Nemzeti Újság, 1988 (5. évfolyam, 1-33. szám)

1988-01-15 / 1. szám

4. oldal Külpolitikai szemle Arab felkelés Izrael ellen Az újév rosszul kezdődött Mint már megírtuk, Izrael jelenlegi lakosságának mintegy 40%-a arab, és ezek közül több mint másfél millió az 1967-ben elfoglalt és azóta teljesen jogtalanul izraeli megszállás alatt tartott területeken, a Jordán nyugati partvidékén és a gázai övezetben él. A gázai arabok az embertelen viszonyok miatt a karácsony előtti hetekben a rendelkezésükre álló eszközökkel - kövekkel, késekkel, benzines üvegekkel - felkelést indítottak a megszálló zsidó hadsereg ellen, melyhez hamarosan a Jordán-vidéki arabok is csatlakoztak. Ez a felkelés jelenleg is tart és egyre jobban elmérgesedik. Kegyetlen elnyomás Az izraeli kormány a felkelésre a legkegyetlenebb eszközökkel válaszolt: a zsidó katonák éles töltéssel belelőttek a többnyire iskolás­gyermekekből és egyetemistákból álló tüntetőkbe, minden ok nélkül agyonlőttek egy ott bámészkodó asszonyt is, aki nem is tüntetett, csak a mosást vitte kiteregetni. Arab jelentések szerint legalább 60 ember életét vesztette, többszázan megsebesültek, ezreket hurcoltak börtönbe, és rögtönítélő bíróság útján, vagy egyenesen bírói ítélet nélkül, hosszú időre bezárták vagy internálták őket. Arab vezetők kitelepítése Elfogulatlan megfigyelők - így az amerikai qyakerek - jelentése szerint Izrael már 1967 óta céltudatosan deportálja a megszállt arab lakosság vezetőrétegét - ügyvédeket, orvosokat, tanítókat, újságírókat, szakszervezeti vezetőket - hogy így az arabokat természetes vezetőrétegüktől megfossza és szolganépként nyomhassa el őket. A karácsonyi arab felkelés nyomán az izraeli kormány még nagyobb fokú kitelepítéseket határozott el. Az arabok felsorakoznak Míg a világ közvéleménye egyre nagyobb megbotránkozással fogadta az izraeli kegyetlen­kedések hírét, az Izrael eredeti területén élő arab őslakosok is akcióba léptek: általános sztrájkot indítottak, mely az izraeli gazdasági életet egészen megbénította, s mikor a megtorlások folytatódtak, kimondták, hogy nem fognak adót fizetni és az izraeli cégeket, és bankokat bojkottálják. Az arab passzív rezisztencia még hathatósabb eszköznek bizonyulhat, mint a kövekkel folytatott felkelés, és teljesen csődbe juttathatja az egyébként is gyengén álló izraeli nemzetgazdaságot. Az ENSZ elítéli Izraelt Az Egyesült Nem­­zetek Biztonsági Tanácsa az elmúlt hetekben két alkalommal is megbélyegezte Izrael viselkedését a megszállt arabokkal szemben. Első esetben az amerikai delegátus tartózkodott a szavazástól, de nem gyakorolta vétójogát. A második alkalommal Amerika is Izrael ellen szavazott, ami szinte precedens nélküli. A múltban mindig az amerikai vétó akadályozta meg, hogy az ENSZ hatékonyan léphessen fel Izrael túlkapásai ellen. Ma már ez nem áll fenn, amit mind az izraeli kormány, mind az amerikai (korábban igen befolyásos) zsidó szerve­zetek nagy riadalommal fogadtak. Anglia is Izrael ellen fordul Margaret Thatcher angol kormánya eddig Izrael leghűségesebb támogatói közé tartozott. Most ebben is jelentős fordulat állt be. A helyettes angol külügyminiszter, David Mellor, izraeli látogatása során kijelentette, hogy az izraeli hatóságoknak a megszállt arab területeken való viselkedése “a civilizált emberiség szégyene”, és mikor az izraeli kormány tiltakozott az “illetéktelen beavatkozás ellen”, az angol kormány hűvösen megjegyezte, hogy Mr. Mellor “hivatalos minő­ségében nyilatkozott”. Az angol munkáspárt külügyi szóvivője, Gerald Kaufman (aki maga is zsidó), szintén erősen elítélte az izraeli hadsereg visel­kedését a “teljesen békésen tüntető” jordán-vidéki arabokkal szemben. Izraelnek lassan egyetlen barátja sem marad... Izrael újabb csapatokat küld Izrael a nemzetközi közvélemény rosszal­lására a terror növelésével válaszolt. Jicak Rabin hadügyminiszter további katonai alakulatokat rendelt ki a gázai övezetbe és a Jordán partvidé­kére a zavargások letörésére. Izrael azonban nem­igen engedheti meg magának, hogy viszonylag vékony hadseregét elvonja a szíriai és libanoni frontokról, ezért könnyen abba a helyzetbe kerülhet, hogy saját arab alattvalói ellen még mozgósítania is kell majd... Izrael mai határain belül 3,5 millió zsidó mellett 2,5 millió arab él, akiknek a legkegyetlenebb elnyomás a sorsuk. Az arabok közt rohamosan terjed az Iránból táplált mohamedán fundamen­talizmus, a jelenlegi arab felkelés is ennek tulaj­donítható. Ilyen nagy arab tömeg komoly ellenállásra képes, és Izraelnek hiába van atom­bombája, saját területére azt nem tudja ledobni. Könnyen lehet, hogy 1988-as év Izrael felbom­lásának a kezdetét és a cionista álmok végét jelzi. Fordulóponton az öbölháború Időközben a Perzsa-öböl vidékén dúló háború is újabb szakaszába lépett. Az öbölben Irak és Irán rendszeresen folytatja a semleges olajtankerek támadását és csak a nyugati - amerikai, angol stb. - hadihajók által kísért hajók tudnak biztonságosan közlekedni. Sok amerikai hajó azonban adózási szempontból panamai vagy libériai zászló alatt halad és ezekre nem terjed ki az amerikai flotta védelme. (Az adócsalás kezd igen drága mulatság lenni.) Egyidejűleg Irán hatalmas erőkkel vonult fel a szárazföldön Irak ellen, és a várható nagy offenzíva megindításához szükséges támaszpontokért már folyik a harc. Carlucci az öböl-vidéken Az öböl-háború további elmérgesedése nagy gondot okoz a környékbeli olajdús arab álla­moknak, különösen Szaudi Arábiának, melynek olaj­­tankerei ismételt iráni támadások áldozatai lettek. Az olaj­államok Amerikához fordultak védelemért, ennek megbeszélését célozta Frank Carlucci, az új amerikai hadügyminiszter (amint tudjuk, Wein­berger lemondott) olajvidéki útja. Várható, hogy az amerikai flotta védelmét a szaúdi és egyéb arab olajtankerekre is kiterjesztik a közeljövőben. A cionista álmok vége?

Next