Képes Magyar Világhiradó, 1972 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1972-10-01 / 10. szám

Ez történt... A clevelandi MHBK megrendezte a hagyományos Anna-bált. Annak ellenére, hogy minden bizonnyal az év legforróbb napjára esett a nevezetes és közkedvelt bál, a hangulat pompás volt. A hölgyek, akik túlnyomó rész­ben “halter” ruhákban jelentek meg, valamivel jobban bírták a trópusi klímát, mint az urak. A terem léghűtéses volt ugyan, de a táncosok hevével nem bírt mégsem meg­küzdeni­­, s voltak olyanok, akik fittyet hánytak a tüdő­­gyulladás lehetőségének, időnként kirobogtak kocsijaik­hoz, hogy a léghűtésben lehűljenek ... Ennek ellenére a társaságnak eszébe sem jutott hajnalig hazamenni! A re­mek toalettekkel az ifjúság vitte el a pálmát, különösen ragyogóan néztek ki: Torma Judith, Vareska Andrea és Takáts Betty ... ☆ ☆ ☆ Ezzel ellentétben a clevelandi cserkészek a leghide­gebb napot kapták az idei Cserkésznapra. Egyesek szerint az árvalányhaj elfogyott a cserkészek kalapján, és a ven­dégek versenyt dideregtek­­, de mi bizonyos méretű túlzást sejtünk a dramatikus jelentés mögött... Mégis a híres cserkészszellem leküzdötte a természeti csapást és elkékülten bár, de lelkesen énekeltek és táncoltak. Habár sokan otthon maradtak (tavaly is, de akkor a szörnyű kánikula miatt), mégis hatalmas erkölcsi sikert arattak. Kár, hogy az MHBK vezetősége nem tud valamilyen egyezséget kötni a cserkészet vezetőségével, amely szerint felesbe vennék az időjárás jellegzetes clevelandi kicsa­pongásait... ☆ ☆ ☆ Szathmáry Lajos volt erdélyi és pesti újságíró, a chicagói "The Bakery” nevű étterem tulajdonosa, tízezer dollárt ajánlott fel a fillmorei Sík Sándor Parkban meg­tartott cserkész vezetőképző táboron az új, magyar ABC- könyv kiadására. Ajánlatát szinte döbbenetes csend kö­vette­­, akik jelen voltak, nem akartak füleiknek hinni. Sajnos 1972-ben az egyesületek vezetői, újságok kiadói, szerkesztői és a magyar írók egyre jobban érzik, hogy a magyar közönség érdeklődése a magyar betű, magyar kultúra és a magyar jelleg megőrzésére egyre lanyhább. Az újságok egymás után mennek tönkre, írók csakis úgy írhatnak, ha képesek a könyvkiadással járó veszteségeket jövedelmükből fedezni, s az egyesületek egyre jobban ér­zik, hogy igazán nagy tömegeket nem a kultúr­előadások­­ra, hanem a bálokra lehet csak összehívni. Az emigrációs életszemlélet egyre anyagiasabb, s az igazi pénzáldozatot legfeljebb csak az elmaradhatatlan magyarországi útra adják. Ilyen körülmények között valóban megható, egye­dülálló — és bocsánat a kifejezésért — utánzásra méltó Szathmáry ajánlata. Felfogom, hogy talán nincsen még egy ember az egész emigrációban, aki képes tízezer dol­lárt magyar célra áldozni­­, nem is az összegre gondol­tam, amikor utánzást javasoltam, hanem inkább a felfo­gásra, a lélekre és a céltudatosságra, amely a gesztus mö­gött rejlik... ☆ ☆ ☆ Münchenben zsúfolva megtelt a Wolfgangsheim, ami­kor az olimpiára odasereglett magyarok összegyűltek a Nemzetőr rendezésében tartott kultúrestre. Tollas Tibor üdvözlőszavai után (őt erre a napra, némi esdeklés után kiengedték a kórházból) Harangozó Ferenc, a burgkastli iskola igazgatója adott érdekes, filmmel kísért tájékoz­tatót az iskola eredményeiről, céljairól és nehézségeiről. Utána Schmidt Károly és Fáik Júlia énekeltek népdalo­kat, majd Sáry Éva képzőművésznő olvasott fel versei­ből. Kabdebó Tamás humoros dél-amerikai élményein jóízűen hahotázott a közönség, aztán Kisjókai Erzsébet váltotta komollyá a hangulatot, amikor verseiből adott elő. Az ifjúság szempontjából az est fénypontja Dobos Attila személyében valósult meg, aki jazz-szerzeményei­­ből adott elő. Különös sikere volt a "Boldogságtól ordí­tani tudnék” és a "Krisztina” című daraboknak. Dobos két éve disszidált otthonról, s azóta mint fogorvos műkö­dik München mellett. Érdekes jellegzetessége a magyar­nak, hogy nem tudja az értékeit fitogtatni, mint a többi nép. Dobos jónéhányszor szerepelt a német újságokban, amikoris szabatos nyelvezettel megindokolta, hogy miért hagyta ott a művészeknek kijáró úri kényelmet —, aztán letűnt a köztudatból. Az előadás alatt egy német úr ült mellettem, aki teljes extázisba jött — kiderült, hogy az előadott darabok zöme nagy szám volt a német rádiók­ban —, de fogalma sem volt, hogy azok magyar erede­tűek, azt pedig éppen nem tudta, hogy a szerző (és elő­adó) éppen Münchenben él... Szünet után Dénes Tibor beszélt a nyelv és a könyv fontosságáról, különösen a mi, elszakított magyarságunk szempontjából. Sherman Ru­dolf tanulmánya következett, amelyben az ifjúság politi­kai és ideológiai irányzatát vitatta. Ez a tanulmány any­­nyira értékes, érzékeny és újszerű volt, témája olyan sok­oldalú és szinte bonyolult, hogy jó lenne azt nyomtatás­ban is látni és egyes pontjain hosszabban elgondolkodni. Kocsis Gábor felolvasása után a müncheni magyarság büszkesége következett, a most megalakult népi táncos együttes előadásában. A táncokat Árpa József és Kováts Enikő tanították be, a táncosok nagy része végzett burg­kastli diák volt, és ez volt első nyilvános fellépésük. A közönség önfeledten ünnepelte a valóban remek szá­mokat. Gábor Áron könyvkiállításán jó lelkűen helyet adott a Képes Magyar Világhíradónak is­­, s a közönség úgy szétkapkodta, hogy kevésnek bizonyult az a mennyiség, amit odaszállítottunk. Az előadás után vacsora következett, amelyet hála Istennek olyan lassan tálaltak, hogy bőven volt alkalom ismeretségek megkötésére­­­, különösen, amikor olyan jókedvű, embereket­ kedvelő asztaltársaságra bukkan az ember, mint dr. Szeőke Kálmán főorvoséra, aki két perc alatt mindenkit mindenkinek bemutatott, s a legrövidebb idő alatt, mint régi jóbarátok beszélgettek az auszráliai, new zealandi, amerikai, dél-amerikai és németországi magyarok. Г MINDEN ALKALOMRA LEGSZEBB AJÁNDÉK A VIRÁG ORBAN’S FLOWERS 11520 Buckeye Road, Cleveland, Ohio 44104 Telefon: RA-1-1500 í ií í 39

Next