Krónika, 1976 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1976-12-01 / 12. szám
mondjuk, hanem ők maguk írják, hogy mihozzánk tartoznak. S reméljük, hogy hamarosan folytatni tudjuk ezt a sort, nemcsak kanadai, hanem más országokból is kiszemezhető példákkal. A magyar képzőművészet külföldön élő „mesterei” közül egyelőre csak a torontói lakosokat tudtuk bemutatni. De még ez az arcképcsarnok sem teljes. E bemutató cikkeink sorrendje a következő: Mosdóssy Imre, Marosán Gyula és Seres József festőművész, Pédery-Hunt Dóra szobrászművész, Kay Lajos és Kovács Botond festőművész. E beszámolónk összefoglalásaként sem mondhatunk mást, mint amivel e beszámolónkat bevezettük. A magyar kultúra nagy egészéhez való tartozásnak, a nagy magyar családba való közvetlen beletartozásnak az öntudata volt kezdettől fogva az az egyetlen hangsúlyos gondolat, amely a Krónika tartalmi mondanivalójának keretet adott. Nem az emigrációt akartuk megénekelni, tehát nem valami szekta-irodalom képviseletében akartunk megszólalni, amely elkerülhetetlenül magán viselte volna az idegenszerűség megkülönböztető jegyeit, hanem úgy nyúltunk az irodalomhoz és a művészetekhez, hogy hangunk otthon, családi környezetben is a közvellen családtag értelmes beszéde legyen. Vajon olvasóink többsége megértett-e bennünket? Erre a kérdésre a választ elsősorban az a tény adja meg, hogy a Krónika olvasóinak és előfizetőinek tábora állandóan növekszik. Nemcsak Kanadában, hanem más országokban is. Egyik olvasónk leveléből idézünk (rövid rokoni látogatásra érkezett Amerikába), aki a Krónika szépirodalmi és történelmi tárgyú közleményeit méltatva, így foglalta össze mondanivalóját: „Minden igazi magyar író lelkében — odahaza éppen úgy, mint idekint külföldön — egy különös vágy lobog: szeretné letenni könyvét minden magyar család asztalára. Szeretné, ha semmiféle erőszak és tilalom nem állna az író és az olvasó közé” . . . Pedig — nagyon jól tudjuk — a tilalom létezik. A tilalom létezését még a „kulturális közeledés” propagandájával sem tudják eltakarni. A tilalom mellett tehát az elszigeteltség is létezik. De ennek az elszigeteltségnek útelzáró sorompóit nem az emigráció emelte. — Nem vádoljuk a magyar kultúra otthonélő és osztatlan megbecsülést élvező munkásait, mert tudjuk, hogy e sorompókhoz nekik semmi közük sincs. A legszomorúbb azonban az, hogy ezek a sorompók nemcsak a nyugatra jött magyar emigrációval szemben, hanem az elszakított országrészek magyar őslakosságának népi érdekeivel és kulturális erőfeszítéseivel szemben is érvényesülnek. Ha valahonnan, akár a magyar rónaságról, akár az elszakított országrészekről segítséget kérő szó kiált, akkor derül ki, hogy hozzájuk Torontó még mindig közelebb fekszik, mint a hivatalosnak nevezett Budapest. Néhány héttel ezelőtt postára adtuk a Krónika néhány példányát, kiválogatva azokat, amelyekben az otthoni és a külföldi magyar szépirodalom fiataljairól írtunk. A borítékokon néhány ismert otthoni író címe szerepelt. Jószándékú üzenetnek szántuk, hadd lássák odahaza, hogy nyilvántartjuk és olvassuk a könyveiket, s hadd lássák azt is, miként „őrizzük az ősi szót” idekint, ahol „idegen nyelvek tengere” vesz körül bennünket. Talán megkapják . . . Az elmúlt tizenhat hónap alatt lelkes írógárda állt a Krónika mellé. Közismert, jónevű hivatásosak és műkedvelő krónikások egyaránt. Mindenkit megemlítünk, aki önálló közleményt adott lapunknak. A hivatásosak egész biztosan szívesen veszik, hogy Kultúrközpontunk népes családjának tagjai fogják körbe őket, műkedvelő krónikásaink pedig örülni fognak annak, hogy a „nagyok" látogatását Kultúrközpontunkban ők köszönthetik. E névsorban azokat is megemlítjük, akik könyveiből költeményeket vagy hosszabb idézeteket vettünk át. Az írói nevek kiemelése azt jelzi, hogy irodalmi munkásságukat részletesebben ismertettük. Ady Endre, Andrékovics Péter, Balogh Tamás, Baráth Tibor, Berzy József, Bethlendy György P. Eng., Bónis László, Borszéki György, Böszin Endre, Charles Corbet, Csongovai Illés, Darvas Tihamér, Dániel Edith, Deutsch Lajos, Dózsa Csaba, Dreisziger Kálmán, Endes László, Eszenyi László, Fáy Ferenc, Flórián Tibor, Fülöp József, Gábor Áron, Gérecz Attila, Gömöri György, Hamrán Aurél, Hennyey Imre, Hopp Lajos, Illyés Elemér, Ilosvay Selymes Judit, Juhász József, Kemenes Géfin László, Kenesei F. László, Koósa Antal, Korponay Miklós, Kovács Ernő dr„ Kovács István dr„ László Gyula, Légrády Tamás dr„ John Marlyn, Marosán Gyula, Máté József S.J., Arthur Meen, Mécs László, Miska János, Mózsi Ferenc, Nagy Sándor, Nehéz Ferenc, Novák Mária, Nyakas Nándor, Oláh György, Orbán Balázs S.J., Orbán Miklós S.J., Ormay Kuni, Padányi-Gulyás Béla, George Puyerle, Péter László, Petőfi Sándor, Pilinszky János, Pokoly László dr., Ramon Due Romano, Ruttkai Tamás, Rúzsa Jenő, Sári Gál Imre, Sárvári Éva, Seres József, Simon Lajos, Síp Ilona, Szalkay Zoltán, Szebenyei József, Szebényi Imre, Sziráky Gábor, Szőczi Árpád dr. Szűts Gábor, T. Kovács Éva, Tollas Tibor, Tóth Éva, Tűz Tamás, Vass Ferenc Q.C., Vatai László dr., Virág Józsefné, Walter István, Wass Albert, Witkowsky László, ifj. Wlassics Gyula, Zsigmond András dr., s most Kerecsendi Kiss Márton és Vörösváry István. Köszönjük az együttműködést. Az elért eredmény mindnyájunk büszkesége és mindnyájunk jutalma. Egyben biztatás a jövőre nézve. 1976. DECEMBER KRÓNIKA 5