Krónika, 1980 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1980-05-01 / 5. szám
Dr. Heckenast Dezső: TÖRÖKORSZÁG MAGYAR EMLÉKEI A magyarok és a törökök között — a kezdeti időket leszámítva — az érintkezés már III Béla királyunk korában megkezdődött. Ez az érintkezés azonban sokáig csupán követjárásokra és harci cselekményekre szorítkozott. Az állandó jellegű kapcsolat csak a mohácsi csatavesztés után kezdődött meg, sokáig csak ellenséges előjellel, és ez a közel 150 évig tartó török hódoltság mindkét nép életében örökre maradandó emlékeket hagyott. Ez időtartam alatt, — bár tele volt véres harcokkal és dúlásokkal — mégis kialakult egy sajátos érintkezési forma a két nemzet között a harcok szüneteiben s néha évtizedekig is tartó békésebb időszakokban, s a „fogyó hold" árnyékában már művelődéstörténeti kapcsolatokról is beszélhetünk. A magyar hódoltsági területekről visszavonult török birodalomnak politikailag érdekében állt a Habsburgok gyengítése, ezért messzemenően támogatta a magyaroknak minden Habsburg-ellenes felkelését, így elsősorban Thököly Imre felkelését, majd pedig II Rákóczi Ferenc szabadságharcát. S amikor ezek elbuktak, akkor sem hagyta cserben a résztvevőket, jóllehet politikai ütőkártyaként már nem használhatta őket, mégis menedéket és megélhetést biztosított számukra. Ugyanez történt a negyvennyolcas szabadságharc bukása után Kosutth Lajossal és társaival. A „kiegyezés" után a magyar—török kapcsolatok főleg kulturális téren éreztették hatásukat, majd az első világháborúban politikai téren is, s mint szövetségesek velünk együtt vesztették el a háborút. A két háború közti újabb kulturális és gazdasági kapcsolatokat a második világháború alatt újabb politikai kapcsolatok követték. Törökország semleges volt s a magyar kormány itt próbálkozott kapcsolatot keresni az angolszász hatalmakkal. A törökországi magyar emlékeket legcélszerűbben földrajzi alapon tárgyalhatjuk és ebbe a keretbe illeszthetjük bele a személyeket, akik a megfelelő hellyel kapcsolatban álltak. Ebből a szempontból elsősorban a régi főváros, Istanbul (Konstantinápoly) jön tekintetbe. Utána következnék fontosságban Tekirdag (Rodostó), majd Izmit (Nikomédia) és utoljára, de nem utolsó sorban a Kütahya. • Az ötvenmilliós Törökországnak közel 4 millió lakosú egykori fővárosa; Istanbul (Isztambul), a Kelet-Római Birodalom egykori fővárosa, amely Új-Róma (Roma Nova), később Bizánc, majd Constantinopolis (Konstantinápoly) néven szerepel. Első utunk természetesen a Justinianus császár által emelt Aja Szófia nevű világhírű templomba vezet, amely ma már nem keresztény székesegyház, de nem is török-mohamedán imaház, hanem — hála Kemál Atatürk modern gondolkodásának — a múlt minden emlékét őrző különleges múzeum. Isztambuli magyar emlékeink is itt kezdődnek. Az Aja Szófia egyik XII.századi mozaikja II.Komnenos császárt mutatja be feleségével, Eirene császárnővel. Ez a finom művű mozaik rendkívül értékes történelmünk szempontjából: Eirene (Irene) Szent László királyunk lánya volt, eredetileg Piroskának hívták. Szent László korán, 16 éves korában árván maradt leányát Kálmán királyunk adta nőül I. Komnenos bizánci császár hasonló körű fiához, a későbbi császárhoz, hogy ezzel is erősítsék a magyar-bizánci kapcsolatokat. Házasságukból született és korán elhalt legidősebb fiuk, Alexios mozaikportréját a szülőké mellett láthatjuk. II. (Nagy) Szulejmán szultán személyével kapcsolatos a mohácsi csata, Budavár elfoglalása, Esztergom, Pécs és Székesfehérvár bevétele. Kőszeg sikertelen ostroma és végül a szigetvári ostrom, amely alatt meghalt. Szíve és egyéb belső részei a Szigetvárhoz négy kilométerre fekvő Turbék nevű községben vannak eltemetve, amely ma is zarándokhelye a törököknek. Az egykori márvány-síremlék helyett ma kápolna áll sírja felett, falában a török kormány emléktáblájával. Budavár elfoglalásakor a királyi palota és a Mátyás-templom értékeit mint hadizsákmányt Isztambulba vitte és ebből csak két hatalmas bronz gyertyatartó maradt meg, amelyek négy és fél évszázad óta állnak azon a helyen, ahova Nagy Szulejmán állította azokat, az Aja Szófia mihrabja, imafülkéje előtt. A budavári kincsek közül megmaradt egy Corvin- és Drágfáy-címeres remekművű kard, amely évszázadok óta gazdagítja a Szeráj gyűjteményét. • A 150 ezer lakosú Izmit (Iszmit), vagy régebbi nevén Nikomédia, Isztambultól alig száz kilométerre 1980. MÁJUS KRÓNIKA 5