Krónika, 1980 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1980-06-01 / 6. szám

Yves de Daruvár: A trianoni korszak hat évtizede (Részletek a párizsi „Le Monde” napilapban megjelent cikkből.) Az első világháború győztes nagyhatalmai (En­tente) és Ausztria 1919. szeptember 10-én írták alá a Saint-Germain-i békeszerződést. Kilenc hónappal később, 1920. június 4-én került sor a Magyaror­szágot feldaraboló trianoni békeszerződés aláírására. Ez a két okirat letörölt Európa térképéről egy négy­évszázados birodalmat és megfosztott történelmi határaitól és népközösségi, kulturális egységképle­tétől egy ezeréves királyságot. Hatvan évvel a kontinensünk sorsát oly nagy­mértékben meghatározó események után, eljött az ideje annak, hogy kérdéseket intézzünk önmagunk­hoz az Osztrák-Magyar Birodalom megsemmisí­tésének következményei felől. Fogalmazzuk meg egy mondattal: katasztrofálisak voltak ezek a következmények. Még mindig, az 1980-ik év Euró­pájában is ezek hatása alatt vagyunk, s ezért kell hangsúlyozottan kiemelnünk Anthony Eden volt angol államférfi ítéletét, amelyet a második világ­háborút követően hozott nyilvánosságra: „Az Oszt­rák-Magyar Birodalom összeomlása nagy szeren­csétlenség volt az európai békére. Mennyire meg­nyugtató lenne az, ha azok a nemzetek, amelyek ezt a Birodalmat alkották, egy napon újra egy­másra találnának egy harmonikus közösségben.” (New York Times, 1950. október 6.) Valóban mi is történt Közép-Európában az első világháborút követő években? Az az óriási egy­ség, melyet a kettős monarchia képezett (1914-ben ötvenkétmillió lakossal 676.250 négyzetkilométer területen), lecsökkent egy hat és fél millió lakosú és 80 ezer négyzetkilométer területű Ausztriára, egy gazdaságilag nehezen életképes ,,torzszülöttre”, egy tizenhárom és fél millió lakosú és 140 ezer négy­zetkilométer területű Csehszlovákiára, mely mester­ségesen összevonta a cseheket és a szlovákokat, akiket nyelvi rokonságukon kívül semmi egyéb sem egyesített, és bekebelezett egy jelentős német (hárommillió, azaz több mint a szlovákok száma), valamint magyar (közel egymilliós) kisebbséget; s végül egy — akkoriban — nyolcmillió lakosú és 93 ezer négyzetkilométer területű Magyarországra, mely elvesztette területének kétharmad részét: óriási számú magyar kisebbséget (több mint négymillió személyt) csatoltak Csehszlovákiához, Jugoszlá­viához, Ausztriához és főleg Romániához. Az 1921-ben Sopronban megtartott népszava­záson kívül semmi más nem szentesítette, illetőleg ez a részleges népszavazás is csak cáfolta ezt az önkényesen kitervezett, majd pedig a párizsi, a lon­doni és a washingtoni minisztériumi hivatalokban eldöntött feldarabolást. Ne feledjük, hogy a háború alatt éppen az Entente hangoztatta a nemzeteknek azt a jogát, hogy szabadon döntsenek a sorsuk fe­lett. Ezt a jogot ugyanez az Entente nyíltan meg­sértette, amikor megtagadta, hogy a békéről minden érdekelt meghallgatásával tárgyaljanak, s ezt köve­tően népszavazás határozzon a népek állami hova­tartozásáról. Vádak a Monarchia ellen Melyek azok a vádak, amelyek jogossá tehet­nék az Osztrák-Magyar Monarchia ellen hozott döntéseket? Vegyük sorba az ellenséges propaganda közismert vádpontjait. „Németország oldalán a Monarchia egyike volt a háborús uszítóknak.” Közelebbről kellene megvizsgálni a Szövet­ségesek és a Központi Hatalmak felelősségét ebben a nagyon is vitatott kérdésben. Egy biztos, hogy Versailles-ban nem határozták el Németország fel­­darabolását, mint ahogyan ez megtörtént az Oszt­rák-Magyar Monarchiával Saint-Germain-ben és Trianonban, sőt részleges német területi rendezé­seket még a népszavazás is jóváhagyott. (Schleswig, Saar-vidék, Szilézia.) „A Monarchia reakciós állam volt, mely elavult és korhadt államigazgatási rendszerre, a hadseregre és az egyházra épült.” (Ez a nézet igen elterjedt Franciaországban.) A korszerű demokratizálódás azonban már folyamatban volt. Egyébként a későbbiekben Középkelet-Európában az Entente támogatásával olyan újnak nevezett ,,demokráciák” kerültek hata­lomra, amelyek nemzetiségi politikájukban sokkal inkább „reakciósok” voltak, mint a régi Magyaror­szág,­­ tehát az Entente-nek nem volt központi problémája az, hogy megszüntessenek egy rekciós 1980. JÚNIUS KRÓNIKA 3

Next