Krónika, 1984 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
A dolgokat ki kell várni. Az elmúlt század negyvenes éveinek elején vetődött fel a gondolat, hogy a Bánffypalota lenne a legalkalmasabb egy felállítandó múzeum számára. Alig négy-öt emberöltő után a javaslat megvalósult. Építészeti kompozíció Az épület alaprajza egy téglalap, amely megközelíti az aranymetszés szabálya előírta arányokat. Középen négyzetes udvar, a földszinten árkádokkal, az emeleten oszlopsoros folyosó. Két homlokzata van, a főhomlokzat a tér felé nyílik. Ez a homlokzat távolabbról nézve, hangsúlyozott vízszintes vonalaival, szép szimmetriájával harmonikusan, megnyugtatóan hat. Közelebbről s oldalról erőteljesebben érvényesül középső, a homlokzat síkjából kiugró része a hármas kapuzattal és fölötte az oszlopos, homorú fedéllel ellátott erkéllyel. Az erkély fölött a Bánffy-címer, a kardot tartó meseállattal, a sasfejű, oroszlántestű szárnyas griffmadárral. Az emelet fölött végighúzódó attikán mifelénk szokatlanul gazdag szobordísz látható. A görög-római mitológia hat istene és félistene fér meg békésen a köztük váltakozva elhegyezett XV. és XVI. Lajos stílusú urnákkal. A gazdag kiképzésű, monumentális kapualjon keresztül jutunk az ugyancsak hármas tagolású, változatos perspektívákat nyújtó lépcsőházig. A szemre tökéletesen négyzet alakú udvar méretei, a földszintet körülvevő árkádsor és az emeleten körülfutó oszlopos loggia, a sima törzsű, jón stílushoz közel álló oszlopok, a A címert, benne a kardot markoló griffet, két másik griffmadár tartja. fények és árnyékok kiegyensúlyozott játéka szinte testi jóérzést keltenek. A hátsó homlokzathoz már egyszerűbb boltozott kapualjon át jutunk el. Egyszerűségében van valami tartózkodó elegancia. A kapu két oldalán és a zárókő fölött egy-egy remek plaszticitással kidolgozott griff tartja a kis vasrácsos erkélyt. Szobrok, domborművek és értelmezésük Ismeretes a XVII. századnak a klasszikus ókor iránti érdeklődése. Ez nemcsak a palota késő barokk stílusára nyomta rá bélyegét. A görög-római mitológia iránti előszeretet, az allegorizáló kedv és szándék, amihez talán hozzátehetnénk a számszimbolikát is, néhány nagyon érdekes és eddig meglehetősen figyelmen kívül hagyott dolgot hozott létre a kolozsvári Bánffy-palotán. A homlokzaton a szobrok így következnek: Perszeusz — Apolló — Mars — (címer) — Minerva — Diana — Herkules. Mint látjuk, a főistenek közül csak négy van jelen. Kiválasztásuk nem lehetett a véletlen műve, elhelyezésük sem. Ha a címertől jobbra-balra páronként vesszük őket, látjuk, hogy megfelelhettek egy nagyratörő császári alkancellár, majd Erdély kormányzója „pogány” védőszentjei feladatának. Kétoldalt a címer mellett van Mars és Minerva: Mars az öldöklő, véres harc istene, Minerva pedig az ésszerű hadviselés és ugyanakkor a tudományok, a bölcselkedés istennője. Nekik hódol az okos politikus. Következik Apolló, a Nap, a költészet, a szépművészetek istene és Diana, a Hold, a vadászat istennője. Főuraknak való pihenő foglalatosságok patrónusa mindkettő. A homlokzat két szélén pedig Herkules és Perszeusz áll. Nem istenek, hanem két félig ember, félig isten, két szabadító hős. Apollót fel lehet Erkélyoszlop — a pajzsot tartó Mars-szobor