Krónika, 1993 (19. évfolyam, 1-6. szám)

1993-01-01 / 1. szám

Igaz, hogy az út, mely a társadalmi ziláltság sötét éjjeléből a szellemi és ennek következtében az igazi emberi jogok hajnalhasadásához vezet, hosszú lesz, de az első lépéseket meg kell tennünk, s meg kell határoznunk azokat a mérföldköveket, amelyek utunk útjelzői lesznek. Nézzük csak, melyek ezek az irányt mutató mérföldkövek? Ha azt akarjuk, hogy béke legyen az emberi társadalom keretein belül, akkor arra kell töreked­nünk, hogy biztosítsuk az eberi személyek Istentől kapott méltóságát. Küzdenünk kell a gazdasági, társadalmi, politikai, szellemi és erkölcsi ingatagság ellen; a szilárd elvek és az erős meggyőződés hiánya ellen; az ösztönök és érzelmek túlfűtött ingerültsége ellen. Elő kell mozdítanunk minden megengedett eszközzel olyan társadalmi életformák kialakulását, amelyekben lehetséges és korszerűen van biztosítva a teljes személyi felelősség. Szálljunk síkra alapvető jogaink tiszteletben tartása és gyakorlati megvalósítása mellett. Ezek a jogok mind egzisztenciális, mind pedig a szellemi és erkölcsi élet fenntartása szemontjából szükséges jogok. A családi élet fenntartásához elengedhetetlen eszköz: az egyénnek a munkához való joga, az anyagi javak használatához való joga, s e jogok gyakorlásával arányosan együttjáró egyéni kötelességek és az egyén társadalmi helyzetét észszerűen szabályozó kor­látozások. Törekednünk kell a társadalmat a Gondviselés irányítása alatt felnőtt és megérett belső egységnek felfogni. Olyan egységnek, amely a neki kijelölt térben és különleges adottságai szerint különböző osztályok és foglalkozások együttműködésével a műveltség és természetesen a vallás örök és mégis mindig újszerű­en érvényesülő céljaira törekszik. Meg kell őriznünk, meg kell erősítenünk, vagy — ha szükség van rá — újjá kell építenünk képessgeink szerint az egyéni, gazdasági, szellemi, erkölcsi és jogi egységet. Alapvető mérföldkövünk a munkához való jog. A béke és elégedettség biztosításához szükséges, hogy a munkának biztosítsuk azt a helyet, amit a termé­szeti törvény biztosít. A munkának méltósága van, ugyanakkor összefügg az ember tökéletesedésével is. A munka méltóságát semmiképpen sem alacsonyítja le a velejáró fáradság és teher. Ez viszont maga után vonja a dolgozó és családja szükségletére elegendő igazságos béren kívül egy olyan társadalmi rend fenntartását és tökéletesítését is, amely megadja a nép minden rétegének a létbiztonság feltételeit és a magántulajdon biztos birtoklását. Elősegíti a dolgozó társadalom gyermekeinek magasabb kiképzését. Előmozdítja a közvetlen környezetben, a népben és a nemzetben az érdek- és osztályellentéteket letompító társadalmi szellem ápolását és gyakorlását. A hamisítatlan és keresztény testvéri összetartozás gyakorlásával megszünteti a nép minden gyer­mekében a társadalomból való kirekesztés félelemér­zetét. A halaszthatatlan társadalmi újítások üteme és foka az egyes nemzetek gazdasági képességeitől függ. Csakis az erősek és gyengék erőviszonyainak bölcs és nagylelkű kiegyensúlyozásával lehet elérni az egyetemes megbékélést, hogy ne maradjanak tűz­fészkek és fertőzési gócok, amelyekből újabb szeren­csétlenségek származhatnának. Az előítéletek és gyűlölködések kavargásában, amelyek a háború utáni lázas tébolynak mindenkori velejárói, még nem aludt ki a népekből annak a tudata, hogy jóban és rosszban benső összefüggésben vannak egymással. Nagy igazság van abban, hogy mely gondolkodók az önzésről és a nemzeti elszigetelt­ségről való lemondásban látják az általános felszaba­dulás útját, azért készek arra, hogy népeiktől súlyos áldozatokat követeljenek, amelyek szükségesek más népek társadalmi megbékéléséhez. Ha azt akarjuk, hogy igazi béke legyen és a társadalom megnyugodjon, akkor korszerűen újjá kell építenünk az egész jogrendet. A jogérzéket manapság gyakran befolyásolja és kiforgatja a pozitívizmus és a haszonelvűség hangos hirdetése és gyakorlása. Ezek a tanok bizonyos meghatározott érdekcsoportok, körök és mozgalmak szolgálatában szegődtek, amelyeknek célkitűzései kijelölik és megszabják a törvényhozás és bírósági gyakorlat irányát. Ennek a helyzetnek az orvoslása csak úgy lehetséges, ha felébresztjük az emberekben az Isten legfőbb uralmán nyugvó és minden emberi önkénytől megóvott jogrend tudatát. Ez a jogrend kiterjeszti védő és büntető karját az ember elidegenít­hetetlen jogai fölé és megvédelmezi azokat minden emberi hatalom túlkapásai ellen. Az ember elidegenít­hetetlen joga lét- és jogbiztonság, s ezzel együtt minden védelem, ami oltalmat nyújt minden önké­nyeskedéssel szemben. Az embernek az embertársaihoz, az egyénnek a társadalomhoz, a polgári közösséghez, a hatósághoz való viszonyát, másrészt a társadalomnak és a hatóságoknak az egyénhez való viszonyát világos jogi alapra kell helyezni és a szükséghez mérten meg kell védeni bírói tekintéllyel. 4 . KRÓNIKA • • Legyen Ön is Örökös Tagja a Magyar Háznak! Ezzel is támogatja a Kanadai Magyar Kultúrközpontot!

Next