Nemzeti Újság, 1987 (4. évfolyam, 1-22. szám)
1987-06-01 / 9. szám
Sulyok Gizella: Lélek-idéző Múltam katlanába árva lelkek gyűlnek vastag nehéz párák szívemre kövülnek. Lárvaarcú tájban habos fehér hegyek fátyolban bugyognak keserű tengerek. Saroglyába fogva kicsi táltos kanca homloka ezüstjét patkó rozsda marja. Csontszaggató szelek nyargalnak a réten hajtanak csillagos szekeret az égen. 1987. június 1. 14. oldal “Hungary Remembered” A magyar forradalmi irodalom egy kitűnő drámával gazdagodott. A sok regény, történelmi leírás és dokumentációs anyag óriási tömege mellett kiemelkedik ez a dráma, amely 30 év után a jelenkor fényszórójába helyezi a mármár történelmi emléknek tekinthető magyar szabadságküzdelmet. Svájcban három idegen nyelven (németül, franciául és olaszul) a régen elhalt Rév. Dánér Lajos írta a magyar forradalomról az első idegennyelvű drámát “Piros-fehér-zöld” címmel. Azt hiszem, nem is jelent meg magyarul. Szablya Ilona és menye, Marcey Painter Szablya angol nyelvű drámája a magyar származású amerikaiakhoz és leszármazottaikhoz szól, Tollas Tibor költeményeinek beillesztésével. De szól a dráma a jelenkor könnyen felejtő amerikai közvéleményéhez is, amelynek lelkiismeretét felpiszkálja az írók felkiáltása, akik szégyellték, hogy az amerikai szabadvilág, akárcsak az európai, cserbenhagyta a tettek mezején a magyar nép szabadságküzdelmét. A dráma hősei az ötvenhatos magyar szabadságharc életre hívott árnyai, akik megszólaltatják az előzmények kínos szenvedéseit, a rettegést, a börtönt, a szenvedéseket, és felfedik az AVH gúnyos, magabiztos mosolyát, amely abban a hitben alkalmazza terrorját, hogy Ilja Ehrenburg szavaival megváltoztassa az embert. “Pók foltozza be a csendet”, a nép összeszorított foggal, Sztálin halálának örömében reménykedve várja az enyhülés bekövetkeztét, hogy abból eljusson a függetlenségig és a belső szabadságig. “Senkinem sem lehetett bízni” — sóhajt fel az egyik szereplő, és a másik “gyengéd szemekkel nézi vörös nyakkendős fiát, a kis úttörőt, mert nem tudja, hogy elérkezett-e a perc, amikor megmondhatja, hogy minden hazugság.” “És nevess minket, kik most is csatázunk, Hiszen hiába akarat, erő. A törpeagyú szörnyek kora jó már.” Akárcsak a jelenkorban, a múlt hőseinek szavai ma is aktuálisak: mindent elkövettek, hogy Nyugat felé azt mutassák, milyen megelégedettek és boldogok vagyunk, mert egy kommunista államban mindenkitől elvárják, hogy “szükségszerűen” boldog legyen. A dráma kitűnően vezet bennünket október 23. “fénye” felé: “a szolgaságból fényt derítünk, fegyver nélkül is győztesek.” Az orosz beavatkozás után alkalmi gúnnyal kiáltja a világ felé: “az egyetlen külföldi alakulat, mely a forradalomban fegyverrel kelt Magyarország védelmére, orosz volt.” Mert számosan voltak a tankokba kényszerített orosz katonák között, akik a forradalomért fogtak fegyvert. A menekülés káoszában, főleg a szabad világ megértő szívei felé, keserűen szól a dráma egyik árnyalakja: “Ott álltam a korlátnál, és sós könnyeim a sós tengerbe hullottak, ahogy visszanéztem búcsút mondva Európának, a hazának.” A dráma kiáltó emlékeztető az irodalmi máglyába csomagolva, hogy tömören nyújtsa mindazokat az ismereteket, amelyek lassan belevesznek az évek homályába. Szablyáék drámája élővé teszi az eseményeket, és nyugati szemlélettel, de magyar szívvel adja hírül a világnak, amire emlékezni kell. Dr. Töttösy Ernő * * * A darab akár angolul, akár magyarul megrendelhető a szerzőktől a következő címen: Mrs. Helen M. Szablya 4416-134th Place SE Bellevue, WA 98006 USA Ára 12 US dollár plusz 1,50 dollár postaköltség.