Krónika, 1984 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1984-04-01 / 4. szám

Ifjúsági otthon Montreálban A nemrég eltávozott Illyés Gyula szavai, mint közös örökség csengenek fülünkben. Különösen az a pár szó, amit a „közös gond”-ról mondott: „...végül is teremtődjék meg a magyar anyanyelvűek melegebb összetartása, legalább is olyan közösségé, mint a más népeké. Az a tapasztalatom — és kifogásom is — hogy a mi közösségünk még nem működik természetesen és zavartalanul. Tízmillióról beszélnek. Nekem tizenhat milliós népem, országom, szellemi hazám van. E tizenhat milliónak egyharmada részben megalázó anyanyelvi körülmények között él. Jobb, nyugodtabb egység kialakítására gondolok. Ha meglesz, nyugodtabbá válik az én lelkiismeretem is. A történelemből alig tudok ehhez hasonló példát felhozni, annyira szétszóródott, szétszakított ez a nép. De a gondok lassan oszladoznak, már csak azért is, mert nem titkoljuk a bajt. Örülök, hogy terjed az egység felfogása.” Hasonló értelemben, de még hangsúlyozottabb határozottsággal Mindszenty József hercegprímás fogalmazta meg a „közös gond" nagyságát és szépségét, amikor ezt mondta: „Találjunk egymásra a szétszórtságban, és fogjunk össze, mert nem csak ‘ősei’, de testvérei is vagyunk egymásnak... Segítsük egymást lelkileg, szellemileg is megmaradni magyarnak.” Ezek a gondolatok Montreálban is testet akarnak ölteni. Egész egyszerűen csak azért, mert meg kell cselekedni, amit az eljött idők és helyzetek múlhatatlanul megkívánnak. Ifjúsági otthont tervezünk, minden magyar számára abban a reményben, hogy mint minden igazi otthon, egységet hozzon létre a közös örökség őrzésére, kifejezve, hogy igen , minden látszat ellenére is a tizenhat millióhoz tartozunk. Értékeink a magyarságot gazdagítják. Szellemi közösséget alkotunk egy olyan síkon, amelyet csak Mindszenty és Illyés nagyságú próféták és fejedelmek képesek átfogni és láttatni. Azt látjuk itt Montreálban, amit csak a legnagyobbak­nak adatott meg látni odahaza. Az ott, és itt meglátott feladatot és célt pedig sohasem szabad feladni, de szinte történelmi parancs, hogy érte áldozatot hozzunk. Minden kötelességvállalás áldozathozatal, amelyben nemcsak az örökség­várás, hanem annak gondozása is komoly felelősség volt, és marad. Ezzel a felelősséggel fogunk hozzá a hamarosan megkezdődő munkálatokhoz. A meglévő nagy értékünk, az ifjúság egybefogásához szolgálatot tesz a megépülő Ifjúsági Otthon. „Hiába fáradoznának azonban az építők, ha Isten nem építené az házat”. Isten előtti elszántságunk és jóra irányuló törekvésünk — úgy reméljük, maradandó művet alkot anyagiakban és szellemiekben egyaránt. A legkisebb áldozatból is így lesz egy mindig nagyobbodó mű, amely hirdeti a magyarság fenkölt szellemét. A Montreálban folyó lendületes ifjúsági életnek — Magyar Iskola, Cserkészcsapat, Tánc­csoport — nincs még megfelelő helyisége. Megoldásra eddig nem volt lehetőség, mert a templom adósságát fizette a közösség. Erre a szükségletre az Ifjúsági Otthon építése akar választ adni, amelyet tavaszra tervezünk. Az eddig összegyűjtött Ifjúsági Alap (72.000 dollár) és a két kormány ígért segélye fölött hiányzik még 128 ezer dollár. Ehhez kérünk minden magyart, tehetsége szerint járuljon hozzá adományával. Az adományokat kérjük a következő címre: Our Lady of Hungary Church, Montreal, 90 Guizot W., H2P 1L4, a csekk hátlapján megjelölve rendeltetését: Youth-Center. Az Egyházközség ellenőrizhető könyveléssel kezeli az adományokat és az igénylőknek income-tax nyugtát ad. Az adakozók beleegyezése szerint, az Ifjúsági Otthonban emléktábla örökíti meg azoknak nevét, akik nagyobb összeget adnak. Ha bármely okból meghiúsulna az építés, az Egyházközség a hozzájárulók rendelkezésére bocsátja nyilvántartott adományukat. Deák Ferenc S.J. plébános 22 KRÓNIKA

Next