Krónika, 1983 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1983-11-01 / 11. szám

Könyvismertetés Forgószélben (Tollas Tibor válogatott versei. München 1983.) Maga a költő így vall a kötet előszavában: „Forgószélben című kötetem, — közel 40 év válogatott versein keresztül, — nemcsak a saját érzéseimet, élményeimet, hanem egy egész megpróbáltatott nemzedék sorsát is tükrözi." — Hogy ez mennyire igaz, erre tanúvallomást tesz a kötet címadó verse: ítélő idők forgószelében halottak, foglyok, menekültek, viharsodorta ágak, levelek,— a fát kerestük, gyökerünket. De szétszórattunk a négy égtájra, vérző tenyerünk drótsövénybe kapaszkodott, s meztelen talpunk ott fagyott rá a Don jegére. S kik a romok közt otthon maradtak — füvek a szélben — meglapultak, előlük lefödték az eget, alóluk kitépték a múltat. Kezemben kilenc csillag világit, visszük a remény kilenc mécsét, s az éjszakában tüzet gyújtunk, hol legsötétebb a sötétség. „Pusztító háború, börtön, levert szabadságharc, idegenbe kényszerült élet problémáiról az utánunk jövőknek tanúságot tenni, — úgy érzem, írói kötelesség." — Ebben az egy mondatban benne van Tollas Tibor költői hivatástudatának lényege, — ezek a gondolatok variálódnak — a legkülönbözőbb formában — ebben a kötetben. Sötétből tárul ki a szívünk: Nyíló virág a föld felett A szolgaságból fényt derítünk, Fegyver nélkül is győztesek. („Október 23”) Erre a költői hivatásra mintegy predesztinálja Tollas Tibort nemcsak Isten­ adta tehetsége, hanem élete is, melyről így vall: „1920-ban születtem a Borsod megyei Nagybarca községben. Apám, Kohlmann Tamás ezredes, arra volt büszke, hogy nagyapjának testvére, mint császári tiszt, 1848-ban mint táborkari honvédezredes az osztrák és a cári seregek ellen harcolt a magyar szabadságért. — Középiskolában egy évet Kőszegen, két évet a Soproni Rákóczi Ferenc honvéd reáliskolában jártam. Innen kerültem a Ludovikára. 1941-ben avattak hadnaggyá. 1945 tavaszán súlyosan megsebesültem. — 1947-ben hamis vádakkal letartóztattak. A kiszabott 10 év büntetésből 9 évet a Gyűjtőfogházban, a váci börtönben és a tatabányai rab­bányában töltöttem. 1956-ban szabadultam. — Az 56-os forradalomban a budapesti Nemzetőrség összekötő tisztjeként vettem részt. — A szabadságharc leverése után Nyugatra menekültem és 1956 december 1-én, Münchenben kiadtam a „Nemzetőrt". Azóta — megszakítás nélkül — a lap szerkesztője és kiadója vagyok.” Ha elolvassuk a fenti rövid életrajzot, ha végigolvassuk a verseskötetet, akkor döbbenünk rá, hogy Tollas Tibor a börtönben lett költő és író. Nem hiába írja önéletrajzában: „A váci börtönben gyűjtöttem egybe első írásaimat, a Füveskertet, összesen 12 kézzel írott füzetet, mely celláról cellára vándorolt, majd falba rejtve várta sorsát. Három példányt sikerült Nyugatra csempészni." — Ezek között volt a költő legismertebb verse, a Bebádogoztak minden ablakot..., melyet a váci börtönben írt 1953-ban s amelynek befejező soraival hirdeti ma is Tollas Tibor: Ha nem vigyáztok, az egész világon Bebádogoznak minden ablakot! (A kötet kapható a „Nemzetőr" kiadóvállalatának címén: D-8000 München 34. Postfach 340361 W. Germany. Europe. —Ára: portóval együtt fűzve 14 US dollár, vászonkötésben 17 dollár.) aOOPOO&OOOOPOOOOOOOOOOOOOOOOPOOOOOOPOOCQ* 1983. NOVEMBER KRÓNIKA 25

Next