Képes Magyar Világhiradó, 1975 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1975-05-01 / 5. szám

PÁLYÁZATI NYERTESÜNK Soha életemben nem nyertem semmit pályázaton , még akkor sem, amikor jótékonysági bazárokon roska­doztak az asztalok a díjaktól. Azt hiszem, titokban nem is hittem el, hogy valaha valaki valamit nyerhet. Amikor az április 11-én tartott Irodalmi Estünkön Szappanos Gyurika kihúzott az urnából egy darab papírt, nem let­tem volna meglepődve, ha felkiált: ez a papír üres, nin­csen szám rajta. Helyette boldog mosollyal nyújtotta át: “23 — ez a szerencsés számom, mert április 23-án szület­tem’’. (Gyurika még csak éves és amint szavai mutat­ják, korántsem életünk még!) Gyorsan fellapoztuk a könyvünket és kiokosodtunk, hogy nyertesünk Trübswasser Gyula lett, 4279 Colbath Ave., Sherman Oaks, Calif. 91423. Trübswasser úr nyugdíjas, beteges is, így az út he­lyett a pénzt választotta, amelyet már szombaton postára adtunk. Április 17-én keltezett levelében ezeket írja: “Derült égből mennykőcsapásként hatott rám, ami­kor megtudtam, hogy én vagyok a díj nyertese. Ilyet én még életemben nem kaptam. Nagyon hálás vagyok, nem találok szavakat hogyan köszönjem a sorsomnak. Örö­mömnek a másik oldala az, hogy a nyeremény felét a Világhíradó sajtóalapra adományozhatom, azonkívül úgy határoztam, hogy kedves levelében említett újabb pályá­zatra 50 dollárral benevezek, azonkívül itt mellékelek tíz dollárt annak az asszonynak, aki a Szeretetházban él. Szeretném, ha nyereményemnek más is örülne és ha az­zal a magyar betű célját is szolgálhatnám. Magamról annyit írhatok, hogy 1949 szeptemberében kerültem Kaliforniába, mint ‘handyman’. Mr. és Mrs. Everett Benett voltak a sponzoraim. Gazdag emberek. Hat hónapig voltam alkalmazásban náluk, a saját akara­tomból mondtam fel állásomat. A Szent István egyház­nak tagja vagyok, ezen keresztül Láng Mátyás plébános úr elhelyezett egy olasz étteremben, mint mosogató. Itt elsajátítottam a pizza készítésének módját ‘a la Barone's Style’. (Barone's Famous Italian Restaurant, 14151 West Ventura Blvd., Sherman Oaks Cal.) Ez történt 1950 feb­ruárjában, fél évvel idejövetelem után. Azóta állandóan ott dolgoztam. Két esetben felmondtam állásomat, de rö­vid időn belül megtaláltak, visszacsaltak jobb fizetés elle­nében, sőt, jelen pillanatban is megbecsült tagja vagyok a cégnek. Bár két éve nyugdíjban vagyok de azért így is dolgozom három napot a hét végén. Többet sajnos nem tudok dolgozni, mert egészségi állapotom nem kielégítő, habár nem is veszélyes. Mélyen tisztelt nagyságos asszonyom, nagyon hálás vagyok kedves, hosszú kísérő soraiért. Áldja meg a Jóis­ten egészségben, erőben, hogy fel tudja nevelni kedves gyermekeit. Azonkívül kívánok további ambíciót és kitar­tást energiát és kedvet a hihetetlen, áldozatos munkájá­hoz, amivel a magyarságot szolgálja. Őszinte szeretettel küldöm Önnek és a szereksztőség minden tagjának üdvözletemet, kézcsókkal maradok Trübswasser Gyula Szerkesztőségünk nevében őszintén gratulálunk Trübs­­wasser Gyulának nyereményéhez és elfogadott hálával köszönjük a sajtó alapra való megajánlását. Nem hiszem, hogy sok magyarázat kell az olyan magyar lelkiségéhez, aki nyugdíjas, gyenge egészségi állapottal a hétvégein olyan kimerítő munkát végez, mint a pizzakészítés és ami­kor olyan csoda történik vele, hogy néhány dollárt nyer, akkor a nyereményének 3/5-ét elajándékozza a magyar betű javára és arra hogy a számára teljesen ismeretlen magyar honfitársának, aki “szeretet-ház’’-ban tengődik, valami örömet szerezzen. A leggyakoribb kérdésre, amit idegenek és barátok, sőt rokonok is állandóan nekem szegeznek, “miért csiná­lod? Érdemes a sok fúrást, bántást, hálátlanságot kö­zönyt elszenvedned?” — ez hát a válaszom: nincsen az a kudarc, az a rosszindulatú fúrás, az az ellenségeskedés, ami az olvasótáborunk szeretetét, önzetlenségét, megérté­sét és a magyar ügynek, céloknak támogatását eltörpíte­né. Ez az igazság — nem túlzás azt állítani, hogy Trab­­swasser Gyula igen jellegzetes Képes Magyar Világhíradó Olvasó — és igen, érte és sok száz más, hasonló olva­sóért érdemes és szükséges áldozatot hozni. Útközben ugyan elveszítünk egy-két olvasót — akik "elv”-ből von­ják meg támogatásukat az egyetlen magyarságot szolgá­ló, politika-mentes irodalmi és társadalmi képeslaptól, de ezekért soha sem kár — mert a Trübswasser Gyulák megmaradnak. Trübswasser Gyula, pályázatunk nyertese, melynek több mint három ötödét visszaadta.

Next