Krónika, 1979 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1979-11-01 / 11. szám

Telekiné Kovács Zsuzsanna: Erdély — a KŐ-KŐ — a Hegyek Országa Ezelőtt ezerhatszáz évvel, Kr. után a negyedik században s még azelőtt is kétszáznegyven évvel ez volt Erdélynek a neve: „KAU-KA”, azaz „KŐ­KŐ”, vagyis „HEGYEK”. A szamír és magyar nyelv ősszavaival nevezték így s írta le így a híres római történetíró, Ammianus Marcellinus Kr. után 380 körül, s őt is megelőzve kétszáznegyven évvel az alexandriai görög Ptolemaios (latinosan Ptolemaeus) Claudius, az ókor nagy földrajztudósa, Kr. u. 140 idején. Erdéllyel foglalkozó sok földrajzi, történelmi és nyelvészeti munkát ismerek, — magyart, franciát, angolt, németet, románt —, régi könyveket és újakat, legújabbakat, de soha egyetlen egyben sem olvastam Erdélynek ezt az ókori, jobban mondva őskori nevét: KAU-KA. Pedig benne van néhány régi lexikonban „KAU-KA-Land” neve s úgy is, mint „KAU-KO-ensioi”, vagyis a lakóinak a neve, görög végzettel. Még a 19. század folyamán egy-két tudós nyel­vész kísérletet tett ugyan, hogy megmagyarázzák KAU-KA nevét, de tévúton jártak. Afelől nem volt kétség, hogy KAU-KA neve után a germánok, a gótok tették, mondták a LANDA (ország) szavát Kr. után a negyedik században, de hogy maga KAU­­KA, vagy KAU-KO mit jelent, azt megfejteni nem tudták. Zeuss és Grimm, a két nagy német nyel­vész, 130—140 évvel ezelőtt mindent elgermánosít­­va, gót­ ógermán szóvá akarta „átírni” KAU-KA nevét, majd később Roesner téveszméje volt, hogy a KOKEL lehet, vagyis ahogyan az Erdélybe a tizen­harmadik században betelepülő szászok nevezik a KÜKÜLLŐ folyót. Végül még egy-két jelentéktelen hozzászólás után a nyelvészek elejtették KAU-KA kérdését, többet nem foglalkoztak vele. Feledésbe ment, így történt, hogy újra fel kellett fedezni. A TÖRTÉNELMI HÁTTÉR KŐ-KŐ ORSZÁGA, vagy a HEGYEK OR­SZÁGA, vagy KAU-KA-LANDA, így ismerték Er­délyt a Kr. utáni negyedik század vége felé, a korai népvándorlás korában, még azelőtt, hogy a hunok, vagy az avarok a Kárpát-medence környékén meg­jelentek volna. Valens római császár korát, a gótok vándorlásait és a Kelet-Római Birodalomba való bekéreskedésüket írva meg, Ammianus Marcellinus jegyezte le Kr. után 376-ban ezt a roppant nagy jelentőségű nevet, munkája III. könyvének 4—13. szakaszában. Kz.­után a negyedik század második felében vagyunk. Rövid, alig 160 évig tartó megszállásuk után a rómaiak már száz éve, hogy kivonták Erdélyből összes légióikat, sőt gyarmatosaikat is, „földekről és városokból” egyaránt, a germá­noknak keletről jövő folytonos támadásai elől vo­nulva vissza. Már száz év telt el. Erdélyben, a régi Dákia területén és környékein a Kárpátoktól le a Dunáig és a Fekete-tengerig kavarognak a nép­­vándorlás hullámai: szarmaták, gótok. Mint a történetíró mondja: „szétszórt, megszámlálhatatlan tömegekben ismeretlen népek vad hordái” kérezkednek be családjaikkal együtt a Kelet-Római Birodalomba, a Duna déli vonala alá. Valens, a kelet-római császár, engedélyt ad a gótok­nak a Dunán való átkelésre és a birodalomba való betelepülésükre. Csónakokon, tutajokon és kivájt fatörzseken kelnek át a gótok az esőzésektől meg­áradt Dunán és sokan fulladnak bele a „legvesze­delmesebb folyóba”, ahogy az író a Dunát nevezi. Az első átjutó gót tömegeket a rómaiak ellátják élelemmel, földeket is adnak nekik, de a később átkelők gonosz római vezérek kezei közé kerülnek,­­ amint Ammianus Marcellinus előadja. Szeren­csétlen sorsuk híre visszajuthatott a Dunától északra. Mikor egy újabb gót néphullám követeit visszautasítják s nem engedik meg betelepülésüket a Duna vonala alá, az egyik gót vezér, Athanaricus, aki még a Dunától északra van, meggondolja magát és visszafordul a népével együtt. Van is oka óva­toskodásra Valens császárral szemben, akivel volt már dolga régebben. Barátsági szerződést kötött volt vele, de viszont meg is sértette a császárt s most at­tól fél, hogy Valens császár rosszul fog bánni vele. A Dunától még északra van. Visszafordul hát. ERDÉLY ŐSI NEVE Ammianus Marcellinus írásában itt, ennél a résznél jelenik meg röviden „KAU-KA-LANDA” neve. Latinul az eredeti szövegben (III. könyv, 4.—13.): 10 KRÓNIKA

Next