Nemzeti Újság, 1989 (6. évfolyam, 1-13. szám)
1989-01-15 / 1. szám
4. oldal NEMZETI ÚJSÁG 1989. január 15. Levél barátaimhoz (Folytatás a 3. oldalról) Ezért arra kérlek Benneteket, kedves Barátaim, újítsátok meg előfizetésetek a lapra, mert ezzel nemcsak a NEMZETI ÚJSÁG további fennmaradását, de Magyarország szellemi újáépítését is szolgáljátok. A lap otthoni indulása kezdetétől fogva be fogja vonni munkatársai körébe a hazai keresztény értelmiség legjobbjait, olyanokat is, akik eddig nem tudtak otthon megszólalni. Tárgyilagos, friss jelentésekkel fog szolgálni a hazából és fenn fogja tartani a kapcsolatot az otthoni és az idegenbe szakadt magyarság között. Irodalmi és történelmi színvonala is megmarad, sőt azt emelni is kívánjuk otthoni fiatal erek bekapcsolásával. Bízom benne, kedves Barátaim, hogy sem a laptól, sem a hazától nem fogjátok segítségetek megtagadni. A lap magyarországi megalapozására természetesen további anyagi támogatást is köszönettel fogadunk. És a Kereszténydemokrata Párt? Sokáig tépelődtem, mi legyen a Kereszténydemokrata Párt sorsa, melyet alig hat hónapja indítottunk el Gaszner Pál barátommal, és lelkiiismeretfurdalást is éreztem, hogy az embereket belelovaltam ebbe a pártalapításba, és most itthagyom őket. De az élet sokszor nagy, súlyos válaszutak elé állít bennünket, és úgy éreztem, fogadott hazám sorsánál erősebben szólít szülőhazám szava. Miközben így próbáltam lelkiismeretem megnyugtatni, mint égből jött válasz került kezembe az Amerikában megjelenő Katolikus Magyarok Vasárnapja december 18-i száma, melyben egy nemeslelkű magyar írónő, Stolmár G. Ilona - miután a magyar hazánkban bekövetkezett történelmi változásokat hasonló szellemben értékeli ki, mint az én december 12-i vezércikkem a következőket írja “A cselekvés ideje” című cikkében: “Az ország a kommunisták okozta elkerülhetetlennek láztó katasztrófa előtt áll. Csak egy töretlen tudatú és valláserkölcsi alapon szilárdan álló ifjúság és nép vezetheti ki! Ezért most felhívással fordulok az emigráció magyarságához. Megalakítjuk azt a pártot, amely otthon szinte csak hónapokig tudott létezni, de így is, csalás nélkül is majdnem annyi szavazatot szerzett 1947-ben, mint a kommunisták csalással, amely csak áldozatokat adott a magyar hazának, mert a kereszténydemokráciánál még a támogatói is áldozatokká váltak, mint Mindszenty József prímásunk is. Megalakítjuk a Kereszténydemokrata Pártot. Azt, amely a Szent István-i haza keresztény erkölcseit vallja magáénak és ilyen alapon kíván segíteni, hogy hasonló párt Magyarországon is mihamarabb létrejöhessen. Programunk nagyon egyszerű és minden becsületes magyar számára elfogadható: erkölcsi és egyéb támogatást adni a hazai vér nélküli, demokratikus átalakuláshoz.” Íme a válasz tépelődéseimre egy amerikai magyar írónő tollából. Mert amit Stolmár G. Ilona cikkében javasol, mi már hat hónappal előbb megtettük Ausztráliában: magyar kezdeményezésre, magyar vezetőkkel és nagyrészt magyar tagokkal megalakítottuk a Kereszténydemokrata Pártot. Két melbournei és a most megindult adelaidei pártszervezetünk magyar vezetés alatt, többnyire magyar párttagokból áll. És most intést kaptunk egy nemeslelkű magyar hölgy tollából, hogy ezt a magyar politikai vállalkozást elsősorban magyar hazánk újjáépítésére, annak támogatására használjuk fel. Barátaim, kik ennek a pártnak létrehozásában olyan áldozatkészen támogattatok, ez az intés Nektek is szól. íme, nem hagylak el Benneteket, hanem magammal viszem ennek a magyar alapítású Kereszténydemokrata Pártnak a szellemét magyar hazánkba, hogy ott Isten segítségével felvirágozhassék. Magammal viszem és tudom, mi innen meg is fogjátok adni a szükséges támogatást. Ebben segítsen bennünket a magyarok Istene. Hiszem, hogy Magyarországnak, a magyar hazának most égető szüksége van egy keresztény irányzatú lap mellett egy keresztény és demokratikus alapokon álló politikai mozgalomra is, mely az ország újjáépítéséhez egészséges ideológiai alapokat tud nyújtani. Egy otthoni barátom már legutóbbi látogatásom során felvetette ennek gondolatát, és ha Isten is úgy akarja, nemzetemnek ebben is segítségére lehetek. Ehhez kérem a Ti segítségeteket is. Ti pedig itt Ausztráliában fogjatok össze a jószándékú ausztrálokkal és más itt letelepült nemzetiségekkel, és igyekezzetek ezt az országot visszatéríteni arra a keresztény erkölcsi alapokon álló életútra, mely egyedül hozhatja meg ennek a népnek is a boldogulást. Hiszem, az Úristen meg fogja adni Nektek ehhez a vezetőket. BÚCSÚSZÓ Most pedig búcsúzóul szeretettel megölelek Benneteket. Köszönöm Nektek segítségeteket, a sok támogatást, testvéri jó szót. Nem nagy anyagi javakkal távozom ebből az országból. A sok lap és könyvkiadás felemésztette nagy részét annak az amúgy is szerény vagyonkának, melyet a sok magyarkodás mellett eléggé “foghíjas” ügyvédi munkásságommal szereztem. De Istenért és hazámért tettem, és így volt ez jó. A magyarok Istene áldjon meg Benneteket és vezéreljen az élet útjain! Dr. V. Endrey Antal