Krónika, 1985 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

6 KRÓNIKA Karácsonyi és újévi köszöntő (Elhangzott a Kultúrközpont rádióműsorában és a torontói magyar televízióban) 1984 karácsonyán, 1985 küszöbén szeretettel köszöntöm honfitársaimat a szeretet ünnepein. Egészséget, békességet és mindenféle szükségtől való mentességet kívánok mindnyájunknak. Ó esztendő végén és az új esztendő küszöbén az em­berek számadást szoktak végezni. Felmérik az elmúlt év eredményeit és számot vetnek az új esztendő lehetőségeivel. Azt kérem tehát, hogy vessünk számot önmagunkkal és közösségünkkel az elmúlt és az elkövetkező esztendő szempontjából. Azzal a mondással kezdem — kissé átalakítva —, amivel John F. Kennedy elnök híressé vált. Ne azt kérdezzük, hogy mit tesz a közösség értünk, hanem kérdezzük azt, hogy mit tehetünk mi a közösségért. Feladat­kereséssel kell elkezdenünk az új esztendőt. Kérdezzük meg önmagunktól, hogy mi a közösség iránti feladatunk. Ugyanakkor kérdezzük meg azt is, hogy mit várunk el a közösségünktől. Az egyénektől azt kérem, hogy tegyenek meg mindent az intézményeinkért, különösen a kultúrközpontunkért. Tegyenek meg mindent, amit tehetségük alapján meg­tehetnek. Akinek istenadta tehetsége van, amivel a közösséget gazdagíthatja, azt arra kérem, hogy kamatoztassa tehetségét a Magyar Házban. Akikhez jó volt a sors és akik túljutottak a mindennapi anyagi gon­dokon, azok járuljanak hozzá intézményeink fenn­tartásához. Ha úgy látják jónak, akkor hallgassanak lelkiismeretük szavára és nyissák meg pénztárcájukat. Az Úristen is szereti a jókedvű adakozókat és az adóhivatal is “szereti” az adakozókat,­­ adományaink levonhatók a jövedelemadóból. Az előbb azt mondtam, hogy feladat­kereséssel kezdjük az új esztendőt. A következő lépésünk a feladat vállalása legyen. Tudom, hogy jó tanácsokban egyetlen magyar intézmény vezetősége sem szűkölködik. Azonban amikor a feladat végrehajtására kerül a sor, akkor a „buzgó tanácsadók” létszáma nagyon megcsappan. Olyan magyarokra van szükségünk, férfiakra és nőkre, akik akarnak és tudnak önzetlenül dolgozni a közösségért, a jövőért, gyermekeink magyar neveléséért. A fizetség nem sok. A bírálat viszont mérhetetlen. — Akik dolgoznak, akik kiemelkednek, azoknak mindig lesznek irigyei és bírálói. Szűkebb hazámban, Erdélyben, úgy vigasztalták CÍMVÁLTOZÁSOK Kultúrközpontunk titkársága kéri a címváltozá­sok szíves bejelentését. Körleveleinket, egyesületi közleményeinket, a tagsági igazolványok bélyegeit csak pontos címre tudjuk postázni­ az irigyelteket, akikre rosszat mondtak, hogy “üres almafára nem szoktak köveket dobálni.” Szót szeretnék mondani e számadásunk során az emigrációs feladatunkról is. Erre vonatkozóan hivatkozom a Krónika decemberi számából származó idézetre­, vitéz Magyarosy Sándor vezérezredesnek az emigrációhoz intézett szavaira: ,Mentsük, ami menthető: maradjunk meg magyarok­nak! Ápoljuk és adjuk át gyermekeinknek a magyar nyelvet. Támogassuk a nemzeti irodalmat, iskolázást, művészetet, tartsuk meg a régi magyar szokásokat, ünnepeljük meg nemzeti ünnepeinket, tanítsuk a magyar történelmet”. Óesztendő végén gondoljunk a hálaadásra is. Emlékezzünk meg fogadott hazánkról. Áldott legyen az Úr, hogy ebbe az országba vezérelt bennünket. Vallásunkat szabadon gyakorolhatjuk, nyelvünket, hagyományainkat zavartalanul ápolhatjuk. Az országban a gondolat- és sajtószabadság a természetes jogaink közé tartozik. Nyugodtan hajthatjuk álomra a fejünket, nem kell a titkos rendőrségtől félnünk. Nehéz munkával megszerzett vagyonunkat nem kell félteni az államtól. Itt Kanadában gazdagnak érezhetjük magunkat, két nyelvnek, két kultúrának a birtokában zavartalanul bonyolíthatjuk le társadalmi életünket. Bárcsak ilyen szabadságban élhetnének otthoni honfitársaink és az elszakított területen élő magyar testvéreink. Egyetlen nap se múljon el anélkül, hogy ne gondoljunk rájuk az elkövetkező esztendőben. Kellemes ünnepeket, boldog újévet és Isten áldását kívánom mindnyájunk számára. Ormay József Az elmúlt hónap folyamán az alábbi rövid közlemény jelent meg a magyar emigráció újságjaiban, folyóirataiban és időszaki kiadványaiban. Felhívás a magyar írókhoz és a magyar költőkhöz Munkatársakat keresünk a szabad világ legnagyobb magyar kultúrközpontjának, a torontói Magyar Kultúrközpontnak a havi folyóiratához, a "Krónikához". Olyan prózát és olyan költészetet keresünk, amelyik valóban képviseli az emigráns irodalom legjavát. Magyar tárgyú műfordításokat (angol, német) is keresünk. Olvasókat is keresünk. Pártfogolják a magyar kultúrát, pártfogolják a Krónikát! Ormay József a Kultúrközpont elnöke A magyar emigráció legtöbb sajtókiadványával a Krónika szerkesztősége cserepéldányok küldésével tartja a kapcsolatot. A válaszokat a Krónika címére kérjük: 840 St. Clair Ave. West, Toronto, Ontario, MGC 1CI, Canada.

Next