Krónika, 1981 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1981-09-01 / 9. szám
A hun—magyar rokonságról: Monda és történelem lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllll...Illllllllllll....Ilii.....Ili........ Dümmerth Dezső, hazai történész írja Az Árpádok nyomában című munkájában: — Ma világszerte vannak, akik úgy vélik, tudományos vizsgálat csak az lehet, mely tudatosan szembehelyezkedik mindenfajta hagyománnyal, és azt cáfolni igyekszik. E felfogás szerint semmi, ami monda és legenda köntösében jelentkezik, eleve nem lehet igaz. Pedig az emlékek elvetése semmivel sem nyugszik szilárdabb alapon, mint elfogadásuk. Hiszen nincs bizonyítékunk arra, hogy e mondák csak „mesék”, utólag gyártott történetek voltak. Igaz, állandóan jelenlevő folyamat a múlt előadásában az átalakítás, a naiv-ösztönös vagy tudatos ferdítés is, de a tudománynak éppen az a feladata, hogy ezeket a módosításokat felkutassa, helyreigazítsa. E rövid bevezetés után, a szerző rátér a hunmagyar rokonság sokat vitatott kérdésére: — Krónikáink szövegében nemcsak az a vezérgondolat szerepel, hogy Álmos családja Attilától származott, hanem az is, hogy voltaképpen a magyar nép a hun egyik hajtása, örököse. Ezt hirdette Kézai Simon, IV. László király udvari papja. Tőle vezetett a hun hagyománynak gondolata a XV. században a magyar történetfelfogást hosszú időre kialakító Turóczi János krónikájáig. Anonymus is világosan utal arra, hogy Álmos „Attila örökségét” átvenni indult meg az új haza felé. A honfoglalás leírásánál pedig megjegyzi: „Mert minden népek féltek a magyaroktól, mivel hallották, hogy Árpád vezér apja, Álmos, Attila király nemzetségéből származott.” Mit írnak a külföldi történetírók a hun-magyar rokonságról? Az Attilánál követségben járó Priszkosz rétor nyomán már a VI. században egymástól függetlenül két szerző, a görög Prokópiosz és a gót-római Jordanes is részletesen megemlékeznek a hunokról. Itt azt olvassuk, hogy a hunnak nevezett népnek csak egy része hagyta el Szkítiát és költözött nyugatra, ezeknek a királya lett később Attila. Itt olvasunk arról is, hogy Attila halála után legifjabb fia — Irnik, népének egy töredékével visszahúzódott keletre, Szkítiába. — Ugyanakkor még Attila életében megemlékezik Priszkosz a hunok előbbi hazájában maradt népekről, az onogurokról, kuturkurokról, uturgurokról és szavírokról. A bizánci írók azt is hozzáteszik, hogy ezek a népek mind „hunok”. Ha tehát az onogurok és szavírok már Attila életében is Szkítiában maradt „hunoknak” számítanak, akkor a magyar krónikák hun történetének magja, a Szkítiából ide- és visszaköltözködő Attila-családdal, valamint a Szkítiában hagyott más hunokkal együtt történeti valóság. Jordanes és a bizánci írók említik a hunokhoz tartozó népek között a Szkítiában, közelebbről: a Meotisz (a mai Azovi-tenger) mellékén lakó szavírokat is. 948 körül Bizáncban, Bulcsú vezér úgy informálja Konstantin császárt, hogy a magyarokat régen ,,szavíroknak” nevezték. Ezek pedig már Attila előtt Szkítiában laktak és ha vérségileg nem is voltak azonosak a hunokkal, de a ,,hunok” közé számítottak. A szavírok később egyesültek az onogurokkal, akik fajilag közel álltak a hunokhoz. Tehát a szavírok, azaz a magyarok egy része, az onogurok révén közös eredetű volt a hunokkal, de nem volt azonos a Kárpát-medence hunjaival, legfeljebb azzal a töredékkel, amely Irnik vezetése alatt, Attila halála után visszatért Szkítiába s ott országot alapított, amelyet a görög történetírók „óbolgár birodalomként” emlegetnek. Imiknek — a görög írások szerint — 534 körül volt egy Moger nevű ivadéka, aki egy törzs őse lett, és ezt a törzset az ő nevéről, Mogernek nevezték. A törzs — talán — nem volt más, mint a későbbi fejedelmi törzs, Álmos törzse. Ez a törzs, élére kerülve a megalakuló — Anonymus szerint — ,,Hetumoger”-nek, „Hétmagyarnak” nevezett hét törzsből álló szövetségnek, vezető szerepe folytán nevét — a magyart, lovasnomád szokás szerint az egész népnek átadta, mely e törzsek egyesüléséből származott. Összefoglalva: a magyar nép nem a hunokkal egy időben alakult ki, hanem sokáig hun alattvalóként élt Attila lakomája. (Than Mór falfestménye a Fővárosi Vigadóban.) 4 KRÓNIKA