Krónika, 1976 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1976-01-01 / 1. szám

A csörtető civilizáció láncnélküli rabszolgáinak nem marad idejük magukkal és a transzcendens világgal való találkozásra. A Keleten és Nyugaton egyaránt elburjánzó materializmus nemcsak a­­lelket, de magát a természetet is megmérgezi. Kis ákat, és belső kertünk legféltettebb virá ,mérgezi a mindennapi kenyérnél fonto­­zt a szomjunkat oltó források, folyók зк és gyárak ember- és kőrengetegéből­­ lehelő fákat, melyek, mint rezervátun tőlünk távol kerültek. Az új ezör álló megbomlott em­beriség talán mégin­t visszavívja ntiznyájára az elűzött fákat, akárcsak a hatalom birtokosai a bujdosó szabadságot, hogy az egyensúly helyreálljon. Vagy az új özönvíz Noé nélküli bárkája az irgalmas jövőnek átment néhány ártatlan, csonthéjú magot. TIZENHÁROM SZOMORÚFŰZ Tizenhárom szomorúfűzfát ültettek falunk főterére, tizenhárom hősi halottnak így lett lobogó síremléke. Honvédek voltak csillag nélkül, barcai földből tizenhárom, bádogra festett nevüket mind záporok mosták le a nyáron. Tizenhárom fekete kendős asszony tudta nevét a fáknak, temető helyett Holtak napján mécsest gyújtani oda jártak. Tavasszal mi is fölkerestük gyermekcsatákra hősök kertjét, íjjal, fakarddal rohamoztak míg el nem futott az ellenség. S futottunk mi is: férfikorba, háborúba, túl hét határon ... Szomorúfűzek alakjában ma is kísért a Tizenhárom. Ezután Szecsődi Ilona énekelt, zongorán kísérte Juhász András, majd újra Tollas Tibor vette át a szót. Kedves Magyar Testvéreim! Most már könnyebb lesz beszámolnom az útról, ami azzal kezdődött, hogy egy kanadai úriember, John Bullock betette a Globe and Mail-be a Bebádogoztak minden ablakot című versemet. Ennek a hatása aztán végigkísért egész utamon. Ennek köszönhettem, hogy november 4-én Vancouverban tízperces televíziós adásban, tolmács segítségével emlékeztethettem a kanadaiakat a 19 év előtti magyar szabadságharcra. Most néhány szót könyvkiadásunkról. Boldogan jelentem be, hogy politikai könyveinken kívül nyomdánkban kinyomtuk HAZÁNK-at a Burg Kastle-i magyar, egyetlen szabadföldi magyar gimnázium kiadásában. Harangozó Ferenc igazgató, jó barátom, megkért, hogy hozzam magammal az úton minden­felé. Ma már csak néhány darab van, de hamarosan lehet majd Torontóban kapni. A HAZÁNK című könyv 400 oldalon, amelyből 30 oldal magyar nyelvtan, Nagy-Magyarország irodalmát, tájleírásait, verseit és 100 képét tartalmazza. Ezzel akarta a Burg Kastle-i iskola igazgatósága bizonyítani, hogy nem szükséges otthonról, egy diktatórikus rendszertől im­portálni könyveket a mi gyermekeinknek. A Burg Kastle-i gimnázium kiadta a VIRÁGOSKERT című ábécés könyvet és most jelenik meg ugyancsak a Nemzetőr nyomdájában önköltségi áron az IRODALOM VILÁGA című könyv, amely a Halotti Beszéd­től napjainkig az első összefoglaló irodalomtörténet lesz. A jövő esztendei programtervben van egy stilisztikai könyv kiadása is. Tehát a nyomda nemcsak idegen­­nyelvű kiadványokkal, hanem a magyar ifjúság magyarságtudatának ápolására, magyar, nemzeti és keresztény szempontból lehetőleg kifogástalan könyvekkel igyekszik szolgálni a magyar ügyet. Ezek voltak, kedves magyar testvéreim azok az eredményeink, amelyek csak tervek voltak két esztendővel ezelőtt. És most elmondhatom, hogy végrehajtottuk azokat. Mert 19 éve barátaim, önök támogatják és teszik lehetővé, hogy a Nemzetőr ne csak magyarul, hanem angolul, németül és franciául is megjelenjék. Csak önöknek köszönhető és — ezt nem szégyellem kimondani ezen a búcsúesten — azért kellett koldulóútra menni, hogy ne idegen tőkével, hanem magyar független alapból tudjunk idegen nyelveken is olyan újságokat és könyveket kiadni, melyek az egyetemes magyarság ér­dekeit szolgálják. Sokan, amikor azt kérdezték, hogy nem fáradtam-e el — maga Feri is mondta — eszembe jutott az a példa, amely valamennyiünknek erőt ad. Ha egy ember, aki világ­névvel rendelkezett és aki 83 éves korában városról-városra tudott utazni, hogy eljusson mindenhová, ahol magyarok élnek, hogy felhívjon bennünket a magyar iskolák, cserkészetünk, a magyar szó fenntartására, ha ez az ember, aki nem azért volt nagy számunkra, mert főpásztor volt, hanem mert a magyar ellenállás szimbóluma maradt, ha ez a Mindszenty József 83 évvel nem fáradt el, akkor nekünk sem szabad elfáradnunk. Az 56-os emigrációból csak neki volt neve. Az ő ellenállása csak akkor él tovább, ha mi az ő munkáját ugyanúgy névtelenül folytatjuk, mint ahogy névtelenül folytatták a harcot a munkások, a diákok és mint ahogy senkinek sem kellett nevet adni, mert maga az egész nemzet talált magára 56-ban. Ugyanúgy, ahogy együtt voltunk 56-ban a harcban, ugyanúgy legyünk együtt a bujdosásban is, készítsük elő életünkben talán még utoljára a húsz éves évfordulót valamennyien. Tudom, hogy ez nem függ szorosan össze egy irodalmi est anyagával, de el kellett mondani azért, mert sokan a barátaim közül, akikkel sikerült találkoznom, azt mondták...Nem tudom tovább a munkát elvégezni, mert ez, ezt és ezt tette velem, mert ez megrágalmazott, mert itt és itt ilyen újságok rosszat írtak rólam és megsértettek”. És mindegyiknek azt mondtam amit most szeretnék elmondani mindazoknak, akik elcsüggedtek a magyar ügytől, hogy nem azért teszik, hogy itt Torontóban Kis János vagy Nagy Péter tündökölhessék, hanem azért tegyük ezt, mert az otthonért teszünk szolgálatot. És ha megsértődnék valamennyi barátom is, az otthonért teszem! Előttem szinte láthatatlanul új generációk nőttek fel, nem kérdezem, hogy ezek hogy­ állnak, tőlünk jobbra vagy balra, reformátusok vagy katolikusok, vagy milyen társadalmi osztályból jöttek ki—ez mind nem fontos — a 10 millió és a kárpátmedencei 15 millió magyarért kell a szolgálatot mindhalálig elvégezni. 8 KRÓNIKA

Next