Képes Magyar Világhiradó, 1973 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1973-12-01 / 12. szám

JÓZSA-MAMA BABAI A Képes Magyar Világhíradó ügyes-bajos dolgait ép­pen betegágyból intéztem s az egyik hivatalos levél végén, amelyet Karikás Józsának írtam, bocsánatot kértem a szokottnál is rosszabban firkált levélért, amely nem akart jobban sikerülni az ágyban. Néhány nap múlva hatalmas dobozt hozott a postás és amikor kinyitottam, a világ legszebb magyar ruhás baba­párja bontakozott ki a zizegő selyempapírból. Mielőbbi javulást a szerkesz­tőnőnek: Karikás mama”, állt a kísérő kártyán. Elnézegettem a végtelen gonddal és szeretettel készí­tett, gazdagon hímzett ruhácskákat, s arra gondoltam, hogy habár Józsa-mama abból él, hogy művészetét dísz­babákban fejezi ki, mégis úgy éreztem, hogy ennyi szere­­tetet aligha szoktak üzletben árulni — ilyet csak a fajtá­jához való ragaszkodás, a szép szeretete, a hagyományok tisztelete hozhat létre. Tüdős Klára iparművésznő tanítása alatt fejlesztette művészetét s amit kedvtelésből tanult a régi világban, az kenyeret adott az újban: babákkal kapcsolatos tehet­ségét és tudását értékesítve tizenkét évig dolgozott a washingtoni D.A.R. múzeumban. Józsa­ mama özvegy asz­­szony és a babák nem csak örömet hoztak neki és az egyre bővülő vevő­ körének, hanem ebből nevelte fel gyer­mekeit és ezzel kápráztatta unokáit. Wass Albert szavait idézve: "A magyar baba­művé­szet terjesztése többet ér magyar szempontból, mint minden jelenlegi egyesültesdi játék.” És Tollas Tibor to­vább fűzi a gondolatot: "Egyikünk verssel, másikunk szépművészettel szolgálja édes hazánk ügyét..Józsa mama a babákon keresztül adja tovább szeretetét és tu­dását. Takács Pálné a tervező irodában... és ebédszünetben. Ami nem fért el az épületben.

Next