Krónika, 1981 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1981-06-01 / 6. szám
Fáy István: Ismerjük meg nagy költőinket Szabó Lőrinc Szabó Lőrinc az első világháború utáni magyar líra egyik legjelentősebb alakja, Miskolcon született. Generációkon át minden őse református pap volt, apja viszont — eltérve e családi hagyománytól — mozdonyvezető. A költő egyik versében elmeséli, hogy milyen büszke volt, amikor apja felvette a mozdonyra, mely olyan volt, mint egy bivaly, és ő húzta meg az indító kart, apja „csak segített”. A család 1905-ben Balassagyarmatra költözött, majd 1908-ban Debrecenbe helyezték apját. Itt végzi gimnáziumi tanulmányait. Magasan osztálytársai felett áll. Nagyon sokat olvas, és míg a többiek csak a kötelező tananyaggal küszködnek, ő megtanul németül, angolul és franciául. A latin és a görög nyelv tanulása egészen természetes. Hadiérettségit tesz, mely után azonnal bevonul katonának. Frontra azonban nem kerül, mert a háború közben befejeződik. Minden ifjúban van hajlam arra, hogy forradalmár legyen, csak az ok változó. A háború után Szabó Lőrinc Budapestre kerül. Eredetileg mérnök akar lenni, de az irodalom iránti szerelme a bölcsészetre tereli. Fogékonyságával tisztán meglátta a háború alatt, hogy a szellem, a kultúra csak másodrendű tényező a nyers erő és az ököljog mellett. Ez a benyomás a forradalom és az utána következő zavaros időkben megérleli benne az elkeseredést minden erőszak ellen. Ekkor írja híres Kalibán című versét. Kalibán Shakespeare utolsó remekének, a „Vihar”-nak egyik szereplője, aki félig állat, félig ember és csak az erőben, az erőszakban látja a boldogulás útját. Egyedül a varázshatalommal rendelkező bölcs Prospero tudja féken tartani. Szabó lázadásának ez a vers az első megnyilvánulása. Alant közöljük a bevezető sorokat: Égesd el a könyveket, Kalibán! Pusztítsd el őket! Mind! Szőrös kezed fojtsa koromba gyémánt agyvelők értelmetlen tündérjátékait! Nincs szükség rájuk. Mit pöffeszkedik az isteni tudás? Üzlet az is! 1900 — 1957 Az aljas élet szégyelli magát és álarcot vesz fel és hisz neki. Vén igazság, hencegtél eleget, most pusztulj, te háromszor becstelen ábránd, ki még mindenkit mindenütt kiszolgáltál! És ti is, szeretet és jog, s aki csak vagytok, valahány! Lázadásának másik tárgya: a bérkaszárnyákba szorult világváros nyomorúságos, levegő nélküli élete. Ő a vidéki, a szabadsághoz és a látóhatár széles tereihez szokott ember nem tud belenyugodni, hogy így is lehessen élni. Hatalmas költeményében, A szörnyeteg városában végülis a következő konklúzióra jut: ...s egy hang szólt: . . .Átkozd meg a várost s menekülj a szabadba, ki.