Képes Magyar Világhiradó, 1975 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1975-07-01 / 7-8. szám
DR. KATONA: A FORMÓZAI HÁZ Nagy általánosságban négy féle házat különböztethetünk meg: a falusi, vagy paraszt házat, a városi családi házat, a bérházat és a gazdagok nagy, palotaszerű kertes házait. A középületeket, modern, tíz emeletnél magasabb üzletházakat, mivel azok nem tartoznak a néprajz körébe, figyelmen kívül hagyjuk. Mivel Formóza már az ötven évi japán uralom alatt is meglehetősen nagy előhaladást tett a technika terén, régi épületeket csak a legszegényebb emberek tulajdonában lehet találni. A tehetősebbek már a japán uralom alatt átépítették házukat s a japán lakosság, akik meglehetős nagy számmal éltek a városokban, japán stílusú házakat építettek maguknak. A kínai parasztok apró, kis , mintegy 10 házból álló falvakban laknak. Az első kép ilyen, a modern bérházak közé beékelődve megmaradt apró, kis falvakat is ábrázol. A régi, mai napig megmaradt épületek azt mutatják, hogy Formózába vándorlásuk idején főleg vályogból, hegyes vidéken kőből, folyómederből kitermelt, emberfej nagyságú, vagy még nagyobb kavicsból építettek. Bizonyára építettek már akkor is bambuszból is, de a bambusz kevésbé időálló anyagánál fogva nem maradhatott meg. Napjainkban azonban, a nagy városok perifériáin igen sok bambusz házat lehet találni. A vályog kb. 15x15x30 cm méretű. Olyan nagy, mint Magyarországon, a Nagyalföldön vetett vályog. Külön jellegzetessége, hogy nem pelyvás, vagy törekes sárból készül, hanem agyagból. Nem tudom, hogy Magyarországtól nyugatra vetettek-e valaha ilyen méretű vályogot, de azt tudom, hogy a nagyalföldi svábok tulajdonképpen nem vályogból építkeztek, hanem égetetlen téglából, aminek az anyaga agyag, de pelyva, vagy török hozzáadása nélkül készül s méretei is azonosak a tégláéval. Egyedül török— tatár népeknél ismerek a formózai és magyarországival azonos méretű vályogot. Ez pedig azt bizonyítaná, hogy már a nomadizáló török—tatár népek s velük együtt a honfoglalás előtti magyarok is építkeztek vályogból. Tehát nem csak sátrakban laktak (ami különben csak a gazdagoknak volt). Ház, ajtó (ajtó)-fél szavaink finn— ugor eredetű szavak, míg a sátor honfoglalás előtti török jövevényszó, szintén amellett bizonyít, hogy a magyaroknak már a honfoglalás előtt is voltak házaik. A vályogból emelt formózai házak másik jellegzetessége, hogy sem kívül, sem belül nincsenek betapasztva. Téglából épített házakat is láttam, amelyeknek a falai kívül is, belül is az egyes fogokból kitüremkedő, malterral voltak eldörzsölve. A második képen látható ház fala is vályog, a talpazata ellenben terméskő. A vályog fal nincsen betapasztva. Hogy nem ázik át a fal? Hisz Formózán a taifun óriási esőt hoz! Taifunkor még a 30 cm vastag tégla falak is átáznak. Hogy nem ázik el a tapasztatlan, meszeletlen vályog fal? A harmadik képen látható ház vályog falát rizsszalmából készített kötény védi az elázástól. Néhány szál szalmát madzagra kötnek, szorosan emellé újabb néhány szálat mindaddig, míg az így telekötözött madzag végig nem éri a megvédendő falat. Ezt