Krónika, 1976 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1976-01-01 / 1. szám

MINDSZENTY Lassú tűzhalál lett magányod, törpék fölé nőtt óriás. Fáklyánk voltál, látványos fárosz, ma hamuban izzó parázs. Kétoldalt szítják még a lángot kegyetlen inkvizitorok: Róma-Bizánc közt állsz, mint vádlott, máglyádból néma vád lobog. Diplomaták és börtönőrök tanácsa, kegyes püspökök árnyain átlátsz Mesteredre: nem Róma, csak Krisztus örök. Kenyér és cirkusz kell a népnek, a vértanúk veszélyesek. — Hitetlenek, vagy keresztények, készül az alku, féljetek! — Üzennéd fogoly­társaidnak, Mária népe tetszhalott. Szobrodat kősziklából vésik, igazolnak a századok. 1970, Tollas Tibor A szünet után Tollas Tibor így folytatta: Hölgyeim és Uraim, mielőtt a következő verset elmondanám, szeretném elmesélni azt a néhány epizódot, amit az előbbi beszámolómból kifelejtettem. Amikor Diefenbaker volt miniszterelnök úr fogadott, akkor átadtam a Füveskert angol fordítását, de Diefenbaker úr maga köszöntött minket a Bebádogoztak vers első két szakaszával, amelyet egy angol úr anyagi áldozatkészsége és megértő humanizmusa következményeként a Globe and Mail leközölt. És akkor Diefenbaker úr elmon­dotta, hogy a vers angol fordítója Watson Kirkconnell profeszor úr , a Debreceni Egyetem díszdoktora őneki jó barátja, egy évben születtek és együtt doktoráltak. És azután amikor átadtam neki a Nemzetőr legutóbbi angol számát, amely első oldalon a jelenlegi erdélyi magyarság üldözéséről, emberi és nemzeti jogainak újabb megfosztásáról szól, akkor azzal a kéréssel fordultam hozzá, hogy egy hét múlva, amikor Causescu Ottawába jön, hasson oda, hogy ezeknek az adatoknak az alapján a hivatalosak emeljenek szót az erdélyi magyarság védelmében. És megígérte hogy ezt meg fogja tenni. A másik az volt, hogy a dél-amerikai út után eljutottam — életemben először — Dél-Afrikába, Johannesburgba, ahol körülbelül 2000 magyar él. A Dél-Afrikai Magyar Egyesület elnökével, Nikolics Maxival az élén — leánya, Ildikó itt van éppen a közönség között —, a legremekebb magyar munkát végzik. Ők hívták meg elsőnek Mindszenty bíboros urat, ott­­tartózkodásom alatt pedig végig a vendégük voltam. Nikolicsné pedig édestestvére Péderi-Hunt Dórának, Kanada legnagyobb magyar művésznőjének. Örülök, hogy majd a torontóiak elmondhatják Maxinak, hogy nem feledkeztem meg arról az akcióról, ami az elmúlt 30 év magyar emigrációjának egyik legszebb akciója. Ott Johannesburgban megismerkedtem egy magyar gyárossal, 73 éves volt. Azt mondta: „Engem az Isten megsegített, 56-ban jöttem ki és a semmiből újra egy tex­tilgyárat teremtettem magamnak. Gyermekeim, unokáim mind jól el vannak látva. Nincs gond. De én szeretném, ha a szer­teszóródott magyar gyerekek magyarul imádkoznának és magyarul beszélnének. Én egy akciót indítok, hogy minden olyan 12 éven aluli gyerek, aki a Miatyánkot elmondja, vagy egy magyar verset megtanul és ezt a helyi cserkészvezető, ahol nincs, ott a helyi magyar lelkész igazolja, annak Johan­nesburgból egy magyar címerrel ellátott tiszta gyapjú tréningruhát küldök. Mikor azt mondtam: „ Mi lesz, ha egész Kanadán végigmegyek és ezer gyerek fog jelentkezni?” Azt mondta: „Átállítjuk az egész gyárat és csak ezt fogjuk gyártani.” Azok a szülők, akiket érdekel az akció, írjanak — a gyermek méreteit megadva — az alábbi címre: HUNGARIAN ASSOCIATION P.O.Box 9318 Johannesburg 2000 South­ Africa Ennek az embernek, aki névtelen óhajtott maradni, ez az akció több megelégedést jelent, mint az a 10-20 dollár, amibe a tréningruhák kerülnek. Ez az utolsó éveinek példamutató hagyatéka. Milyen csodát lehetne tenni az emigrációban, ha sokan volnánk akik összefognánk. Az új menekültek kérdését is meg akarom említeni. Elnézést kérek, hogy megzavarom az irodalmi est folyamatosságát, de ez a kérdés égetően fontos, hiszen a szabad világ mostohagyerekeiről van szó! Akik jártak az olaszországi­­ latinai, az osztrák traiskircheni vagy a német zindorfi táborok­ban, ahol mintegy 700-800 menekült él, azok tudják, mit jelent ma menekültnek lenni. Alapító munkatársunk Kocsis Gábor költőtársam egész életét erre tette rá és arra kért, hogy min­denütt, egész Kanadában mondjam el, hogy annyi új menekült van, aki csak sponzorra vár; házas vagy magányos, szak­munkás, értelmiségi, minden. Kérem, ha segíteni tudnak, írjanak a következő címre: Gábor Kocsis Mindszenty Haus 5 Köln 1 Thieboldgasse 96 West-Germany Most pedig, a kötetből szeretnék két verset elmondani. SZÁLEGYEDÜL A törpe bokrok, széltaposta fű szolga­seregéből az égre úgy szökik, a világvégi viharral dacolva, mint megmaradt zászló, végső lázadó! Kidőlni nem lehet, hajolni nem szabad, szálegyedül tartani kell magad! Rémült növények népvándorlásában utóvéd,­­ idők fölé nőtt akarat.

Next