Krónika, 1979 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1979-12-01 / 12. szám
ÉVGYŰRŰK (Tollas Tibor új verseskötetének margójára) Amikor Tollas Tiborral először találkoztam, egy kis könyvet szorongatott a kezében, olyan féltéssel, mintha legalábbis „Afrika csillaga”, a világ egyik legértékesebb gyémántja lett volna. Aztán rám nézett, elmosolyodott és ezt mondta: „Magának megmutatom, mert bízom magában.” Rómában voltunk, a Nemzetközi Sajtó Klubban, és egy közös barátunk — aki a költőnek rabtársa volt a kommunisták börtönében — mutatta be nekem Tollas Tibort. Egy év telt el a magyar szabadság fellángolása óta, 1957 novembere volt, és Tollas első európai körútján járt, hogy érintkezést keressen az olaszországi magyar menekültekkel. Amit kezében szorongatott: a Füveskert — az azóta már legendássá vált kötet — börtönben írt, kéziratos példánya volt. Akkor mondta el nekem a költő a Füveskert hihetetlen történetét. □ A kommunista terror 1947-ben Tollas Tibort is hamis vádakkal vetette börtönbe, ahonnan csak kilenc esztendő után szabadult. A négy fal közötti élet, a kényszermunka-táborok, a kínzások az őrület szélére kergették a rabokat, de furcsa módon, az irodalom mentette meg őket. Az összezárt politikai foglyok verseket kezdtek mondani egymásnak, s amire az egyik emlékezett, azt megtanulták a többiek. Aki tudott idegen nyelven, az külföldi költők költeményeit mondta el, majd prózában lefordította magyarra. Aztán volt közöttük, aki a prózát versbe szedte. Tollas Tibor volt egyike azoknak, aki rímekbe faragta a prózát. Aztán lassan elkezdte saját verseit írni. Persze csak fejben, emlékezetben, mert sem papírjuk, sem íróeszközük nem volt a raboknak. Verseit azonban megtanulta a többi fogoly. „Leglelkesebb hallgatóm — mesélte Tibor — egy bányász volt. Minden versemet megtanulta kívülről. És amikor kiszabadult, lediktálta gyerekeinek, mert ő bizony nem tudott sem írni, sem olvasni. De ezen az analfabéta munkáson keresztül jutottak el először költeményeim a börtönön kívüli közönséghez” ... Amikor a börtön csinálta költők végre papírhoz és írószerszámhoz jutottak, tizenkét „kötetben” gyűjtötték össze költeményeiket. Ezekből a kötetekből hármat Tollas Tibor ki tudott menteni a fegyházból. A Füveskert első nyomtatott kiadása Bécsben jelent meg, és tíz esztendő alatt hét idegen nyelvű kiadást ért meg. □ Tiborral való első találkozásomat továbbiak követték, Rómában, Münchenben, Locarnóban. Az ismeretségből barátság lett. Az évek pedig nem változtattak a költő jellemén. Ma is ügy lelkesedik mindenért, ami a magyar ügyet szolgálja, mint akkor, közvetlenül a szabadságharc után, és ahogy a Füveskert első nyomtatott példányának utószavában írta: „A hősi korszak talán lezárult, de a heroikus erőfeszítés erősebb bennünk, mint valaha.” Ez a heroikus erőfeszítés ad erőt a költőnek, hogy minden évben más-más kontinens magyarjai között hirdesse az emigráns magyar irodalom létjogosultságát, fontosságát és éltető erejét. A lelkes meggyőződésen kívül Tollas Tibor állandó kísérője az alázat. A sikerek sem változtattak jellemén, és szerénysége néha szinte megdöbbentő. Karakterére jellemző az is, hogy minden magyaron segíteni igyekszik, de ahogy védettje egyenesbe kerül, rögtön megfeledkezik arról, amit tett. Néhány évvel ezelőtt Rómában, magyar lány fordult hozzám kétségbeesve. Vőlegényének sikerült útlevelet kapnia, de csak törökországi vízummal. Ankarában nem ismert senkit és különféle nehézségek miatt nem tudtak azonnal találkozni. A férfiak nehezebben bírják az egyedüllétet, mint a nők és a kislány félt, hogy a fiú valami butaságot csinál. Tőlem kérdezte, ismerek-e magyart Törökországban. Nem ismertem senkit, de azonnal írtam Tibornak, akiről tudtam, hogy ott is vannak barátai. Hónapok múlva levelet kaptam Tibortól, amelyben ő köszönte meg nekem, hogy milyen remekül oldottam meg egy magyar pár problémáját. Összeházasodtak Törökországban és rövidesen indulnak Amerikába. Az ember, a költő, a lapszerkesztő Tollas Tibor elválaszthatatlan egymástól. Ahogy Saáry Éva — aki az Évgyűrűk remek illusztrációit készítette — egyszer megjegyezte: az emigráns magyar irodalomnak vannak jobb költői, jobb írói, jobb lapszerkesztői, de Tollas Tibor egyedülálló jelenség. Egyedülálló baráti hűsége és jóindulata. Amikor végképpen üres a Nemzetőr szerkesztőségének kasszája, olyan leveleket ír munka 18 KRÓNIKA