Krónika, 1980 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1980-11-01 / 11. szám

Gosztonyi Péter: Szabadságharcunk történelmi értékelése (Befejező közlemény) Az 56-os események ismertetésében odáig jutottunk, hogy Nagy Imre miniszterelnök november elsején, a Parlament előtt összegyűlt sokezres népgyűlési tömeg előtt nyilvánosan meghirdette a minisztertanács határozatát, Magyarország kilépését a Varsói Szövetségből és az ország semlegességét. A budapesti rádióban pedig a következő nyilatkozatot tette: „A magyar nemzeti kormány a magyar nép és a történelem előtti mély felelősségérzettől áthatva, a magyar nép millióinak osztatlan akaratát kifejezve kinyilvánítja a Magyar Népköztársaság semlegességét. A magyar nép a függetlenség és egyenjogúság alapján, az ENSZ alapokmánya szellemének megfelelően igaz barátságban, kíván élni szomszédaival, a Szovjetunióval és a világ valameny­­nyi népével”­. . . E proklamáció — ezt hangsúlyoznunk kell — Magyarország lakossága túlnyomó többségének óhajával találkozott és semmiképp sem volt egy ad hoc elhatározás, hisz az október 23-a óta kibon­takozó népmozgalom számos követelései között ez a 1980. NOVEMBER kívánság szinte mindenütt az első helyen szerepelt. Két szerencsétlen háború, két vörös diktatúra és az egész ország minden társadalmi rétegét mozgósító népfelkelés után Magyarország népe azt akarta, hogy mind Kelettől, mind pedig Nyugattól függetlenül, azaz: mindenféle katonai blokkban való részvétel nélkül, a Duna-medence népeivel való őszinte együttműködésben alakítsa ki a maga jövőjét. Természetes, hogy egy ilyen megoldás semmiképpen sem vágott bele a Kreml terveibe, és ami a nyugati nagyhatalmak kormányait illeti, azok — miként Kossuth Lajos szabadságharca idején 1849-ben — teljes közönnyel tekintettek a magyar erőfeszítésekre. Az amerikai diplomácia megelégedett semmitmondó (sőt, titokban a szov­jetet bátorító) nyilatkozatok közrebocsátásával és az 1956. október 29-én Egyiptom ellen megindított KRÓNIKA 3 Budapest lakossága szenvedett, vérzett és adakozott. Gyűlt az adomány az elesettek hozzátartozói javára. A pénzzel teli ládák védelmére nem kellett őrség. Ilyen még nem volt a forradalmak történetében.

Next