Krónika, 1982 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1982-05-01 / 5. szám

Azt talán fölösleges is hangsúlyoznunk, hogy ott­hon az 1956-os magyar szabadságharc hőseinek áldozatát egyetlen emlékmű sem hirdetheti és sírjaikat sem jelöli egyetlen fejfa, vagy felirat sem. Jellemző a mai otthoni rendszer gyávaságára, hogy 25 évvel a szabadságharc leverése után, egy Amerikába menekült magyar édesanya hiába kérte, mondanák meg a mai rendszer urai: hová temették 1957-ben kivégzett 18 éves szabadságharcos fiát? A kérést válaszra sem méltatták. Amikor az édesanya erre az amerikai hatóságokhoz for­dult és azok hivatalos megkeresést intéztek a pesti kormányhoz, a cinikus válasz így hangzott: “Kivégzett ellenforradalmi banditák — jogos ítélet után — jeltelen tömegsírokba kerülnek”... Egyik legfontosabb emigrációs hivatásunk tehát: itt, a szabadföldön ünnepelni az otthon betiltott Hősök Napját! Megemlékezni hőseinkről, akik a vérzivataros magyar századok alatt életüket áldozták hazánk függetlenségéért, szabadságáért. — Külön ima száll ajkunkról az Egek Urához a második világháborúban, az 1956-os magyar szabadságharcban elesett hőseinkért, akiknek emlékét emlékmű vagy sírkereszt nem örökíti meg sehol Magyarországon. Egy nép, nemzet addig él, amíg akadnak hősei, akik készek életüket áldozni hazájukért. Egy nemzet öntudata csak addig élő és eleven, amíg megemlékezik hőseiről. — Ezért kötelességünk itt az emigrációban ápolni hőseink emlékezetét, amíg felvirrad a szabadság napja rabságban sínylődő hazánkban is, amikor majd szabadon ünnepelhetjük otthon is a Hősök Napját, meg­emlékezve hálatelt szívvel minden magyar hősről, aki vérét ontotta legdrágább nemzeti kincsünkért: a szabad, magyar hazáért. KRÓNIKA Az előfizetések lejártáról Olvasóinkat negyedévenként értesítjük. Ha lapunk postázásakor előfizetését már elküldte volna, kérjük, csak egyszerű tájékoztatásnak tekintse értesítésünket A jelenlegi infláció, gazdasági helyzet nehéz gon­dok elé állította a Krónikát. Legfőbb támasza a torontói Kultúrközpont, s öt év munkája után azt reméli a Szerkesztőség, hogy kedves Olvasóink — az eredmények láttán — áldozatkészen segítenek a terhek megosztásában. Kérjük kedves Olvasóinkat, terjesszék lapunkat és vigyék el jóhírét azokhoz a magyar testvéreinkhez is, akikhez még nem jutott el a Krónika Egy folyóirat fennmaradását, vonzóerejét nem­csak a kitűnő Írógárda biztosítja, de szükséges az ön­tudatos, áldozatkész olvasótábor támogatása is. Kérjük kedves Olvasóinkat, újítsák meg előfizetésüket. ___ _ KRÓNIKA Köszöntjük Bay Zoltánt Toronto és Kanada magyarsága, a Magyar Kultúrközpont és a Rákóczi Alapítvány közös rendezésében 1982. május 16-án, vasárnap délután 5 órai kezdettel díszvacsora keretében ünnepli Dr. BAY ZOLTÁNT a Budapesti Műegyetem, majd a Washingtoni Geroge Washington Egyetem tanárát, a világhírű tudóst, a radar csillag­ászat feltalálóját, aki a díszvacsorán a VILÁGŰRKUTATÁSRÓL tart magyar nyelvű előadást. A BAY-látogatás naptára: Szerdán, május 15-én érkezik a professzor és felesége Torontóba. Csütörtökön, május 13-án, délben 12 órakor ebéd a torontói egyetem fizikai tanszékén, ezt követően du. 2 órakor előadás: Radar Astronomy — Past and Present. (MacLen­­­ non Physics Lab. Room 202. St. George St.) Pénteken, május 14-én, 11 órakor colloquium McMaster University, Hamilton, Dept, of Physics and Faculty of Business. Seminar: Radar Astronomy and the Special Theory of Relativity. Ebéd, háziasszony: Hidy Márta művésznő. Szombaton, május 15-én, Gála-ebéd kanadai vendégek részére a "Robbins” étteremben, (547 Parliament St.). Rendezi a Rákóczi Alapítvány, háziasszony: Pédery-Hunt Dóra művésznő. Vasárnap, május 16-án. Díszvacsora a Kultúrközpontban, rendezi a Kanadai Magyar Kultúrközpont, háziasszony: Endes Lászlóné. Koktél: 5.00 órakor, vacsora 6.00-kor, vacsora után Bay professzor magyar nyelvű előadása: „A fizikai kísérletezés térhódítása a világűrben” címmel. Majd kiosztja a torontói egyetem által kiválasztott diákoknak az 1982. évi Rákóczi-díjakat. A Bay-látogatással a torontói Magyar Kultúrközpont és a Rákóczi Alapítvány folytatja a már hagyományossá vált cél­kitűzésének megvalósítását, azt, hogy ifjúságunknak bemutassa: milyen nagy tudósokat, felfedezőket adott a magyar nép a világnak, akikre méltán büszke lehet minden magyar! Az emigrációs magyarság Kanadában és az Egyesült Államokban meg is értette e célkitűzést. Ezt bizonyítják a nagyszerűen sikerült Selye-, Teller-, Wigner- és Magoss­­díszvacsorák. De erről tesz tanúságot a mostani Bag­­díszvacsora is: tömegesen érkeznek olyan jegyigénylések, amelyekben az igénylő három-négy jegy árát biztosítja a diákok számára, hogy így tegye lehetővé a fiatalok részvételét a vacsorán. Igen, mert emigrációs magyar fiataljaink magyarságtudatát csak úgy őrizhetjük meg, csak úgy fejleszthetjük, ha bemutatva nagy magyar értékeinket, feltámasztjuk szívük­ben, lelkükben a büszke magyar öntudatot. Ezt a célt szolgálja Bay Zoltán látogatása is Torontóban.

Next