Krónika, 1980 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

Dr. Vatai László: Szabálytalan könyvről írok. Németh László Homályból homályba két hatalmas kötete van a kezemben. Halála után, 1977-ben kiadók, lektorok, örökösök hozták napvilágra, bár a könyv kiadását még ő tervezte meg, s 1968-ban előszót is írt hozzá. Mindenképpen szabálytalan könyv, pedig csak tökéletes írásokat szokott kiengedni a kezéből. Talán az egész magyar irodalom legigényesebb embere volt. Miért szabálytalan ez az írása? Azzá teszi létre­jöttének több évtizedes ideje, a szembeszökő sok kihagyás, amit nem írt meg, vagy amit kihagytak belőle, végül a hozzácsapott más természetű néhány tanulmány is zavaróan hat. A Homályból homályba életrajzi könyv, születésétől 1956 októberéig követi nyomon az ese­ményeket. Első felét 1943-ban írta, a Tanú­évek még korábbiak. A második kötet, az összeomlás utáni rész, 1958-ban jött létre. A könyv kihordási ideje több mint húsz esztendő, s ráadásul, részle­tekben látott napvilágot. Eleitől végig tipikus németh-lászlói írás, de az időbeli távolságok meg­érződnek rajta. Jellemzőek a kihagyások is. Kima­radt az első kommün, helyette egy idegen betétet találunk. Mit köszönhetek a Toldy-reálnak? Nem beszél a második világháború összeomlásáról sem, hiányzik Pest ostroma és az oroszok megjelenése. S ami a legfeltűnőbb: 1956-ról és az utána kialakult világról egy szót sem mond, október 20-val zárja le az életrajzát, pedig könyvének ezt a részét 1968-ban írta. Szabálytalanná teszik a könyvet a hozzácsa­pott tanulmányok is: A megölt költő, Móricz Zsig­­mond és a naplótöredékek. Érthető, hogy halálára készülve, még egyenetlenségek árán is, mindent be akart takarítani ebbe a két kötetbe. Az életrajznak, tehát a tulajdonképpeni könyvnek az igazi címe Magam helyett, a Homályból homályba össze­foglaló címként került rá, talán utolsó üzenetnek szánta olvasói és egész népe felé. Szabálytalan könyv alapján, természetesen, csak szabálytalanul lehet írni Németh Lászlóról. Szabályos tanulmány lenne: könyveiből bemutatni ezt a hatalmas elmét, életműve értékeit és életútját a magyar világban. A szabálytalan pedig: tárgyalt életrajza alapján megközelíteni és megrajzolni addigi ténykedését és sajátosságait. Ebben a tanulmányban nem a teljes Németh Lászlóról beszélünk, hanem csak életrajza elemzése nyomán sejtetjük élete és műve addigi szintézisét 1956-tal bezáróan. Az emig­­rációs irodalmi viszonyok közt ez sem könnyű fel­adat. Itt nincs biztos mérték, és százféle cél homá­­lyosítja a tiszta látást. A szolgálat (s persze a hiúság) ujjongva üdvözöl minden irodalminak vélt meg­nyilatkozást, míg a felvert porban elsikkadnak az igazi értékek. Most, Németh Lászlóról szólva, a XX. századi magyar irodalom csúcsa lesz a mérővessző: Ady Endrével, Móricz Zsigmonddal, József Attilával és Illyés Gyulával együtt. Életművük és nagyságuk méri Németh Lászlót. A mércét ő maga se tartotta soha alacsonyabbra. Még akkor is ezt kell tennünk, ha másfajta alkatról van szó, ha mások az eszközei és teljesen elütő módszerekkel dolgozik is. Egyikük­­másikuk mellett néha gyerekesnek hat, de a sziklát azért ő is felgörgeti a csúcsra. A magyar irodalom­ban senki sem tudott árnyaltabban gondolkozni nála. Ez az egyik ereje, de a monumentális tom­­pítója is. AZ EMBER Ez a szabálytalannak minősített életrajzi könyve nagyon árulkodik. Kezdettől fogva haj­lamos volt a kitárulkozásra, most a végső biológiai, idegrendszeréhez kötött lelki és szellemi világát mutatja meg. Lelki eredetű testi életmozzanatok is feltűnnek, tehát az egész ember. Leginkább még szellemi háttere marad homályban, a világirodalom, ahogy könyveken keresztül és elszabadult szellemi mivoltában hat. Pedig ő minden hullámra kifeszített antenna volt, s kevés olvasottabb ember lehetett nála a magyar irodalomban. Könyvében erről is be­szél, de nem ezt tartja primér fontosságúnak. Bioló­giai-lelki alkatából pároztak elő a művei, a minden percben összetörni kész túlfinom szerkezet szülte őket. Könyvei is elégették volna az életét, ráadásul aktív részt vállalt a magyar társadalom és modern emberi lét alakításában is. Egy regény vagy dráma még teljes magányban is megszülethet, s ez a fej- Homályból homályba — Tanulmány Németh László életrajzi könyvéről — 4 KRÓNIKA

Next