Nemzeti Újság, 1988 (5. évfolyam, 1-33. szám)

1988-02-15 / 3. szám

1988. február 15. 4. oldal Halászat-vadászat A nácitörvény további fejleményei Az ausztrál törvényhozás még el sem fogadta az ún. “háborús bűnösök” vád alá helyezé­séről szóló törvényjavaslatot (War Crimes Amend­ment Bill 1987), de máris javában folyik a vadászat a “bűnösök”, a halászat a “bizonyítékok” után. Az 1986 decemberében benyújtott Menzies Report bizalmas részében még csak 70 név szerepelt, azóta ez a szám 430-ra nőtt és egyre szaporodik. A neveket az izraeli kormány, az ame­rikai Simon Wiesenthal Centre és ausztráliai magánszemélyek szolgáltatták. Valamennyi gyanú­sított a vasfüggöny mögötti országokból jött Ausztráliába; arról szó sincs, hogy német, olasz, görög vagy - Uram bocsá! - ausztrál “háborús bűnösöket” bíróság elé állítsanak. A federális kormány már múlt év márciusában felállított egy Special Investigation Unitet R.F. (Bob) Greenwood QC vezeté­sével a vádak kivizsgálására. Jóllehet akkor a jelen­legi törvényjavaslat még el sem készült, nemhogy a parlamentnél be lett volna nyújtva, és még most sincs elfogadva. Mr. Greenwood és asszisztensei már hónapokkal ezelőtt bejárták a Szovjetuniót, Jugoszláviát és Magyarországot, hogy az ottani kormányok “segítségét” kérjék a “bizonyítékok” beszerzéséhez. Sőt Mr. Greenwood az illető kormányokkal egyezményeket is kötött a háborús bűnperekben való segédkezésre. Mindez az adófizető polgárok költségén történt, jóllehet a vizsgálatnak akkor még semmi törvényes alapja nem volt, sőt ma sincs! Mindez az ausztrál szenátus jóvoltából derült ki az elmúlt hetekben. A szenátus még decemberben egy szenátusi bizottság elé utalta a törvényjavaslatot annak kivizsgálására, hogy a szovjet blokk álltal szolgáltatott bizonyítékok elfogadhatók-e és milyen formaságok a legmeg­felelőbbek a tervezett bűnperek lefolytatására. Dr. Endrey Antal QC már ezt megelőzően elküldte a törvényjavaslatra vonatkozó jogi véleményét több befolyásos szenátornak és ezek egyike, Senator Richard Alston (liberális), ezt pártolólag eljuttatta az említett szenátusi bizottsághoz. A bizottság ezt követően levélben felkérte Dr. Endreyt, hogy a szovjet “bizonyítékokra” vonatkozóan tegyen írásbeli észrevételeket. Dr. Endrey ezt január derekán elküldte, mire a bizottság személyes megjelenésre kérte fel a december 1 és 2-án tartott szenátusi kihallgatások alkalmával. A szenátusi bizottság öt tagból állt, éspedig Senator Nick Bolkus (ALP,­­ elnökölt), Senator Barney Cooney QC (ALP), Senator Robert Hill (liberális), Senator John Stone (National Party) és Senator Janet Powell (demokrata). A bizottság először az igazságügyminisz­térium tisztviselőit, majd Mr. Greenwoodot hall­gatta ki. Az utóbbitól több szenátor eléggé élesen megkérdezte, hogy tulajdonképpen kinek a meg­bízásából kötötte a szovjet, jugoszláv és magyar hatóságokkal a bizonyítékokra vonatkozó egyez­ményeket, mire kitérően csak annyit válaszolt, hogy ebben a kérdésben a külügyminisztériumot is “konzultálta”. Az is kiderült, hogy hónapokig tartó halászata még nem produkált olyan “eredmé­nyeket”, melyek alapján bárkit is törvény elé lehetne állítani és erre majd csak hosszabb idő múltán kerülhet sor. Dr. Endrey Antal vallomásában öt pontot emelt ki: 1. A szovjet blokk által szolgáltatott “bizonyítékok” teljesen megbízhatatlanok, mert ezeket többnyire a politikai rendőrség produkálja. 2. Az ausztrál törvények, melyek alapján a büntetőbíróság egy másik bíróságot bízhat meg egyes tanúkihallgatások lefolytatásával, nem alkalmazhatók a vasfüggöny mögött bíróságokra, mert az ottani jogrendszer teljesen korrupt. 3. Vasfüggöny mögötti bizonyítékok esetében ragaszkodni kell ahhoz, hogy a tanú vagy az írásbeli bizonyítékot felmutató tisztviselő szemé­lyesen jelenjen meg az ausztrál bíróság előtt, hogy ott keresztkérdések alá lehessen vetni. 4. Még ilyen esetben is megbízhatatlan a vallomás, mert a tanú tudja, hogy vissza kell mennie a vasfüggöny mögé és ott felelnie kell vallomásáért. 5. Még ha a tanú teljesen becsületes is, a vallomás akkor sem megbízható, mert 40 vagy több év távolából az emlékezőtehetség igen fogyatékos és egybefolyik a képzelettel. Senator Stone kijelentette Dr. Endrey vallomása végén, hogy teljesen egyetért vele. A szenátor másnap sajtónyilatkozatot is tett, hogy a törvényjavaslat túlságosan tágan van megfogalmaz­va és boszorkányperekre adhat alkalmat. Másnap került sor Jan Temby QC, az ausztrál legfőbb államügyész kihallgatására, akinek hivatala lenne megbízva a háborús bűnperekben a vád képviseletével. Mr. Temby kijelentette, hogy a törvény rendkívül tágan van megszerkesztve, legalább tíz évbe fog kerülni, míg ezeket a pereket lefolytatják és Ausztrália történetében ezek lesznek a leghosszabb és legdrágább tárgyalások, melyek a kisebb ausztrál tagállamok kincstárát teljesen ki fogják üríteni. Azt is mondta, hogy az ő hivatala rendelkezésére álló pénzt és energiát jobb volna a jelenlegi bűnözőt üldözésére fordítani. A szenátusi bizottság jelentését február 16-án fogja a szenátus elé terjeszteni. Különböző sajtónyilatkozatok arra utalnak, hogy az ellenzék kezd már visszariadni az ügytől, de kérdéses, lesz-e annyi bátorságuk, hogy a törvényjavaslatot visszautasítsák? A további fejleményekről lapunk következő számában számolunk be.

Next