Nemzeti Újság, 1987 (4. évfolyam, 1-22. szám)

1987-03-15 / 4. szám

A Tower-bizottság jelentése Tavaly szeptemberben, nem sokkal MacFarlane sikertelen teheráni küldetése után, néhány amerikai újságíró kiszimatolta dolgot és kitört a botrány. Az amerikai kongresszus azonnal kivizsgálást rendelt el az ügyben és az elnök, hogy kissé lecsitítsa a felkavart közhangulatot, maga is megbízott egy háromtagú bizottságot John Tower volt szenátor vezetésével, hogy nézzen mindennek utánna és tegyen neki jelentést. A Tower-bizottság február végén hozta nyilvánosságra jelentését és ebben gondatlansággal, súlyos hibákkal, sőt hazudozással is vádolta meg az elnök alantasait. 1987. március 15. 2. oldal Külpolitikai szemle Megalázták az elnököt Míg az egész világ rohamosan siklik a teljes káosz felé, az amerikai kongresszus hónapokon át azzal szórakozott, hogy Reagan elnököt az iráni “botránnyal" kapcsolatban porig alázza. Ez a törekvésük végre sikerrel járt. Az iráni “botrány” háttere Reagan elnök még 1985-ben bizalmas emberei útján megpróbálta az iráni kormányzatot megközelíteni és Amerikával szemben jobb belátásra bírni. Az irániak Amerika “jóhiszemű­ségének” bizonyítékául bizonyos számukra hiányzó fegyverek leszállítását kérték. El is ment hat fegyverszállítmány csaknem 80 millió dollár értékben, minek ellenében az irániak kieszközölték egy velük kapcsolatban álló libanoni terrorista csoport által fogva tartott három amerikai túsz szabadonbocsájtását. Ennél tovább a dolog azonban nem jutott és a további amerikai próbálkozások a békés viszony helyreállítására sikertelenek maradtak, sőt mikor Reagan elnök megbízottja, Robert MacFarlane, tavaly szeptembe­­ben további tárgyalások folytatására Teheránba repült, az iráni vezetők házifogságba helyezték és pár nap múlva kiebrudalták. A Contrák szerepe Reagan elnök a fentiekről tudott, de a további fejleményekről már nem. Az iráni kormány ugyanis svájci bankbetétekbe fizette be a fegyver­szállítmányok ellenértékét, a befolyt összeget pedig az elnök nemzetvédelmi tanácsadói - a jelek szerint Poindexter altengernagy és alantasa, North őrnagy - egyszerűen átutalták a nicaraguai Contra nevű antikommunista felkelők javára. Ezzel keresztezték az amerikai kongresszus határozatát, melyben a Contrák további megsegítését egy bizonyos szerény kereten felül kifejezetten megtiltotta. Reagan elnököt személyesen ugyan nem vádolták a történtek miatt, de világosan megmondták, hogy ő is hibás, hogy nem gyakorolt nagyobb ellenőrzést adminisztrációja felett. Az elnök beismeri “hibáit” A sok hercehurca az elnök tekintélyét an­nyira lerontotta, hogy már szavának sem volt hitele az amerikai közvélemény szemében. Hogy ezt hely­rehozza, Reagan elnök rádiószózatot intézett az amerikai néphez, melyben megmagyarázta nekik, hogy ő csak jót akart az iráni vezetők megközelítésével, de a dolog visszájára sült el és ezért ő vállalja a felelősséget. Az egyenes beszéd valamennyire helyrehozta a csorbát, de kérdezzük mi, kinek volt erre szüksége és mire volt jó, hogy az amerikai elnököt egy jószándékú kísérlete miatt pel­lengérre állítsák, mikor az egész nyugati világ fenn­maradása az ő kezében nyugszik? Vagy talán pont erre ment a játék... Irán megint támad Míg az amerikai vezetők figyelmét az elnöki tekintély megnyirbálása kötötte le, az iráni hadvezetés újabb nagy offenzívát indított az iraki kikötőváros, Bazra ellen. Nyugati katonai szakértők jelentése szerint az iráni hadsereg már az elfoglalt iraki hadállásokból folytatja hadműveleteit, azokban vonultatva fel tüzérségét és páncélosait. Irán egyi­dejűleg az északi frontszakaszon is támadásba kez­dett. Ez utóbbi célja valószínűleg az Irak ellen évek óta fegyveres felkelést folytató kurdok megsegítése és további iraki erők elvonása a déli frontról. Pakisztánnak is van atombombája Az Izlamabad melletti pakisztáni atomku­tató intézet feje a közelmúltban kijelentette, hogy most már nekik is vannak atomfegyvereik és ezeket készek felhasználni országuk védelmében. A hír nagy riadalmat keltett Indiában, annak ellenére, hogy India már korábban szert tett atombombára. India és Pakisztán már több rövidlejáratú háborút vívtak Kasmír birtokáért és ez év elején is majdnem egymásnak mentek, bár ezt egyelőre sikerült elodázni a pakisztáni államfő, Mohammad Zia béke­politikája eredményeként. A fehér embernek nincs joga A csendesóceáni Újkaledónia - jelenleg francia gyarmat - további sorsa már hosszabb ideje izgatja az Egyesült Nemzeteket. A szigetország őslakói a kanakok, de ma már többségben vannak a francia telepesek, akik odavitték a civilizációt s akiknek a viszonylag magas életszínvonal köszönhető. A kanakok teljes függetlenséget akarnak, míg a többségben lévő francia telepesek csak helyi önkormányzatra törekszenek,de az anyaországgal való kapcsolatukat nem kívánják megszüntetni. A francia kormány népszavazást rendelt el az ügyben, mire a dél-csendesóceáni szigetek konferenciája - melyhez Ausztrália is csatlakozott - határozatilag követelte, hogy ne tartsanak népszavazást (amit a francia telepesek nyernének meg), vagy legalábbis a fehérek ne szavazhassanak...

Next