megbántódik. Vannak ruhák,, amelyeket az utolsó, idegrázó pillanat­ban fejeznek be. Vannak férfiak, akik mindenütt szí­vesebben lennének, mint egy bálon, és ezen érzel­meiknek megfelelő mártír kifejezés honol nemes ábrá­­zatukon, miközben a társa­dalmi formákra ügyelő ol­dalbordák tőlük telhetően próbálják álcázni hitveseik minősíthetetlen unalmát. Vannak feleségek, akik kénytelenek az asztal alatt gyengéden dagadtra rúgni férjeik bokáját, mert éjfélig sem hajlandók megtáncol­tatni Micsek Micit, csak azért, mert alacsony, kövér, rosszszagú a szája, nem tud táncolni és fülsiketítően mosolyog. De azért a bálnyi­tásig a legtöbb baj elsimul, és a legjobban szenvedők is örültek, hogy mégis eljöt­tek. Clevelandban a Cserkész­bál a legnagyobb események egyike! Mindig kitűnik fé­nyes hangulatával, fiatalos jókedvével és izgatottságá­val (és nem a késve érkező zenekarra gondolunk most). A Cserkészbálnak két cél­ja van. Az egyikről úriem­ber, nem beszél, de egy új­ságíró suttogva kimondhat­ja: pénzt akarnak vele sze­rezni, hogy hatalmas, ifjú­ságot nevelő munkájukat folytathassák és kiadásai­kat fedezhessék. A bálon megjelenő pompás közön­ség nem csak mulatni jön, hanem belépő­jegyével és a védnökség megváltásával a legnemesebb célt szolgálja. A második cél — és erről már úriember is beszél­het —, hogy az éveken ke­resztül aktívan működő cserkészlányokat és fiúkat a vezetőség bemutassa a meg­jelenteknek. Ezek azok a fia­talok, akik hűségesen jár­tak cserkészórákra, hogy népünk nyelvét és kultúrá­ját megtanulják. Az évek múltával pedig ők vették át a fiatalok tanítását és kész­ségesen adták tovább azt, amit tanultak. Hogy milyen nehéz mun­kája ez a cserkészetnek, ar­ról a vezetők, de maguk a fiatal tanítók is regényeket tudnának írni. Az emigrá­­ciós élet megfigyelői azt már régen megállapították, hogy a hatvan évvel ezelőtt idevándoroltak több érdek­lődést mutatnak a magyar kultúra iránt, és jobban tudnak magyarul, mint so­kan a legutoljára érkezettek közül. A Képes Magyar Vi­lághíradó előfizető listája és a szerkesztőségünkbe ér­kező levelek az élő bizonyí­tékok erre. Lapunkat leg­nagyobb számban az Öreg Amerikások támogatják elő­fizetéssel, aztán az idősebb D.P. generáció, aztán a fia­talabb D.P. generáció, és legkevésbé a Szabadsághar­cosok. Úgy tűnik, mintha a legrégebben idejöttek ra­gaszkodnának a legjobban a hazájukhoz, míg a frisseb­ben jöttek minnél előbb fe­ledni kívánnak. Ilyen körül­mények között aztán ember­­feletti munkát kell a cserké­szet vezetőinek kifejteni a legifjabbak megmagyarosí­­tása érdekében, amikor sok­szor még a szülők is nem­törődömök nem csak a ma­gyar ügyekkel, de még a magyar nyelvvel kapcsolat­ban is. Így hát a bálokon, ahol azokat a cserkészeket mutatják be, akik éveken keresztül kitartottak, nem csoda, ha úgy a szülők, mint a vezetőség, feszülnek a büszkeségtől, hiszen nem akármilyen gyerekekről van szó. Amikor a ragyogó fiatalok bevonulnak, a nyalka ifjak táncos kedve és az első báli­ruhát viselő kis­ nagylányok bája mögött ott lappang a magyarságuk tudata, a cél­jaik felismerése, a köteles­ségeik elfogadása, és talán ez a fiatalos bájjal kevert komolyságuk teszi őket olyan ellenállhatatlanná. Az idei Cserkészbál feb­ruár 12-én lesz a Statler Hilton Hotel termeiben, és a zenét ismét Nagy Fecó ze­nekara szolgáltatja, akik ezennel, a biztonság ked­véért, egy nappal előbb ér­keznek New Yorkból. A nagy zenekarok közül, akik­nek engedélyük van a ho­tel nagytermében játszani, egyik sem vetélkedhetik a New York-i zenészekkel. Nagy Fecó jobban ismeri a magyar temperamentumot, zenészeinek a létszáma na­gyobb, mint a többi zene­karé, és a cimbalom utánoz­hatatlan hangja a régi, ha­zai bálok hangulatát idézi. Szerkesztőségünkbe kül­dött meghívó igényléseket készségesen továbbítunk, és következő számunkban ké­pes riportot közlünk erről a társadalmi eseményről. Kérjük, ha különösen jól sikerült fényképeik lesznek ez alkalomról, osszák meg velünk. Természetesen hely­szűke miatt nem tudunk minden beérkezett képet le­közölni, de az idejében be­érkezettek legjavát tekintet­ben tartjuk. Kérjük figye­lembe venni, hogy újságun­kat február huszadikán már nyomjuk, ami nem sok időt enged a képek előhívása és beküldése között. Viszontlátásra február 12- én! HUMOR Ismét meteorológia Az orvosprofesszor három békát vásárolt, hogy ne legyen ráutalva a Meterológiai Intézet bizonytalan jósla­taira. Barátja megkérdezi tőle: — Miért vettél három békát? Hiszen időjóslásra egy is elég. — Azért vettem hármat, hogy kétes idő esetén konzí­liumot tarthassanak. Erzsébet-híd (régi) és a Gellért-szobor — Miért tették a Gellért-szobrot szemben az Erzsé­­bet-híddal? — Ebből megtudhatja mindenki, hogy csak az imád­ság tartja a hidat. (A régi Erzsébet-híd annak idején merész építészeti konstrukciót jelentett.)

Next