Nemzeti Újság, 1992 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1992-01-01 / 1. szám

1992. január NEMZETI ÚJSÁG Bűnözőnek adták el a minisztertanács lapját A Maxwell-ügy hullámverései Robert Maxwell, akinek a Németh­­kormány a minisztertanács lapját, a MAGYAR HÍRLAPot eladta és akit a londoni magyar emig­ráció már évekkel ezelőtt mint jól ismert magyar­­gyűlölet tartott számon, minden idők egyik legnagyobb gazdasági bűnözője volt. A londoni THE SUN napilap december 4-i számából és későbbi angol sajtójelentésekből kiderül, hogy Maxwell a saját dolgozói mint­egy 400 millió fontra értékelt nyugdíj­alapját csaknem teljes egészében elsikkasz­totta, hogy saját adósságait fedezze. De ez még semmi ahhoz képest, hogy nagy angol bankoktól három milliárd fontot vett kölcsön hamis adatokkal és iratokkal, amire úgy­szólván semmi fedezet nincsen. Ez a gigan­tikus összeg elúszott, és a bankok vesztesége a londoni tőzsdén komoly válságot okozott. Az angol ügyészség azonnal be­vonta a két Maxwell-fiú útlevelét, és a vizsgálat még most is folyik, amint fokozatosan fény derül Maxwell megdöbbentő arányú sikkasztásaira és csalásaira. Maxwell, akit a SUN a The Brook of Fleet Street (Fleet Street bűnözője) címmel “tisz­telt meg” (a londoni Fleet Street a legnagyobb angol napilapok otthona) és akit az angol sajtó már második hónapja csak a crook (bűnöző) jelzővel említ - és még fog emlegetni egy jó darabig -, a háború alatt valahogy beférkőzött az angol külügy­minisztériumba, de 1945-ben feketézés miatt kidob­ták, és figyelmeztették a külföldi cégeket, hogy semmiféle üzletet ne kössenek vele. Ennek ellenére, Maxwell baloldali összeköttetései révén sikeresen “rehabilitálta” magát, sőt munkáspárti képviselőnek is megválasztották, és Harold Wilson miniszter­­elnök egyik fő gazdasági “tanácsadója” lett, így azután már az 50es évek elején nagystílű gazdasági manőverekbe tudott kezdeni. Elsőnek a Simpkin Marshall nagy és addig tiszteletreméltó könyvter­jesztő vállalatot vette meg, mely négy évvel később félmillió font adóssággal csődbe ment. A csőd­tömeggondnok megállapította, hogy Maxwell a pénzt különböző csalásokkal külföldi érdekeltségek, köztük a newyorki British Book Centre fel­vásárlására költötte, de ezekhez az angol hatóságok nem tudtak hozzányúlni. Ezt követően építette fel Maxwell a Pergamon néven ismertté vált könyvkiadó válla­latát, amelyre további angliai terjeszkedését ala­pozta, míg végül 1984-ben sikerült neki az egyik legnagyobb angol napilapot, a Daily Mirrort összes kapcsolt részeivel együtt megvásárolnia. Időközben azonban Maxwell machinációi felkeltették az angol Department of Trade and Industry (kereskedelem- és iparügyi minisztérium) figyelmét és a Pergamon üzelmeinek kivizs­gálására 1969-ben két inspektort neveztek ki Sir Owen Stable nagytekintélyű ügyvéd és királyi tanácsos és Sir Ronald Leach vezető hites könyvvizsgáló személyében. Az inspektorok évekig folytatták gondos és mindenre kiterjedő vizsgála­taikat, melyeket Maxwell rágalmazási perek sorozatával igyekezett feltartóztatni, de végülis a Lordok Háza 1974 áprilisában utolsó fellebbezését is elutasította, és így a minisztérium három kötetben közzétehette az inspektorok jelen­tését, mely Thomas Clarke jónevű angol publi­cistának a NEW STATESMAN & SOCIETY 1991. december 13.-i számában megjelent cikke szerint egy “700 oldalas katalógusa Maxwell üzleti pénzsóvárságának, féktelen gondatlanságának és megrögzött bűnözőségének”. A jelentés egyidejűleg nyomtatásban is megjelent és bárki elolvashatta. Olvasta, nem olvasta­­, baloldali össze­köttetései és sorozatos rágalmazási perei révén Maxwell kimászott a csávából és tovább építette “birodalmát” a KGB és egyes “szocialista” orszá­gok, elsősorban Bulgária aktív segítségével. Egyszer azonban mindenért fizetni kell, és Maxwell feje fölött a szó szoros értelmében össze­csaptak a hullámok, amikor helyzete végképp tartha­tatlanná vált és yachtjából az Atlanti Óceán habjai közé vetette magát. Felmerül azonban a kérdés: vajon a Németh-kormány nem nézte meg, kinek adják el az egyik legnagyobb magyar napi­lapot, amely akkor a minisztertanács hiva­talos lapja volt? Nem tudott a Magyar Népköztársaság londoni követsége Robert Maxwell rossz üzleti hírnevéről és korábbi kétes ü­zelmeiről? Elhihető-e, hogy ott senki sem hallott az angol minisztérium 1974-ben nyilvánosságra hozott jelenté­séről, mely már akkor súlyos gazdasági bűncselekményekkel vádolta Maxwellt? Mert most már napnál világosabb, hogy egy­­fontos magyar sajtóorgánumot egy bűnöző - és nem is akármilyen bűnöző - kezére juttattak. Talán ezt kellene a magyar állam­­ügyészségnek kivizsgálnia Romhányi László és a SZENT KORONA enyhén antiszemita kijelentései helyett. Csak persze, ezzel “nagy vádak” is terítékre kerülhetnének, ami nem volna ínyére az apparátusnak, amelyet a meg­szállók itt hagytak a nyakunkon, s amely most is uralkodik országunkon és sorsun­kon - érintetlenül... ENDREY ANTAL 5. oldal

Next