Krónika, 1981 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1981-05-01 / 5. szám
Flórián Tibor: Kisebbségi élet — hazai élet — külföldi próbatétel N yíló értelmem első 26 évét — tíz éves koromtól a harminchatodik évemig — honi földön, de Észak- Erdély visszacsatolásának rövid időszakát kivéve mindvégig idegen uralom nyomása alatt éltem. A lefelé hajlító, megtörni akaró súly kiváltotta ellenállásomat és erőteljesen fölfelé növésre, fejlődésre kényszerített. A magukban bízó és népükhöz hűséges emberek számára a legjobb tanításnak, a legerősebb jellem- és akaratalakító erőnek tartom a kisebbségi életet. A nemzet független részének hűségre, emberségre és sovinizmustól, elfogultságtól, önzéstől és lenézéstől mentes nemzetszeretetre példát a kisebbségi élet iskoláját megjárt fiai és leányai adnak, ők tanulták meg a védelem és az önfenntartás legjobb módszerét, és azon az úton járnak, mely az emberiség legjobbjai közé emeli a magyar nemzetet. Védeni saját jogainkat és tiszteletben tartani a másét. A szellem és a munka nemes versenyének útján ők járnak elől, és a kicsiből nagyra emelkedő szellemi és gazdasági növekedés példamutatói. Most a magyar nemzet középső része, az erőteljes otthoni törzs is idegen erők és eszmék súlya alatt él, és sorsa a legnagyobb erőkifejtésre kényszeríti. Megtanul fegyelemmel és okosan élni. Hagyományaiba, éltető gyökereibe kapaszkodik, ápolja múltjának feldúlt sírdombjait, és emelkedő jövőjének gyümölcsfáival ülteti be a tájat, hol délibáb helyett aratógépek és öntöző rendszerek emelik magasba megalázott öntudatát. A külföldi élet, a honi talajtól távol, gyökértelenül, idegen nyelvek, szokások porlasztó közegében a 8- ik törzsnek is szigorú oktatást adott. Mi már túl vagyunk a külföldi élet iskolájának elemi és gimnáziumi fokozatán, de vajon hányan lesznek közülünk, akik csonkítatlan és az idegen hatások kemény próbáin edzett, nemes emberséggel telített magyar nemzeti tudattal és népünk jövője iránti felelősséggel léphetnek a felsőoktatás még nagyobb veszélyeket rejtő fokozatába? A felsőoktatást azok nyerik el, akik a befogadó országok életében jelentős szereppel vesznek részt. Ez a szerep a népünktől néha idegen érdekek hálójában megtanítja felsőiskolásainkat okosan élni, beszélni és cselekedni. Olyan magatartást kell tanusítaniok, mely származásunknak, magyar történelmi sorsunknak, a Kárpát-medencében élő népünknek és a befogadó országnak látszólagos érdekellentéteit mindkettő számára kedvező cselekedetben, igazságra törekvő eszmében oldja föl. Helytállni lehet nemcsak viharban, szirtfokon, ostromlott városban, vagy süllyedő hajón, hanem bibliával a szószéken, Jézust kiáltó szóval, zsoltárt énekelve a templomban, az erős marokra fogott kasza paraszti lendületével, szívós, türelmes gátrakással, katakomba-építéssel, hűséggel, talpalatnyi hittel, búvópatakként rejtőző gondolattal, meg nem fáradó eszmével, tisztán megőrzött szavakkal, édes anyanyelvvel. A védekezésre kényszerített nép egyre inkább megtanulja a leckét. Megtanul túlélni mindent és fennmaradni az árban. Kisebbségben, otthon, vagy idegenben, védekezése legfontosabb bástyája az anyanyelv lesz. Kisebbségben és külföldön úgy szólni két nyelven, hogy anyanyelvünk tiszta maradjon. Otthon védekezni a pártszólamoktól és az utcák nyelvének nyegleségeitől. Őszi szélben pergő levelek leszünk, ha anyanyelvünk törzséről leszakadtunk. Idegen népek, idegen tervek kertjében rothadó avar, lassú enyészet, melyből jövőre nem nő sem fű, sem virág. Anyanyelv nélkül nincs feltámadás! KRÓNIKA 3 Megemlékezés a Hősök napjára Nézd, az a láng az égig ér, s mint halvány látomás lebeg. Kék füstre száll, tépi a szél, jaj az a lány neked mesél, s meg kéne értened. Örök mécs ég a hősökért és szürke gond rohan veled — talán nem is tudod, miért áldoztak annyi hősi vért, mert észre sem veszed. Tapolczay Lukács 1981. MÁJUS