Képes Magyar Világhiradó, 1974 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1974-05-01 / 5. szám
GW D punswic PALÓC EST 1974. máricus 30-án és 31-én csodálatos élményben volt része a New York környéki magyarságnak. A new Brunswick-i cserkészek bemutatták nekünk, hogyan éltek századokon át és még részben ma is élnek a "se nem szőke, se nem barna, de igaz magyar fajta” palócok. Egy évig készültek erre a nagy eseményre a fiatalok és, hogy kemény munkát végeztek azt bizonyították a sok száz nézőnek, messziről jött vendégnek mindkét előadáson. Mert láttunk mi clevelandiakat, bostoniakat, philadelphiaiakat és ki tudná mind felsorolni! Nt. Bertalan Imre köszöntötte a vendégeket. Mihályfi Brigitta vetített képes előadásban ismertette a nézőközönséggel, hogy szép hazánkban hol is fekszik az a híres Palócföld, kik maguk a palócok, mik a szokásaik, ruházatuk és művészetük. Ezzel meg is teremtette a kellő hangulatot és biztosra veszem, hogy sokan közülünk Palócföldön érezték máris magukat. Elsőnek virágvasárnapi szokást a "Kisze hajtást” láttuk. A lányok érsekvadkerti ruhában táncolva énekelve behozták a "kisze bábut” vagy "Durmot” a télnek, betegségnek és bűnöknek megtestesítőjét, azt felöltöztették, majd megsemmisítették. A hiedelem szerint ezzel véget vetettek a rossznak, télnek böjtnek, jöhet a tavasz és bőség, újból ehetik a zsíros ételeket: "kivittük a kiszet, behoztuk a sódart”. A magyar irodalomnak egy jelentős ága a ballada, amely legtöbbnyire a magyar néppel foglalkozik. Elsőnek Basa Pista szomorú történetéről emlékeztek meg, aki II. Rákóczi György katonája volt. Megölték a Basa Pistát, fejedelem katonáját, útszélin holtan találták, Lengyelországnak határán... De Vidrócki a híres mátrai betyár sem maradhatott el, akit a szegények oltalmazójuknak tekintettek. Miután a zsandárok mégiscsak elfogták siratták is: "A Vidrócki sírhalmára gyöngy hull a koporsójára ...” 37