Nemzeti Újság, 1992 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1992-01-01 / 1. szám
1992. január NEMZETI ÚJSÁG Bűnözőnek adták el a minisztertanács lapját A Maxwell-ügy hullámverései Robert Maxwell, akinek a Némethkormány a minisztertanács lapját, a MAGYAR HÍRLAPot eladta és akit a londoni magyar emigráció már évekkel ezelőtt mint jól ismert magyargyűlölet tartott számon, minden idők egyik legnagyobb gazdasági bűnözője volt. A londoni THE SUN napilap december 4-i számából és későbbi angol sajtójelentésekből kiderül, hogy Maxwell a saját dolgozói mintegy 400 millió fontra értékelt nyugdíjalapját csaknem teljes egészében elsikkasztotta, hogy saját adósságait fedezze. De ez még semmi ahhoz képest, hogy nagy angol bankoktól három milliárd fontot vett kölcsön hamis adatokkal és iratokkal, amire úgyszólván semmi fedezet nincsen. Ez a gigantikus összeg elúszott, és a bankok vesztesége a londoni tőzsdén komoly válságot okozott. Az angol ügyészség azonnal bevonta a két Maxwell-fiú útlevelét, és a vizsgálat még most is folyik, amint fokozatosan fény derül Maxwell megdöbbentő arányú sikkasztásaira és csalásaira. Maxwell, akit a SUN a The Brook of Fleet Street (Fleet Street bűnözője) címmel “tisztelt meg” (a londoni Fleet Street a legnagyobb angol napilapok otthona) és akit az angol sajtó már második hónapja csak a crook (bűnöző) jelzővel említ - és még fog emlegetni egy jó darabig -, a háború alatt valahogy beférkőzött az angol külügyminisztériumba, de 1945-ben feketézés miatt kidobták, és figyelmeztették a külföldi cégeket, hogy semmiféle üzletet ne kössenek vele. Ennek ellenére, Maxwell baloldali összeköttetései révén sikeresen “rehabilitálta” magát, sőt munkáspárti képviselőnek is megválasztották, és Harold Wilson miniszterelnök egyik fő gazdasági “tanácsadója” lett, így azután már az 50es évek elején nagystílű gazdasági manőverekbe tudott kezdeni. Elsőnek a Simpkin Marshall nagy és addig tiszteletreméltó könyvterjesztő vállalatot vette meg, mely négy évvel később félmillió font adóssággal csődbe ment. A csődtömeggondnok megállapította, hogy Maxwell a pénzt különböző csalásokkal külföldi érdekeltségek, köztük a newyorki British Book Centre felvásárlására költötte, de ezekhez az angol hatóságok nem tudtak hozzányúlni. Ezt követően építette fel Maxwell a Pergamon néven ismertté vált könyvkiadó vállalatát, amelyre további angliai terjeszkedését alapozta, míg végül 1984-ben sikerült neki az egyik legnagyobb angol napilapot, a Daily Mirrort összes kapcsolt részeivel együtt megvásárolnia. Időközben azonban Maxwell machinációi felkeltették az angol Department of Trade and Industry (kereskedelem- és iparügyi minisztérium) figyelmét és a Pergamon üzelmeinek kivizsgálására 1969-ben két inspektort neveztek ki Sir Owen Stable nagytekintélyű ügyvéd és királyi tanácsos és Sir Ronald Leach vezető hites könyvvizsgáló személyében. Az inspektorok évekig folytatták gondos és mindenre kiterjedő vizsgálataikat, melyeket Maxwell rágalmazási perek sorozatával igyekezett feltartóztatni, de végülis a Lordok Háza 1974 áprilisában utolsó fellebbezését is elutasította, és így a minisztérium három kötetben közzétehette az inspektorok jelentését, mely Thomas Clarke jónevű angol publicistának a NEW STATESMAN & SOCIETY 1991. december 13.-i számában megjelent cikke szerint egy “700 oldalas katalógusa Maxwell üzleti pénzsóvárságának, féktelen gondatlanságának és megrögzött bűnözőségének”. A jelentés egyidejűleg nyomtatásban is megjelent és bárki elolvashatta. Olvasta, nem olvasta, baloldali összeköttetései és sorozatos rágalmazási perei révén Maxwell kimászott a csávából és tovább építette “birodalmát” a KGB és egyes “szocialista” országok, elsősorban Bulgária aktív segítségével. Egyszer azonban mindenért fizetni kell, és Maxwell feje fölött a szó szoros értelmében összecsaptak a hullámok, amikor helyzete végképp tarthatatlanná vált és yachtjából az Atlanti Óceán habjai közé vetette magát. Felmerül azonban a kérdés: vajon a Németh-kormány nem nézte meg, kinek adják el az egyik legnagyobb magyar napilapot, amely akkor a minisztertanács hivatalos lapja volt? Nem tudott a Magyar Népköztársaság londoni követsége Robert Maxwell rossz üzleti hírnevéről és korábbi kétes üzelmeiről? Elhihető-e, hogy ott senki sem hallott az angol minisztérium 1974-ben nyilvánosságra hozott jelentéséről, mely már akkor súlyos gazdasági bűncselekményekkel vádolta Maxwellt? Mert most már napnál világosabb, hogy egyfontos magyar sajtóorgánumot egy bűnöző - és nem is akármilyen bűnöző - kezére juttattak. Talán ezt kellene a magyar államügyészségnek kivizsgálnia Romhányi László és a SZENT KORONA enyhén antiszemita kijelentései helyett. Csak persze, ezzel “nagy vádak” is terítékre kerülhetnének, ami nem volna ínyére az apparátusnak, amelyet a megszállók itt hagytak a nyakunkon, s amely most is uralkodik országunkon és sorsunkon - érintetlenül... ENDREY ANTAL 5. oldal