Képes Magyar Világhiradó, 1972 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1972-10-01 / 10. szám
Ez történt... A clevelandi MHBK megrendezte a hagyományos Anna-bált. Annak ellenére, hogy minden bizonnyal az év legforróbb napjára esett a nevezetes és közkedvelt bál, a hangulat pompás volt. A hölgyek, akik túlnyomó részben “halter” ruhákban jelentek meg, valamivel jobban bírták a trópusi klímát, mint az urak. A terem léghűtéses volt ugyan, de a táncosok hevével nem bírt mégsem megküzdeni, s voltak olyanok, akik fittyet hánytak a tüdőgyulladás lehetőségének, időnként kirobogtak kocsijaikhoz, hogy a léghűtésben lehűljenek ... Ennek ellenére a társaságnak eszébe sem jutott hajnalig hazamenni! A remek toalettekkel az ifjúság vitte el a pálmát, különösen ragyogóan néztek ki: Torma Judith, Vareska Andrea és Takáts Betty ... ☆ ☆ ☆ Ezzel ellentétben a clevelandi cserkészek a leghidegebb napot kapták az idei Cserkésznapra. Egyesek szerint az árvalányhaj elfogyott a cserkészek kalapján, és a vendégek versenyt dideregtek, de mi bizonyos méretű túlzást sejtünk a dramatikus jelentés mögött... Mégis a híres cserkészszellem leküzdötte a természeti csapást és elkékülten bár, de lelkesen énekeltek és táncoltak. Habár sokan otthon maradtak (tavaly is, de akkor a szörnyű kánikula miatt), mégis hatalmas erkölcsi sikert arattak. Kár, hogy az MHBK vezetősége nem tud valamilyen egyezséget kötni a cserkészet vezetőségével, amely szerint felesbe vennék az időjárás jellegzetes clevelandi kicsapongásait... ☆ ☆ ☆ Szathmáry Lajos volt erdélyi és pesti újságíró, a chicagói "The Bakery” nevű étterem tulajdonosa, tízezer dollárt ajánlott fel a fillmorei Sík Sándor Parkban megtartott cserkész vezetőképző táboron az új, magyar ABC- könyv kiadására. Ajánlatát szinte döbbenetes csend követte, akik jelen voltak, nem akartak füleiknek hinni. Sajnos 1972-ben az egyesületek vezetői, újságok kiadói, szerkesztői és a magyar írók egyre jobban érzik, hogy a magyar közönség érdeklődése a magyar betű, magyar kultúra és a magyar jelleg megőrzésére egyre lanyhább. Az újságok egymás után mennek tönkre, írók csakis úgy írhatnak, ha képesek a könyvkiadással járó veszteségeket jövedelmükből fedezni, s az egyesületek egyre jobban érzik, hogy igazán nagy tömegeket nem a kultúrelőadásokra, hanem a bálokra lehet csak összehívni. Az emigrációs életszemlélet egyre anyagiasabb, s az igazi pénzáldozatot legfeljebb csak az elmaradhatatlan magyarországi útra adják. Ilyen körülmények között valóban megható, egyedülálló — és bocsánat a kifejezésért — utánzásra méltó Szathmáry ajánlata. Felfogom, hogy talán nincsen még egy ember az egész emigrációban, aki képes tízezer dollárt magyar célra áldozni, nem is az összegre gondoltam, amikor utánzást javasoltam, hanem inkább a felfogásra, a lélekre és a céltudatosságra, amely a gesztus mögött rejlik... ☆ ☆ ☆ Münchenben zsúfolva megtelt a Wolfgangsheim, amikor az olimpiára odasereglett magyarok összegyűltek a Nemzetőr rendezésében tartott kultúrestre. Tollas Tibor üdvözlőszavai után (őt erre a napra, némi esdeklés után kiengedték a kórházból) Harangozó Ferenc, a burgkastli iskola igazgatója adott érdekes, filmmel kísért tájékoztatót az iskola eredményeiről, céljairól és nehézségeiről. Utána Schmidt Károly és Fáik Júlia énekeltek népdalokat, majd Sáry Éva képzőművésznő olvasott fel verseiből. Kabdebó Tamás humoros dél-amerikai élményein jóízűen hahotázott a közönség, aztán Kisjókai Erzsébet váltotta komollyá a hangulatot, amikor verseiből adott elő. Az ifjúság szempontjából az est fénypontja Dobos Attila személyében valósult meg, aki jazz-szerzeményeiből adott elő. Különös sikere volt a "Boldogságtól ordítani tudnék” és a "Krisztina” című daraboknak. Dobos két éve disszidált otthonról, s azóta mint fogorvos működik München mellett. Érdekes jellegzetessége a magyarnak, hogy nem tudja az értékeit fitogtatni, mint a többi nép. Dobos jónéhányszor szerepelt a német újságokban, amikoris szabatos nyelvezettel megindokolta, hogy miért hagyta ott a művészeknek kijáró úri kényelmet —, aztán letűnt a köztudatból. Az előadás alatt egy német úr ült mellettem, aki teljes extázisba jött — kiderült, hogy az előadott darabok zöme nagy szám volt a német rádiókban —, de fogalma sem volt, hogy azok magyar eredetűek, azt pedig éppen nem tudta, hogy a szerző (és előadó) éppen Münchenben él... Szünet után Dénes Tibor beszélt a nyelv és a könyv fontosságáról, különösen a mi, elszakított magyarságunk szempontjából. Sherman Rudolf tanulmánya következett, amelyben az ifjúság politikai és ideológiai irányzatát vitatta. Ez a tanulmány anynyira értékes, érzékeny és újszerű volt, témája olyan sokoldalú és szinte bonyolult, hogy jó lenne azt nyomtatásban is látni és egyes pontjain hosszabban elgondolkodni. Kocsis Gábor felolvasása után a müncheni magyarság büszkesége következett, a most megalakult népi táncos együttes előadásában. A táncokat Árpa József és Kováts Enikő tanították be, a táncosok nagy része végzett burgkastli diák volt, és ez volt első nyilvános fellépésük. A közönség önfeledten ünnepelte a valóban remek számokat. Gábor Áron könyvkiállításán jó lelkűen helyet adott a Képes Magyar Világhíradónak is, s a közönség úgy szétkapkodta, hogy kevésnek bizonyult az a mennyiség, amit odaszállítottunk. Az előadás után vacsora következett, amelyet hála Istennek olyan lassan tálaltak, hogy bőven volt alkalom ismeretségek megkötésére, különösen, amikor olyan jókedvű, embereket kedvelő asztaltársaságra bukkan az ember, mint dr. Szeőke Kálmán főorvoséra, aki két perc alatt mindenkit mindenkinek bemutatott, s a legrövidebb idő alatt, mint régi jóbarátok beszélgettek az auszráliai, new zealandi, amerikai, dél-amerikai és németországi magyarok. Г MINDEN ALKALOMRA LEGSZEBB AJÁNDÉK A VIRÁG ORBAN’S FLOWERS 11520 Buckeye Road, Cleveland, Ohio 44104 Telefon: RA-1-1500 í ií í 39