Krónika, 1980 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1980-12-01 / 12. szám
maradhasson. Geopolitikai helyzete következtében ez nem sikerült. A hatalmas szovjet szomszéd saját biztonságának az érdekében finn területeket követelt. A második világháború utáni szovjet történetírás azzal érvel, hogy Leningrád ostroma a bizonyíték arra, hogy a finnek elleni követeléseik jogosak voltak. Függetlenül attól, hogy a szovjet követelések (önvédelem alapján) jogosak voltak-e vagy sem, a tények azt bizonyítják, hogy a Finnektől elrabolt területek ellenére sem tudták Leningrád ostromát megakadályozni. Vajon nem jártak volnae jobban egy semleges Finnországgal, amely nyilván ellenállt volna a németeknek is, amint azt 1944- ben bebizonyította, amikor az államérdek azt úgy kívánta. A világ közvéleményét, a szovjetellenes felháborodást talán a „Time" fejezte ki a legjobban (1939. dec. 11. 26. oldal), amikor azt írta, hogy „groteszk jelenség az, hogy az orosz medve arra hivatkozik, hogy megharapta a finn nyúl”. A „Téli háború” Finnország háborús egységének a megteremtése az oroszoknak volt köszönhető. A kendőzetlen nyers erőszak és az otromba szovjet propaganda kombinációja olyan egységet teremtett a köztudomásúan pártoskodó, politizáló és individualista finnek között, amilyenre nem volt példa korábbi történelmük folyamán. Elfelejtették az 1919-es polgárháborút, elfelejtették a politikai megosztottságukat, felülemelkedtek a társadalmi osztályok és politikai klikkek önző érdekein. Két nappal a támadás megindítása után Moszkva közölte a világgal, hogy egy „népi demokratikus” finn kormány alakult meg Terijaki városban, Otto Kuusinen vezetése alatt. Természetesen a kormány tagjai moszkovita finn renegátok voltak. Molotov azonnal egy „baráti és kölcsönös segélynyújtási egyezményt” kötött ezzel a bábkormánnyal. Természetesen a „népi demokratikus finn kormány” minden szovjet követelést aláírt. Szovjet katonai segítségért folyamodtak a „hatalmat bitorló” Helsinki-kormány ellen. A Helsinki-kormány a Népszövetséghez fordult segítségért. A Szovjetunió tiltakozott. Molotov ezt táviratozta a Népszövetség főtitkárának: „A Szovjetunió nincs hadiállapotban Finnországgal és nem is fenyegeti háborúval a finn népet... A Szovjetunió békés viszonyokat tart fenn a Finn Demokratikus Köztársasággal, amelynek kormánya december 2-án Segélynyújtási és Barátsági Szerződést kötött a Szovjetunióval. Ez a szerződés mindazokat a kérdéseket megoldotta, amelyeket a Szovjetuniónak nem sikerült a most már hatalmától megfosztott volt finn kormány tagjaival megoldania.” (Documentary Background of WW II. 605. oldal.) A Népszövetség Tanácsa december 14-én kizárta a Szovjetuniót a Nemzetek Szövetségéből. Felhívta a tagnemzeteket, hogy segítsenek Finnországnak. 11500 önkéntes jutott el Finnországba, de csak két zászlóaljnyi önkéntes került bevetésre. Hasznos támogatást kaptak szomszédaiktól, Svédországtól és Norvégiától, valamint Olaszországtól (repülőgépeket) és Magyarországtól (lőszert). Finnország térképe az 1939-es határaival és az elrabolt területek feltüntetésével. 4 KRÓNIKA