Krónika, 1981 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1981-03-01 / 3. szám
hangzik felénk a századok távlatán át Berzsenyi Dániel költői üzenete. Nem a fegyverek, katonák, rakéták, atombombák sokasága győzi le a szovjet zsarnokságot egyszer, hanem a Lélek és a szabadságát szerető Nép! Ezt tanítja az 1848-as márciusi ifjúság vérnélküli forradalma. Ezt bizonyították be példájukkal 1956 ifjú hősei. Az eszme: a szabadság iránti legyőzhetetlen szeretet vitte ki újra és újra a mai pesti ifjúságot 1972 és 1973 március 15-én a Nemzeti Múzeum elé, és örök ideáljuk: Petőfi, a szabadság lánglelkű költőjének szobrához. Hiába volt rendőrkordon, ÁVO, munkásőrség, — a mai magyar fiatalság megmutatta, hogy méltó utódja az 1848-as és az 1956-os ifjú hősöknek! Lebegjen szemünk előtt mindig a szabadságharc örök eszményképeként: Mindszenty József hercegprímásunk példája és élete. Akit sem börtön, sem számkivetés, sem a csalódások nem tudtak megtörni. Az Eszme mindenhatóságának, az állhatatosságnak legszebb példája Mindszenty: egy 83 éves, idős főpap volt életében a világ lelkiismerete, akinek sem gazdasági, sem politikai hatalma nem volt, csak világító, példaadó élete, örök harca az Igazságért, a Szabadságért, Hitéért és Nemzetéért. Bebörtönözték, számkivetésbe kényszerítették, vádolták jobbról és balról, — de mindez megtörni nem tudta. Mi adott ennek a 83 éves főpásztornak akkora erőt, hogy belőle nekünk — szétszórtságban élő magyaroknak is jutott, amikor felkeresett bennünket, mint a jó pásztor a nyáját? Az Eszmében való töretlen hit! Ez sugárzott Mindszenty személyéből, ez avatta a magyarság szellemi vezérévé felekezeti és világnézeti különbség nélkül. Mindszenty a példánk, hősünk és magyar vértanúnk! Mindszenty alakjához hasonló ma — természetesen más síkon — Szolzsenyicin orosz író példája. Egyetlen ember töretlen igazságszeretetével — nem bírt a nagy Szovjetunió. Akkora volt a Szolzsenyicin által képviselt Eszme hatalma, hogy a zsarnokság meghátrált előle, s — akárcsak Mindszentyt — erőszakkal eltávolította hazájából. Nem hiába hasonlította a máskor cinikus és destruktív nyugati sajtó is Szolzsenyicin „Gulag” című művének hatását egy eszmei atombombához, amely alapjaiban rendítette meg a Kreml falait. Egy maroknyi csoport, írók és tudósok ma a Szovjetunióban egy olyan forradalmi mozgalmat indítottak el, amelynek hatása beláthatatlan, s következményei még nem mérhetők le. De annyi már tény: Moszkva urai tehetetlenek velük szemben és a diktátorok remegve nézik az Eszme, a szabadság utáni vágy feltartóztathatatlan terjedését az elnyomott milliók szívében. Két ember: Mindszenty és Szolzsenyicin legyőzték az Eszme fegyvereivel a kommunista rendszert, mert hittek a szabadságszeretet erejében. Ez a gondolat, ez a vágy: Magyarország felszabadítása a szovjet megszállás alól, kell hogy egyesítsen minket, számkivetésben élő magyarokat is. Sok kérdésben lehet köztünk vita, nézeteltérés, — ez természetes, — de ebben az egyben minden száműzött magyarnak egynek kell lennie, egységesnek a követelésben, hogy elég volt az elnyomásból, követeljük Magyarország teljes szabadságát! Ez a határozott magatartás emigráns létünk értelme, célja és tartalma. Merjünk és akarjunk emigránsok lenni és nem disszidensek, menekültek. Hallatszanak hangok, hogy ne nevezzük magunkat emigránsoknak, hívjuk magunkat úgy, ahogyan a hazacsalogató Magyar Hírekben neveznek, külföldre szakadt magyaroknak. — Nem! Mi vállaljuk az emigrációt, ami életsors és életprogram, melynél nehezebb, keserűbb és fájóbb, ugyanakkor felemelőbb, dicsőbb és fontosabb talán nincs is jelenkorunk napjaiban. Mert mit is jelent emigránsnak lenni? Jelenti elsősorban azt, hogy életünkkel, példánkkal, tetteinkkel és szavunkkal hirdetjük a teljes Magyar Igazságot. Mert 1945-től kezdődően vannak magyar események, tények, gondolatok, elvek, vágyak, remények és hitek, melyeknek kifejezést adni csak az emigrációban lehet. Amit a szovjet hódoltság alatt nyögő hazánkban hirdetni nem lehet és nem szabad. Ennek a teljes magyar igazságnak, — elsősorban a magyar szabadságvágynak, — kell itt az emigrációban kifejezést adni. Ez a szent hivatásunk, ami nem is kevés. Hogy ez álmok kergetése? Hogy a magyar nép számára ma szabadságot követelni — reménytelen feladat?... Csak azok számára, akik nem hisznek az Eszme mindent legyőző erejében, akik elvesznek a pénz utáni hajsza iramában, — a percemberkék számára, akik csak a percnek élnek és nem értik meg, hogy a jelen eseményeit, az emberi történelmet nem kizárólagosan a politikusok, hatalmasok vezetik, hanem az Örök Eszmék, a milliók szívében élő szabadság-gondolat és a Gondviselés. 4 KRÓNIKA