Nemzeti Újság, 1990 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1990-01-01 / 1. szám

1990. január 1. NEMZETI ÚJSÁG Milyen legyen az ország címere? A közeljövőben szavazni fog a magyar nép, hogy milyen legyen az új országcímer. A választás a hagyományos Szent Koronás nemzeti címer és az úgynevezett “Kossuth-címer” között van. A NEMZETI ÚJSÁG véleménye szerint a döntés nem lehet kétséges. A Szent Koronát nem szabad, nem is lehet Magyarország címeréből kihagy­nunk. Ezzel nemcsak az országcímert csonkítanánk meg, de vele együtt egész történelmi múltunkat és nemzeti mivol­tunkat is. A Szent Korona soha nem volt egy királyi korona - már Szent István korában az Ország Koronája (corona regni) néven ismerték és tisztelték. Erre tanúskodnak a közvetlenül Szent István halálát követő évszázadokból származó írásos forrásaink. A magyarság tudatosan készült első keresztény királya koronázására és a legújabb vizsgálatok világosan arra utalnak, hogy a mi őseink maguk készíttették a Szent Koronát, hogy az államhatalom benne megtestesüljön és azt a koronázással István királyra ruházzák. Szent István koronázása tehát a honfoglalással megindult nagy országépítő munkának, Attila király országa helyreállításának befejező aktusa volt. Szent István ezért a Szent Koronát nem is viselte fején, hanem azt, mint az egész országot megtestesítő, közjogi tényezőt az általa Székes­­fehérváron, az Árpádok ősi székvárosában és temetkezési helyén emelt Boldogasszony-egyház­ban helyezte el, külön őrizet alatt. Ennek a temp­lomnak pedig szintén közjogi és nemzeti jelen­tősége volt: ez volt a magyarság nagy nemzeti szentélye, melyet Szent István az ország főváro­sában épített az Istenanya tiszteletére. Ezért volt az, hogy már Péter királyt ebben a templomban kellett a német császárnak a királyságba visszahelyeznie Aba Sámuel halála után. A Szent Korona tehát nem a királyé volt, hanem az országé, így alakult ki a Szent Korona-eszme, melyben három alapvető elv fonódott egybe: a királyi elv, a népfelségi elv és a keresztény elv. Ezek közül is az utóbbi kettő vált dominánssá. A királyi elv az uralkodó roppant tekin­télyét jelentette, melyet birodalomalkotó lovas őseink magukkal hozták Keletről. Ebből indult ki a Szent Korona tekintélye is, mert a király csak a Szent Koronával való megkoronázás által léphetett trónra, vehette át az ország feletti uralmat. A népfelségi elv a vitézek közösségének, az ország lakosainak jól körülbástyázott jogait jelentette. Ezek voltak azok, akik saját akaratukból feltették a koronát a király fejére, vagyis a király alapjában véve tőlük nyerte el hatalmát. De a közösség az ország kormányzásában is részt vett, tagja volt a Szent Korona közösségének, melynek a király maga is csak része volt. A keresztény elv a Szent Korona fogal­mát egy misztikus testté emelte, mely Krisztus testéhez hasonló. Amint a keresztény felfogás sze­rint minden keresztény tagja Krisztus testének, úgy a Szent Korona is egy misztikus test, melynek a király a feje, az ország polgárai pedig a tagjai. A Szent Koronának ez a tagsága nem csupán a nemességre vonatkozott; Werbőczy ezt túlságosan és célzatosan leszűkítette. Egy évszázaddal koráb­ban a városi polgárok is beletartoztak a Szent Korona közösségébe, sőt bizonyos fokig még a jobbágyok is. Magyarország államformája tulaj­donképpen sosem királyság volt, hanem a Szent Korona közössége. I. Ulászló korában diplomáciai levelezésben így nevezték országunkat más országokban is. Még korábban, Luxemburgi Zsigmond azt írja egyik okiratában, hogy ő csak a Szent Korona “élén áll” (pontosabban fordítva: “elnököl a Szent Koronában”). A Szent Korona közössége király nélkül is működőképes volt, így már 1401- ben, mikor Zsigmondot a főurak várfogságba vetették és félévig fogva tartották, az országtanács a Szent Korona nevében kormányozta az országot, adományozott nemességet és földeket, hozott ren­deleteket. Ebből az időből az ország pecsétje is fennmaradt, melynek felirata: “Magyarország Szent Koronája pecsétje”. Ugyancsak tökéletesen működött a Szent Korona közössége Hunyadi János kormányzósága alatt. A Szent Korona közössége tehát király nem­létében, egy köztársaságban is fennáll. Ebben a szellemben került a Szent Korona a magyar országcímerbe is, mint a magyar államiság legfőbb megtestesítője. A ma Kossuth-címerként ismert országcímer soha nem volt a 48-as szabadságharc hivatalos címere. A 48-as honvédzászlókon, honvédegyenruhákon és a Kossuth-bankókon egyaránt a koronás magyar címer ragyogott. A Szent Korona csak az 1849. áprilisi trónfosztás után került le egyes túlbuzgó ábrázolásokon a magyar országcímerről, de ez nem volt az egész ország hivatalos címere soha. A mai úgynevezett Kossuth-címer az 1945 után idők szüleménye. Most azonban az ezeréves magyar múltat kell egybe­kapcsolnunk a magyar jelennel és jövővel, ebbe pedig szervesen beletartozik legszentebb nemzeti ereklyénk és nemzeti voltunk megtestesítője: a Magyar Szent Korona. 3. oldal

Next