Képes Magyar Világhiradó, 1975 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1975-05-01 / 5. szám
PÁLYÁZATI NYERTESÜNK Soha életemben nem nyertem semmit pályázaton , még akkor sem, amikor jótékonysági bazárokon roskadoztak az asztalok a díjaktól. Azt hiszem, titokban nem is hittem el, hogy valaha valaki valamit nyerhet. Amikor az április 11-én tartott Irodalmi Estünkön Szappanos Gyurika kihúzott az urnából egy darab papírt, nem lettem volna meglepődve, ha felkiált: ez a papír üres, nincsen szám rajta. Helyette boldog mosollyal nyújtotta át: “23 — ez a szerencsés számom, mert április 23-án születtem’’. (Gyurika még csak éves és amint szavai mutatják, korántsem életünk még!) Gyorsan fellapoztuk a könyvünket és kiokosodtunk, hogy nyertesünk Trübswasser Gyula lett, 4279 Colbath Ave., Sherman Oaks, Calif. 91423. Trübswasser úr nyugdíjas, beteges is, így az út helyett a pénzt választotta, amelyet már szombaton postára adtunk. Április 17-én keltezett levelében ezeket írja: “Derült égből mennykőcsapásként hatott rám, amikor megtudtam, hogy én vagyok a díj nyertese. Ilyet én még életemben nem kaptam. Nagyon hálás vagyok, nem találok szavakat hogyan köszönjem a sorsomnak. Örömömnek a másik oldala az, hogy a nyeremény felét a Világhíradó sajtóalapra adományozhatom, azonkívül úgy határoztam, hogy kedves levelében említett újabb pályázatra 50 dollárral benevezek, azonkívül itt mellékelek tíz dollárt annak az asszonynak, aki a Szeretetházban él. Szeretném, ha nyereményemnek más is örülne és ha azzal a magyar betű célját is szolgálhatnám. Magamról annyit írhatok, hogy 1949 szeptemberében kerültem Kaliforniába, mint ‘handyman’. Mr. és Mrs. Everett Benett voltak a sponzoraim. Gazdag emberek. Hat hónapig voltam alkalmazásban náluk, a saját akaratomból mondtam fel állásomat. A Szent István egyháznak tagja vagyok, ezen keresztül Láng Mátyás plébános úr elhelyezett egy olasz étteremben, mint mosogató. Itt elsajátítottam a pizza készítésének módját ‘a la Barone's Style’. (Barone's Famous Italian Restaurant, 14151 West Ventura Blvd., Sherman Oaks Cal.) Ez történt 1950 februárjában, fél évvel idejövetelem után. Azóta állandóan ott dolgoztam. Két esetben felmondtam állásomat, de rövid időn belül megtaláltak, visszacsaltak jobb fizetés ellenében, sőt, jelen pillanatban is megbecsült tagja vagyok a cégnek. Bár két éve nyugdíjban vagyok de azért így is dolgozom három napot a hét végén. Többet sajnos nem tudok dolgozni, mert egészségi állapotom nem kielégítő, habár nem is veszélyes. Mélyen tisztelt nagyságos asszonyom, nagyon hálás vagyok kedves, hosszú kísérő soraiért. Áldja meg a Jóisten egészségben, erőben, hogy fel tudja nevelni kedves gyermekeit. Azonkívül kívánok további ambíciót és kitartást energiát és kedvet a hihetetlen, áldozatos munkájához, amivel a magyarságot szolgálja. Őszinte szeretettel küldöm Önnek és a szereksztőség minden tagjának üdvözletemet, kézcsókkal maradok Trübswasser Gyula Szerkesztőségünk nevében őszintén gratulálunk Trübswasser Gyulának nyereményéhez és elfogadott hálával köszönjük a sajtó alapra való megajánlását. Nem hiszem, hogy sok magyarázat kell az olyan magyar lelkiségéhez, aki nyugdíjas, gyenge egészségi állapottal a hétvégein olyan kimerítő munkát végez, mint a pizzakészítés és amikor olyan csoda történik vele, hogy néhány dollárt nyer, akkor a nyereményének 3/5-ét elajándékozza a magyar betű javára és arra hogy a számára teljesen ismeretlen magyar honfitársának, aki “szeretet-ház’’-ban tengődik, valami örömet szerezzen. A leggyakoribb kérdésre, amit idegenek és barátok, sőt rokonok is állandóan nekem szegeznek, “miért csinálod? Érdemes a sok fúrást, bántást, hálátlanságot közönyt elszenvedned?” — ez hát a válaszom: nincsen az a kudarc, az a rosszindulatú fúrás, az az ellenségeskedés, ami az olvasótáborunk szeretetét, önzetlenségét, megértését és a magyar ügynek, céloknak támogatását eltörpítené. Ez az igazság — nem túlzás azt állítani, hogy Trabswasser Gyula igen jellegzetes Képes Magyar Világhíradó Olvasó — és igen, érte és sok száz más, hasonló olvasóért érdemes és szükséges áldozatot hozni. Útközben ugyan elveszítünk egy-két olvasót — akik "elv”-ből vonják meg támogatásukat az egyetlen magyarságot szolgáló, politika-mentes irodalmi és társadalmi képeslaptól, de ezekért soha sem kár — mert a Trübswasser Gyulák megmaradnak. Trübswasser Gyula, pályázatunk nyertese, melynek több mint három ötödét visszaadta.