Nemzeti Újság, 1991 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1991-01-01 / 1. szám

2. oldal NEMZETI ÚJSÁG 1991. január Új esztendő - új Magyarország (Folytatás az 1. oldalról) Mikor a régi rómaiak a Földközi-tenger akkori legerősebb hatalmával, Kartágóval fel akar­ták venni a harcot, hajóhadra volt szükségük. El is kezdtek hajókat építeni, de nem volt benne gya­korlatuk, így hajóik sorra elsüllyedtek és sok emberük a tengerbe veszett. Ekkor született meg az egyik római vezető ajkán a mondás: “Navigare necesse est, vivere non necesse” - hajózni muszáj, élni nem muszáj. Nemzetünk hajója ma kormányos nélkül, céltalanul hánykódik a történelem viharzó tenge­rén. De hajózni muszáj - élni nem muszáj. Most életeket kell áldozni, hogy a nemzet hajója fennmaradhasson a vizeken. Életeket áldozni - nem úgy, hogy neki­rohanunk az ellenségnek a csatatéren és egyszerre meghalunk. Ez túlságosan egyszerű és könnyű volna. Nem, most hosszan és lassan, napról-napra kockára téve és feláldozva életünket kell a hazáért meghalni. Mi hisszük, hogy vannak ebben a hazá­ban még férfiak és nők, akik képesek ilyen életál­dozatra. Hát most ragadják meg a kormány­kereket és indítsák újból útra nem­zetünk. Mert a nemzet hajóját új vizekre kell terelnünk, ha azt akarjuk, hogy ne legyen a tajtékzó tenger martaléka. Mert szabadulásunk első hónapjaiban rendkívül veszélyes vizekre hajóztunk és rendkívül rosszul gomboltuk be a mi kis hazánkat. És most olyan emberekre van szükség, akik ezt az országot újból - és ez alkalommal egészséges, Istennek tetsző és embernek hasznos elvek szerint - egy ezeredévre begombolják. Szentistváni magyarokra van szükség, hogy ezt az nemzetet és ezt az országot visszahelyezzék a szentistváni alapokra és így állítsák talpra a magyart. A régi rómaiak végülis megtanultak hajózni és legyőzték Kurtágot. A sok emberélet áldozata nem volt hiába. Ma sem lesz hiába a nemzet jövőjének elkötelezett magyarok életáldozata, ha szentistváni lelkülettel fogjuk meg az Isten és a Magyarok Nagyasszonya kezét. Nekünk nem egy hatalmas ellenséget kell legyőznünk, hanem saját magunkat, saját hazánkat kell megmentenünk. Egy új Magyarországot kell teremtenünk, mely életképes lesz és meg tud küz­deni a történelem viharaival. Az új Magyarországnak először a lelkekben kell megszületnie. Azoknak a lelkében, akik ennek a nemzetnek a vezetését felvállalják. Ezeknek kell kisugározniuk a szelle­met, mely életre ébreszti a haza népét és ország­építő munkára serkent minden magyart. Ez a lap és aki ezeket a sorokat írja, minden erejével azt kívánja szolgálni, hogy ez az új Magyarország a lelkekben megszülessen. Mert ha ez meg nem szüle­tik, menthetetlenül elveszünk. De ha ki­munkáljuk lelkünkben, új életre kel nem­zetünk. Úgy lépjünk tehát az új esztendőbe, hogy egy új Magyarországot akarunk. Ezért az új Magyarországért áldozzuk fel életünk hátralévő napjait, kinek mennyit ad a Gondviselés. Ezért az új Magyarországért fohászkodjunk Istenhez, ezért fogjuk meg egymás kezét. “Dum spiro, spero” - amíg lélegzem, remélek, ez volt a nagy magyar püspök, Prohászka Ottokár jelmondata. Soha ne adjuk fel a reményt. Nincs reménytelen helyzet, csak remény­telen emberek. De az Isten velünk van. És él magyar, áll Buda még! DR. ENDREY ANTAL MYlRjenUZA JÖKVfjki MENNI VAGY MARADNI? (Az RMDSz Hargita megyei szervezete pályázati felhívása) Napjaink legégetőbb nemzetiségi gondja a tömeges kivándorlás, a szülőföld elhagyása, amely alapjaiban ingathatja meg nemzetiségünk jövőjét. Nemcsak számunkra, erdélyi magyarok számára aggasztó ez, de hasonló gonddal küzdenek a felvidékiek, kárpátaljaiak, szlovéniai és vajdasági magyarok, Kelet-Közép Európa más népei, népcsoportjai. Mindennek megírására indít az RMDSz Hargita megyei szervezete MENNI VAGY MARADNI? címmel pályázatot. A pályázatra nem irodalmi jellegű műveket várunk; életsori leírással, helyzetfelméréssel, szociográfiai tanulmánnyal, dokumentumgyűjte­ménnyel, vallomással jelentkezhet bárki - itthon­­maradottak és kitelepültek egyaránt - a társada­lom bármely rétegéből, határainkon innen és túl. Az írások terjedelme nem haladhatja meg a 10 (tíz) gépelt oldalt. A névvel vagy jeligével aláírt pályamunkákat 1991. február 1-ig (a posta­bélyegző dátuma) kell beküldeni. I. díj: 10.000 Lej, II. díj: 5.000 Lej, III. díj: 3.000 Lej. A beérkezett pályamunkákat folyamatosan közöljük a CSÍKI LAPOK hasábjain, a 10 legjobbat díjazzuk, majd könyvalakban megjelen­tetjük. A pályamunkákat az alábbi címre várjuk: 4100 Csíkszereda (Miercurea-Circ), 89-es Posta­­fiók, RMDSz/UDMR-Hargita; vagy pedig Becze István, 6237 Kecel, Pf. 13, Magyarország.

Next