Krónika, 1980 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1980-02-01 / 2. szám

Nehéz Ferenc: A televízió mellett ülünk . . . Szombat este van. Perry Como énekel. Behunyom a szememet, úgy hallgatom. Az asszony Zsuzsikát fogja. Zsuzsika együtt énekel Perry Comóval. Zsuzsikának egyébként is szokása, hogy mindenkinek segít. A plébános úrnak például prédikálni segít a templomban. Ha az or­gona megszólal a magasban, s a kántor rátesz a „Tantum ergo"-ra, akkor Zsuzsika a kántornak is segít. Zsuzsikának teljesen mindegy, hogy prózáról, vagy énekről van szó. Ő mindegyikben egyformán otthon van. Ami a nyelvet illeti, abban sincsenek gátlásai, jóllehet minden nyelvet ugyanazon a módon beszél. Az angyalok módján. Zsuzsika ugyanis kilenc hónapos. Ferkó már meglett fiatalember. Tízéves és a jean-en kívül is hosszúnadrágot visel. Komolyan fi­gyeli Perry Comót, de be kell vallani, nem annyira az érdekli, mit és hogyan énekel Perry Como, ha­nem az, hogy a kép milyen élesen jön ki. Mert ha a kép nem éles, akkor Ferkó szakértelemmel igazít a TV-n. Született technikus. Nemcsak a TV van a kis­ujjában, hanem ha kint sétálunk az utcán, este, és fejünk fölött elzúg egy repülőgép, akkor a zúgásá­ból megmondja, hogy B-52-es, vagy pedig F-100- as. A misszilekről, szatellitekről s rakétákról nem is érdemes beszélni. Azokat úgy ismeri, legalábbis, mint Von Braun. A majomról, amelyet legutóbb fellőttek, rögtön megállapította, hogy túl kicsi volt. Orángutángot kellett volna fellőni. Ahogy a szememet behunyom, éppen Ferkó­­nak ezen a dolgain gondolkozom. Szeretném, ha mérnök lenne a gyerekből. Pasadénában adom be, természetesen. Az olyan jó hely, hogy nemcsak a holdrakétákat készítik ottan, hanem egymásután nyerik meg a Nobel-díjat is. Ha Ferkó megnyeri a Nobel-díjat, biztos, hogy nem kell az életem végéig a fúrógép-gombot nyomogatnom a MacCaffrey­­cégnél. Az asszony hangja riaszt fel álmodozásomból: — Mindjárt kilenc óra! Ferkó, csavard a négyesre azt a masinát. Erről jut eszembe, hogy voltaképpen miért telepedtünk olyan ünnepélyesen, mindnyájan a TV köré. Még Zsuzsika is, akinek pedig ilyenkor, min­den segítési szándéka ellenére, már aludni kellene. Azért, mert kilenc órakor Ferkó következik a TV-n! Igen, Ferkó! De nem ám úgy, mint kiváló diák, műszaki tehetség s a Nobel-díj várományosa, hanem mint hollywoodi filmszínész! Hát ez még a soknál is több, ugye? Pedig így van. Pár héttel ezelőtt az a kedves, csalogányhangú Ligeti Amália felhívott, azt mond­ta: az Universal stúdióba, egy készülő filmhez, egy tíz év körüli gyereket keresnek, aki magyarul is tud, meg angolul is. Magyarul azért, mert magyarul kell a szerepét mondani, angolul pedig azért, mert a ren­dező azt sem tudja magyarul, hogy „mukk”, tehát csak angolul adhatja meg a gyereknek az utasí­tásokat. — Hát én a Ferkó gyerekre gondoltam, talán megfelelne, — tette hozzá Amálka. Ferkó éppen egy szatellitet lőtt fel, éspedig „successful”, mert pontosan a szomszédok ablakába repült, mikor megkérdeztem tőle, mit szól a dolog­hoz. — Az a kérdés, hogy mit fizetnek, — felelte. Mondanom se kell, a felelet tetszett. Ha így megy, a Nobel-díjat illetőleg is biztos lehetek a dol­gomban, gondoltam. Azzal visszahívtam Amálkát s megkérdeztem tőle, körülbelül mennyire taksálja a Ferkó művészi munkájáért várható tiszteletdíjat. Hozzátettem persze, hogy Ferkó roppant elfoglalt ember, mert semmiképpen sem akarja, hogy a muszka a Marsot illetőleg is megelőzze Amerikát, tehát minden idejét a Marsba küldendő rakéta, il­letve orángutáng érdekében óhajtja igénybe venni, vagyis, ha emellett a rettenetes, idegölő tudományos munka mellett még művészi teljesítményt is kíván tőle Hollywood, azt ugyebár . . . stb., stb. Amálka, személyes tapasztalataira támasztott felelősséggel kijelentette, hogy Ferkó művészi telje­sítményéért egy napra semmiképp sem kaphat kevesebbet, mint negyven dollárt. Ezt akkor kapja, ha mint „extra” szerepel. Ha úgy alkalmazzák, mint „actor”, akkor a hollywoodi törvény értelmében pontosan nyolcvan dollár üti a markát egy napra. Mikor Ferkónak jelentettem a dolgot, csak ennyit mondott: — Benne vagyok . . . Azzal bekopogott a szomszédba, Bud Gibson­­hoz, s arra hivatkozván, hogy legutóbb segített neki a kocsiját mosni és csak húsz centet kapott, meg­kérte, hogy másnap délután segítsen és vigye ki a HETI KRÓNIKA 32 KRÓNIKA

Next