Krónika, 1980 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1980-12-01 / 12. szám

maradhasson. Geopolitikai helyzete következtében ez nem sikerült. A hatalmas szovjet szomszéd saját biztonságának az érdekében finn területeket követelt. A második világháború utáni szovjet történetírás azzal érvel, hogy Leningrád ostroma a bizonyíték arra, hogy a finnek elleni követeléseik jogosak voltak. Függetlenül attól, hogy a szovjet követelések (önvédelem alapján) jogosak voltak-e vagy sem, a tények azt bizonyítják, hogy a Finnektől elrabolt területek ellenére sem tudták Leningrád ostromát megakadályozni. Vajon nem jártak volna­­e jobban egy semleges Finnországgal, amely nyil­ván ellenállt volna a németeknek is, amint azt 1944- ben bebizonyította, amikor az államérdek azt úgy kívánta. A világ közvéleményét, a szovjetellenes felháborodást talán a „Time" fejezte ki a legjobban (1939. dec. 11. 26. oldal), amikor azt írta, hogy „groteszk jelenség az, hogy az orosz medve arra hivatkozik, hogy megharapta a finn nyúl”. A „Téli háború” Finnország háborús egységének a megteremtése az oroszoknak volt köszönhető. A kendőzetlen nyers erőszak és az otromba szovjet propaganda kombinációja olyan egységet teremtett a köztudomásúan pártoskodó, politizáló és indi­vidualista finnek között, amilyenre nem volt példa korábbi történelmük folyamán. Elfelejtették az 1919-es polgárháborút, elfelejtették a politikai meg­osztottságukat, felülemelkedtek a társadalmi osztályok és politikai klikkek önző érdekein. Két nappal a támadás megindítása után Moszkva közölte a világgal, hogy egy „népi demokratikus” finn kormány alakult meg Terijaki városban, Otto Kuusinen vezetése alatt. Természetesen a kormány tagjai moszkovita finn renegátok voltak. Molotov azonnal egy „baráti és kölcsönös segélynyújtási egyezményt” kötött ezzel a bábkormánnyal. Természetesen a „népi demok­ratikus finn kormány” minden szovjet követe­lést aláírt. Szovjet katonai segítségért folyamodtak a „hatalmat bitorló” Helsinki-kormány ellen. A Helsinki-kormány a Népszövetséghez fordult segítségért. A Szovjetunió tiltakozott. Molotov ezt táviratozta a Népszövetség főtitkárá­nak: „A Szovjetunió nincs hadiállapotban Finn­országgal és nem is fenyegeti háborúval a finn népet... A Szovjetunió békés viszonyokat tart fenn a Finn Demokratikus Köztársasággal, amelynek kormánya december 2-án Segélynyújtási és Barát­sági Szerződést kötött a Szovjetunióval. Ez a szerző­dés mindazokat a kérdéseket megoldotta, amelyeket a Szovjetuniónak nem sikerült a most már hatal­mától megfosztott volt finn kormány tagjaival megoldania.” (Documentary Background of WW II. 605. oldal.) A Népszövetség Tanácsa december 14-én kizárta a Szovjetuniót a Nemzetek Szövetségéből. Felhívta a tagnemzeteket, hogy segítsenek Fin­nországnak. 11500 önkéntes jutott el Finnországba, de csak két zászlóaljnyi önkéntes került bevetésre. Hasznos támogatást kaptak szomszédaiktól, Svéd­országtól és Norvégiától, valamint Olaszországtól (repülőgépeket) és Magyarországtól (lőszert). Finnország térképe az 1939-es határaival és az elrabolt területek feltüntetésével. 4 KRÓNIKA

Next