Krónika, 1977 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1977-10-01 / 10. szám

8 KRÓNIKA Gloria Victis „Dicsőség a legyőzötteknek" című kötet csupán formailag költői antológia, lényegében azonban több: nemzetek, népek lelkiismeretének dokumentuma, a széles nagyvilág tanúságtétele az 1956-os magyar szabadságharc eszméi mellett. Az elmúlt két évtizedben sokféle értelmezésben nyilatkoztak a szabadságharcról — sajtóban, könyvekben, tele­víziós híradásokban és rádióban, de a legmélyebb emberi vallomást a kortárs­ költők tették. Ők a történelem igazi kró­nikásai, regései, s költeményeik túlélik a kort, melyben a vörös zsarnokság tombolt. Özcan Dogruez BUDAPESTI LEVÉL Budapest lámpái az este Mint sok derűs arc tündökölt. Nyitott szívünket jól ismerte — S baráti kezünket — a föld. Utcáinkon versenyt futottak A villamosok, — rég letűnt Vén házak, vaksi ablakokkal Fülelték vidám énekünk. S egyszerre kés nyilait belénk, Kezünk kinyúlt a semmibe. Mikor a járdát vér áztatta S vértelen lett egy nép szíve. Ha halni akartunk volna, Ezerszer meghalunk. Lélek parancsa: élni kell! Szabadság, Béke és a Szépség Mellettünk csak ti álltatok, S ti emeltetek újra fel. Előttünk semmi, semmi nincs, Csak a kényszerű halál. Vagyunk fegyverből kilőtt, villanó, Öt, tíz, vagy százezer golyó. Eposz, mit vérünk írt ma át.. . Higyjétek el nem ezt akartuk, Csak gyermekeink gondtalan mosolyát. Halfdan Rasmussen A HANG Át mágnes-hullám tengeren, S a lármás táncdalon Megszólítottak hiretelen Egy hajnalon. Egy hang, — a ritmuson felül Emelkedő hajó — Sötéten ismeretlenül Zengett a szó. S bár érthetetlen volt a nyelv, Beléd hatolt a hang, Zúgón kiáltott, esdekelt Vad vészharang. És téged szólított a vak Acél-kemény zene: Segélykiáltó jaj-szavak Forgó-szele. S hiába volt a tánclemez: Rád tört az őszi szél. Amely süvöltve Pest deres Romján zenél. Majd jött a vérbe-lángoló Csönd, a tankok húztak át, Túlzúgva már a pusztuló Szabadság jelszavát. Törökből fordította: Tollas Tibor Dánból fordította Kocsis Gábor

Next