Krónika, 1980 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1980-09-01 / 9. szám
1980. SZEPTEMBER A 16 pont Ma már az októberi forradalmunkkal foglalkozó hazai irodalom is elismeri, hogy az ország akkori vezetői, a párt vezető szervei képtelenek voltak az országban uralkodó valódi állapotokat felmérni. Vakság, dölyf és elbizakodottság jellemezte az akkori vezetést és a már említett budapesti brossúra nyíltan megírja, hogy „illetékes biztonsági szervek" (tehát az ÁVH) októberben két alkalommal is jelezték, hogy ,,ellenséges elemek valamire készülnek Budapesten." Sőt, az utolsó vészjelentésükben október 22-ét jelölték meg az „akciók” megindításának napjaként. A pártvezetés válasza: „Lázálom!" S amikor Kis Károlynak, a Politikai Iroda tagjának, október 22-én délután Csepelen egy párttitkár a munkásság izgatott hangulatára hívta fel figyelmét, azt a budapesti Párbizottság tulajdonában levő jegyzőkönyv szerint — a következő mondatokkal intette le aggoló elvtársát: „Ha valami ellenünk megindul — egy ilyen megmozdulást mi 30 perc alatt fel tudunk számolni” .. . (Berecz János: 1956. ellenforradalom). A helyzet ilyen irreális értékeléséből fakadt az is, hogy a Magyar Néphadseregben október 20-án elrendelték a belbiztonsági rendszabályokat (összekötő tisztek kiutazását a hadosztályokhoz, az őrségek megerősítését, a riadótervek, karhatalmi intézkedések felülvizsgálatát, teljes harci készültséget), de 24 órával később, október 21-én este mindazt visszavonták, illetve leállították. A budapesti Műegyetem diákjai október 22-én tartották meg nagygyűlésüket. Itt jelentették be, hogy csatlakoznak a szegedi egyetem ifjúságának határozatához, kilépnek a Dolgozók Ifjúsági Szövetségéből, és a kormánnyal szembeni követeléseiket pontokba foglalják. Ezen az éjszakába nyúló gyűlésen született meg a híres 16 pontos program, amelyben már országos kérdésekben is véleményt nyilvánított az egyetemi ifjúság. Most már nemcsak gazdasági reformokról és a demokratizmus kiterjesztéséről volt szó, hanem szabad választások megrendezéséről, több demokratikus párt részvétele mellett és a szovjet csapatoknak Magyarországról való távozásáról. Ezen az estén határozták el azt is, hogy másnap, azaz október 23-án néma felvonulást és tüntetést szerveznek a városban, hogy követeléseiknek így nagyobb nyomatékot adjanak. Erre meghívták, külön küldöttség útján, néhány nagyobb budapesti ipari üzem munkásságát is, akik meg is ígérték jövetelüket. Október 22-én este és éjjel egyébként a Petőfi Kör vezetősége is ülésezett. A résztvevők—Tánczos Gábor titkárral az élen — úgy döntöttek, hogy haladéktalanul érintkezésbe lépnek Nagy Imrével, közük vele a tüntetés elgondolását és célját. Nagy Imre, jóllehet szintén a Moszkvából 1945-ben hazatért kommunista vezetők csoportjához tartozott, de az elmúlt 11 év alatt széleskörű népszerűségre tett szert. A parasztság úgy ismerte őt, mint a földosztó minisztert, az értelmiségiek emlékeztek egyetemi előadásaira, amelyektől távol állt a Az 1953. márciusában, a Városligetben felavatott Sztálin szobor alapzata, amelyről az idegen zsarnokság szoboralakját ledöntötte a népharag. A budapesti rádió székházának homlokfala az első ostrom után. KRÓNIKA 7