Krónika, 1980 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1980-02-01 / 2. szám
Dr. Kovács Ernő: ERDÉLY VÉDELMÉBEN Sok írás jelenik meg a szabad magyarság sajtójában idegen uralmak alá került nemzettestvéreinkről. Különösen az erdélyi és romániai magyarok és székelyek mostoha sorsa tartja izgalomban a nemzeti közvéleményt. Magyarországon és külföldön egyaránt. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ebben a kérdésben egyként érez, egységesen gondolkozik az egész világ magyarsága és minden segítségre kész. Például jellemző, hogy a vajdasági, jugoszláviai magyar írók is felemelték szavukat, bemutatva az erdélyi magyar nemzetiség élethalálharcát. Az anyanyelvünkön megjelenő sajtótermékek azonban csak saját tájékoztatásunkra szolgálnak. A világ közvéleményét csak az ő nyelvükön rázhatjuk fel, spanyol, francia, német nyelvű felvilágosító művekkel. Számos jó idevágó írás jelent meg, hogy csak néhányat említsek: Transilvania candente problema de Europa, Buenos Aires; vagy Yves de Daruvár: Le destin tragique de la Hongrie, Paris; végül G Zathureczky fontosságát is túlszárnyalja a legelterjedtebb világnyelven, szélesebb olvasótábor elé viszik népünk panaszát. Die Siebenbürgische Frage, München. De még ezeknek a az angolul kiadott munkák jelentősége, melyek a leg. Legutóbb három angol nyelvű könyv látott napvilágot Erdély védelmében. Az első, The Hungarians of Rumania, Londonban a Minority Rights Group kiadásában, Schöpflin György londoni egyetemi lektor tollából, címlapján, talán képletesen, egy édes kis moldovai csángó leányka fényképével. A 20 oldalas tanulmány szenvedélymentes, de éppen ezért megrázóan hatásos feltárása a román kormány emberi és nemzetiségi jogokat lábbal tipró, eloláhosító politikájának. A második a Danubian Press, Astor, Florida kiadásában 1979. karácsonyán megjelent Transylvania and the Hungarian-Rumanian Problem 330 oldalas történelmi és nemzetpolitikai mű, mely az erdélyi kérdés minden részletére kiterjedő kézikönyv. Külön érdekessége, hogy a Romániában élő magyarok mellett külföldi románok is megszólalnak benne. A harmadik könyv meggyőző ereje minden bizonnyal a legnagyobb. A bevezetést író Schöpflin Györgyön kívül majdnem minden fejezet a vasfüggöny mögött élő magyarok leleplező írásait tartalmazza. Címe: Witnesses to Cultural Genocide, kiadta az Amerikai Erdélyi Szövetség, New Yorkban, 1979 őszén. Erdély valóságos segélykiáltása, de Shakespeare nyelvén, hogy 800 millió angolul beszélő ember vehesse tudomásul és a világ megdöbbenjen tőle. A felsorolt tényeket nem lehet megcáfolni, hiszen akik írják, szem- és fültanúk, ma is ott élnek, szenvedik az uralkodó rendszert, s van köztük korábbi magasrangú pártfunkcionárius is. Őket nem lehet megtévesztő módon „náci-fasisztasoviniszta-feudálkapitalista emigránsoknak’ ’ nevezni, vagy ilyen jelzőkkel illetni, mint teszi Románia velünk, akik Nyugaton szóvá mertük tenni a kommunista-soviniszta oláh rezsim bűneit, szószegéseit, megbízhatatlan álnokságát. Ezeket a tanúkat nem lehet megcáfolni. Kunszabó Ferenc Magyarországon él, még „jó káder” is volt! Ötször volt Erdélyben, saját szemével látta, amiket leírt, vagy hiteles adatok alapján közölt, először Budapesten, majd külföldön, a müncheni „Új látóhatár” című emigráns folyóiratban, 1979. január végén. E tanulmányának szószerinti angol fordítását olvashatjuk e kötetben („Modern genocide and its remedy”). Megállapítása: Erdélyben népgyilkosság folyik! Adatait, bizonyítékait nem sorolom fel, mert azt teljes részletességgel közlik a következő szemtanúk, de Kunszabó tanácsaira visszatérünk, mert ő azt is megmondja, hogy mi a tennivaló. • Az Anonymus Napocensis (Kolozsvári Névtelen) és a Lázár György álnéven író, ma is Erdélyben élő két szemtanú majdnem egyöntetűen mondja el a soviniszta-bolsevista oláhosító politika történetét, megdöbbentő részleteit, titkait 1944-től 1979-ig. A front mögött Észak-Erdélybe visszaszivárgó Mária-gárdistákat szárazajtai és csíkszentdomokosi vérengzései után a szovjet parancsnokság kergette ki. Majd később a Petru Groza erdélyi román ügyvéd kommunista kormánya nagyvonalú nemzetiségi politikát folytatott (a Kremlin ajánlatára!?), mely az elszakított véreink emlékezetében, a maihoz viszonyítva, valóságos oázisként maradt meg. Érdekes, hogy ez részben Gróza személyi beállított- 8 KRÓNIKA