Nemzeti Újság, 1988 (5. évfolyam, 1-33. szám)

1988-03-01 / 4. szám

1988. március 1. NEMZETI ÚJSÁG Megnyertük az első menetet Ellentámadás a nácitörvény ellen Az ausztrál szenátus jogi bizott­sága, melyet a szenátus a “háborús bűnö­sökről” szóló törvényjavaslat (War Crimes Amendment Bill 1987) egyes vonatkozá­sainak kivizsgálásával bízott meg, jelentős mértékben elfogadta az ellentámadásba lendült etnik közösségek érveit. Ezzel a küzdelem első menetét megnyertük - de csak az első menetet. Hátra van még további tizenegy menet, mert ez egy “nehézsúlyú” mérkőzés. A szenátusi bizottság megbízatása ugyanis rendkívül korlátozott volt, csak a Szovjetunió és csatlósai által szolgáltatandó “bizonyítékokra” és a háborús bűnperek lefolytatásának módjára vonat­kozott. A törvény létjogosultságának kérdését és rendkívül méltánytalan rendelkezéseit még ezután kell napirendre hoznunk - vagy napirendre kényszerítenünk! Sok beadvány - kevés tanú A szenátusi bizottság február 17-én nyújtotta be részletes jelentését a szenátushoz. Ebből kitűnően a bizottsághoz nem kevesebb mint 340 írásbeli előterjesztés érkezett. Magyar részről az Ausztráliai Magyar Szövetség, a Nyugatausztráliai Magyar Szövetség, az ACT-­ Magyar Szövetség, a Magyar Kulturális és Jóléti Egyesület (Queens­land), a Magyar Élet és a Tasmániai Magyar Egyesület szerepeltek a listán. (Sem a victoriai, sem a new south walesi Magyar Szövetség, sem az MHBK ausztráliai földrészvezetője, sem az MHBK főcsoportjai, sem a nagyszámú délvidéki magyar egyesületek nem adtak be beadványt. Ezzel szem­ben horvát részről 12 egyesület és több mint száz magánszemély tett előterjesztést.) A bizottság e nagyszámú beadványok szerzői közül a törvényjavaslatban közvetlenül érde­kelt ausztrál hatóságok - az igazságügyminisz­térium, a fő­államügyész és a “nácivadász” (R.F. Greenwood QC) - meghallgatása után mindössze hét tanút hívott be személyes vallomás tételére. Ezek (a megjelenés sorrendjében) Mark Aarons (aki az egész cirkuszt elkezdte), az Ausztráliai Zsidók Tanácsa, Dr. Endrey Antal QC, az Ausztráliai Balti Tanács, Mr. S.P. Zumbakis (egy amerikai ügyvéd, aki ottani háborús bűnperekben több alkalommal töltötte be a védelem szerepét), az Ausztráliai Ukrán Szövetség és a Horvát Nemzeti Kong­resszus voltak. Mi volt a tét? A vita elsősorban a szovjet és más vasfüggöny mögötti “bizonyítékok” bizonyító ereje és azok előterjesztési módja körül forgott. Az ausztrál kormány “nácivadásza” (R. F. Greenwood QC), az igazságügyminisztérium tisztviselői, az Ausztráliai Zsidóság Tanácsa (kiket Alan Goldberg QC képviselt) és természetesen Mark Aarons azzal érveltek, hogy még soha nem lett bebizonyítva, hogy a szovjet bizonyítékok hamisítványok volnának és hogy a szovjet és más kommunista tanúk kihallgatását úgy kell megejteni, hogy az ausztrál bíróság felkér egy ottani bíróságot a bizonyítási eljárás lefolytatására és majd az ott készült jegyzőkönyvet terjesztik az ausztrál bíró és a zsűri elé. Természetesen nem kell valami nagy jogi lúmennek lenni ahhoz, hogy valaki belássa: az ilyen módon történt bizonyításfelvétel nagyszerű lehetősé­get ad a kommunista politikai rendőrségeknek, hogy teljesen hamis vallomásokat és hamisított okiratokat terjesszenek az ausztrál bíróság elé, melyeket a védelemnek csaknem lehetetlen lenne megcáfolni. Sokkal méltányosabb álláspontot foglalt el ebben a kérdésben Ian Temby QC, a vádemelésre jogosult főállamügyész - aki más szempontból is a törvényjavaslat ellen nyilatkozott -, amikor kijelentette, hogy az ő nézete szerint a tanúknak személyesen kell megjelenni az ausztrál bíróság előtt és ott keresztkérdések alá lehet majd vetni őket. A fenyegetett etnik közösségek részéről az ellenérveket elsőnek Dr. Endrey Antal QC hozta fel, akit mindjárt Alan Goldberg QC (a Zsidó Tanács megbízottja) után hallgattak ki. Dr. Endrey rámutatott, hogy Mr. Greenwood és Mr. Goldberg egyaránt alapvető fogalomzavarban szenved­nek, mert a szovjet és más kommunista törvények még lehetőséget sem nyújtanak arra, hogy egy ottani bíróság az ausztrál bíróság részére tanúkat hallgas­son ki. A tanúvallomásokat tehát vagy az ottani ügyészség, vag a rendőrség venné fel és mindkét esetben a politikai rendőrség - KGB, ÁVÓ - termékei lennének. De még ha esetleg Ausztrália kötne is egy nemzetközi szerződést ezekkel az álla­mokkal az ottani bíróságok igénybe vételére, a bíró­ságok és az ügyvédi kar is egy korrupt jogrendszer megfélemlített részei és még az ilyen jegyzőkönyvek is teljesen megbízhatatlanok lennének. Dr. Endrey ezért hangsúlyozta, hogy amennyiben a kommunista “bizonyítékokat” egyál­talán figyelembe veszik, minden esetben ragasz­kodni kell ahhoz, hogy a tanú vagy az okiratot fel­mutató tisztviselő személyesen jelenjen meg az ausztrál bíróság és a zsűri előtt és ott kereszt­kérdések alá lehessen vetni. Ezt még videó-felvé­tellel sem lehet pótolni. (Folytatás a 6. oldalon) 5. oldal

Next