Képes Magyar Világhiradó, 1975 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1975-05-01 / 5. szám
hogy a művészeti izmusok nem egyénre szabott keretek, hanem egy művészi gondolat technikai kifejező eszközei. És úgy bánik a legszélsőségesebb technikai kifejezési módokkal is mint a bűvész a labdákkal. Nagyon látszik, hogy túljutott és ismeri a kifejező eszközök egész skáláját és rendező egyénisége úrrá és eredetivé teszi őt mindezek felett. És talán ez mutatja leginkább, hogy született vérbeli művész, mégpedig a javából! Művészetének másik kiemelkedő erénye: a mondanivalók gazdagsága. Mondanivalója oly sok és olyan belülről feltörő, hogy néha azt hiszszük, inkább gondolat vezeti ecsetjét mint festői intuíciója. Élet és ember szeretete mindent meglát és minden érdekli és mindenben megtalálja az örömöt vagy a drámát és mindezeket olyan természetes őszinteséggel mondja el, hogy szívesen elhisszük neki. (Talán ez is a titka annak, hogy olyan szívesen és könynyen vásárolják képeit Múzeumok és magánemberek, államférfiak és gyűjtők. És ha hozzátesszük azt a sok száz és ezer négyzetméteres muráljait, amit már három évtizeden át a mexikói szellemi és pénzügyi kiválóságok házaikban és a templomaikban megfestett; azt a 99 önálló kiállítást, amit a világ minden részében absolvált; bizony mélyen meg kell hajolnom termékenysége és művészi ábrázoló ereje előtt és az előtt a nemes szolgálat előtt, amelyeket ugyan Mexikó nevében mutatott be nekünk (hiszen már több mint 30 éve mexikói állampolgár), de valójában az ő művészi küldetésének képe és az egész emberiségért szolgáló művészi munkáinak a kiállítása volt. Sajnos nem láthattam eredetiben az elmúlt Amerikai Egyesült Államokban tett körútjainak képeit, a Vatican Pavilonban, sem a híres portréit amit mexikói lovas ruhában festett, meg Fülöp edinburghi hercegről, sem a hazai, mexikói kiállítások évtizedes ouvre-jét bemutató képcavalcade-ját, melyeket az államfőtől a hercegprímásig a mexikói élet legkiválóbbjai nyitottak meg és méltatták bőségesen. Nem láttam eredetiben, csak színes vagy fekete-fehér reprodukciókban a mexikói, amerikai és egyéb világmagazinok hasábjain, de éreztem nagyon, hogy ezek mind a legnemesebb emberi és művészi szolgálat eszközei valakitől, aki névvel vagy névtelenül, valóságosan a Szolgálat Embere. Ezeket a megfigyeléseket főleg azért írom most, mert a Külföldi Magyar Képzőművészek Szövetsége, melynek örök elnöke a szintén elismert festő Gyimesy Kásás Ernő, kinevezte a Világszövetség latinamerikai elnökének és ebben az évben, hamarosan, nagy collectív kiállítást rendeznek 4 nagy múzeumában Amerikának, többek között a California Museum of Science and Industry Los Angelesben, ahol Salgó mester személyesen is részt fog venni jó néhány képével. Ugyanakkor meg kell említenem, hogy ugyanez a californiai nagy múzeum meghívta 1976. évre, mint egyetlen latinamerikai művészt egy nagy önálló kiállításra az Amerikai Egyesült Államok kétszáz éves fennállásának országos megünneplésére, amely meghívást Salgó mester nagy örömmel elfogadta. Befejezésül még csak annyit, hogy fenti kiállítás a mezőtúri születésű Andrés Salgó művésznek a 100. önálló kiállítása lesz. ☆ ☆ ☆ A fenti cikket már kiszedtük, amikor a postás újabb csomagot hozott cikkel és fényképekkel — ezúttal Gyimesy Kásás Ernőtől, amelyben ő is foglalkozik többek között Salgó Endrével is. Helyszűke miatt sajnos nem fér már el az újabb cikk — de eltettük és egyik kora őszi számunkban azt is leközöljük. Hortobágyi csikós A három Mária. Az utolsó vacsora.