Nemzeti Újság, 1988 (5. évfolyam, 1-33. szám)
1988-02-15 / 3. szám
1988. február 15. 4. oldal Halászat-vadászat A nácitörvény további fejleményei Az ausztrál törvényhozás még el sem fogadta az ún. “háborús bűnösök” vád alá helyezéséről szóló törvényjavaslatot (War Crimes Amendment Bill 1987), de máris javában folyik a vadászat a “bűnösök”, a halászat a “bizonyítékok” után. Az 1986 decemberében benyújtott Menzies Report bizalmas részében még csak 70 név szerepelt, azóta ez a szám 430-ra nőtt és egyre szaporodik. A neveket az izraeli kormány, az amerikai Simon Wiesenthal Centre és ausztráliai magánszemélyek szolgáltatták. Valamennyi gyanúsított a vasfüggöny mögötti országokból jött Ausztráliába; arról szó sincs, hogy német, olasz, görög vagy - Uram bocsá! - ausztrál “háborús bűnösöket” bíróság elé állítsanak. A federális kormány már múlt év márciusában felállított egy Special Investigation Unitet R.F. (Bob) Greenwood QC vezetésével a vádak kivizsgálására. Jóllehet akkor a jelenlegi törvényjavaslat még el sem készült, nemhogy a parlamentnél be lett volna nyújtva, és még most sincs elfogadva. Mr. Greenwood és asszisztensei már hónapokkal ezelőtt bejárták a Szovjetuniót, Jugoszláviát és Magyarországot, hogy az ottani kormányok “segítségét” kérjék a “bizonyítékok” beszerzéséhez. Sőt Mr. Greenwood az illető kormányokkal egyezményeket is kötött a háborús bűnperekben való segédkezésre. Mindez az adófizető polgárok költségén történt, jóllehet a vizsgálatnak akkor még semmi törvényes alapja nem volt, sőt ma sincs! Mindez az ausztrál szenátus jóvoltából derült ki az elmúlt hetekben. A szenátus még decemberben egy szenátusi bizottság elé utalta a törvényjavaslatot annak kivizsgálására, hogy a szovjet blokk álltal szolgáltatott bizonyítékok elfogadhatók-e és milyen formaságok a legmegfelelőbbek a tervezett bűnperek lefolytatására. Dr. Endrey Antal QC már ezt megelőzően elküldte a törvényjavaslatra vonatkozó jogi véleményét több befolyásos szenátornak és ezek egyike, Senator Richard Alston (liberális), ezt pártolólag eljuttatta az említett szenátusi bizottsághoz. A bizottság ezt követően levélben felkérte Dr. Endreyt, hogy a szovjet “bizonyítékokra” vonatkozóan tegyen írásbeli észrevételeket. Dr. Endrey ezt január derekán elküldte, mire a bizottság személyes megjelenésre kérte fel a december 1 és 2-án tartott szenátusi kihallgatások alkalmával. A szenátusi bizottság öt tagból állt, éspedig Senator Nick Bolkus (ALP, elnökölt), Senator Barney Cooney QC (ALP), Senator Robert Hill (liberális), Senator John Stone (National Party) és Senator Janet Powell (demokrata). A bizottság először az igazságügyminisztérium tisztviselőit, majd Mr. Greenwoodot hallgatta ki. Az utóbbitól több szenátor eléggé élesen megkérdezte, hogy tulajdonképpen kinek a megbízásából kötötte a szovjet, jugoszláv és magyar hatóságokkal a bizonyítékokra vonatkozó egyezményeket, mire kitérően csak annyit válaszolt, hogy ebben a kérdésben a külügyminisztériumot is “konzultálta”. Az is kiderült, hogy hónapokig tartó halászata még nem produkált olyan “eredményeket”, melyek alapján bárkit is törvény elé lehetne állítani és erre majd csak hosszabb idő múltán kerülhet sor. Dr. Endrey Antal vallomásában öt pontot emelt ki: 1. A szovjet blokk által szolgáltatott “bizonyítékok” teljesen megbízhatatlanok, mert ezeket többnyire a politikai rendőrség produkálja. 2. Az ausztrál törvények, melyek alapján a büntetőbíróság egy másik bíróságot bízhat meg egyes tanúkihallgatások lefolytatásával, nem alkalmazhatók a vasfüggöny mögött bíróságokra, mert az ottani jogrendszer teljesen korrupt. 3. Vasfüggöny mögötti bizonyítékok esetében ragaszkodni kell ahhoz, hogy a tanú vagy az írásbeli bizonyítékot felmutató tisztviselő személyesen jelenjen meg az ausztrál bíróság előtt, hogy ott keresztkérdések alá lehessen vetni. 4. Még ilyen esetben is megbízhatatlan a vallomás, mert a tanú tudja, hogy vissza kell mennie a vasfüggöny mögé és ott felelnie kell vallomásáért. 5. Még ha a tanú teljesen becsületes is, a vallomás akkor sem megbízható, mert 40 vagy több év távolából az emlékezőtehetség igen fogyatékos és egybefolyik a képzelettel. Senator Stone kijelentette Dr. Endrey vallomása végén, hogy teljesen egyetért vele. A szenátor másnap sajtónyilatkozatot is tett, hogy a törvényjavaslat túlságosan tágan van megfogalmazva és boszorkányperekre adhat alkalmat. Másnap került sor Jan Temby QC, az ausztrál legfőbb államügyész kihallgatására, akinek hivatala lenne megbízva a háborús bűnperekben a vád képviseletével. Mr. Temby kijelentette, hogy a törvény rendkívül tágan van megszerkesztve, legalább tíz évbe fog kerülni, míg ezeket a pereket lefolytatják és Ausztrália történetében ezek lesznek a leghosszabb és legdrágább tárgyalások, melyek a kisebb ausztrál tagállamok kincstárát teljesen ki fogják üríteni. Azt is mondta, hogy az ő hivatala rendelkezésére álló pénzt és energiát jobb volna a jelenlegi bűnözőt üldözésére fordítani. A szenátusi bizottság jelentését február 16-án fogja a szenátus elé terjeszteni. Különböző sajtónyilatkozatok arra utalnak, hogy az ellenzék kezd már visszariadni az ügytől, de kérdéses, lesz-e annyi bátorságuk, hogy a törvényjavaslatot visszautasítsák? A további fejleményekről lapunk következő számában számolunk be.