Nemzeti Újság, 1993 (4. évfolyam, 1-27. szám)

1993-01-08 / 1. szám

4. oldal LESKOWSKY ZOLTÁN: Új év küszöbén Amerikában ebben a hónapban új elnök veszi át a kormánykereket. Bill Clintonnak sikerült ígéretekben túllicitálnia George Busht, akinek az amerikai választók nem adták meg a már szinte hagyományos máso­dik négy évet. Társadalmilag és gazdasági háttérben mindkét jelölt ugyanahhoz a nagytőkés klikkhez tartozott, csak Bush a konzervatívok mezében indult, míg Clinton a liberálisokra támaszkodott - többek közt szabad abortuszt és homoszexuális “jogo­kat” hirdetve -, és taktikája bevált. Az amerikai nemzetgazdaság krónikus problé­máit­­ sem fogja megoldani, de az ország gyeplőjét a lovak közé készül vágni. Elnök­sége alatt az Egyesült Államok társadalmát ugyanaz a liberális szennyáradat fenyegeti, mint ami hazánkat máris jelentős mértékben elöntötte. Kanadai munkatársunk újévi inté­se ezért számunkra is megszívlelendő. Amerikában a demokrácia csődöt mondott. A nép Clintonra szavazott. Egy rival­dafényre vágyó demagóg felelőtlen ígéretei milliókat elszédítettek. Óh, nem egyszer megesett ez az embe­riség történelmében! De a múltban valahogyan átvé­szeltük szűklátókörűségünk és hiszékenységünk következményeit. Ezúttal a nép választása minden valószínűség szerint katasztrófához vezet. Az új elnök négy év alatt a tönk szélére fogja vinni Amerikát. A rögeszme, mely anyagi jó­létben látja a társadalom boldogulásának titkát, csak keserű kiábrándulást hozhat. A gazdasági élet fellendülése, ha be is következnék, korántsem olda­ná meg problémáinkat. Talán még jobban elmérge­sítené a helyzetet. A zsákutcából, melybe a materialista világnézet juttatta Amerikát, egyetlen kiút van, a közoktatás teljes átszervezése, új ala­pokon. Ma már minden gondolkodó ember látja, hogy a bajok gyökerei az iskolákba nyúl­nak. Ezeket az iskolákat évtizedeken át torpedózták Amerika hatalomra éhes ellenségei. Hitüktől meg­fosztva, agymosottan ontják a tanintézetek az ifjak millióit. Ezek aztán a monopolizált szabadelvű sajtó és televízió nótáját fújják. Csoda-e, hogy Clinton, a megszentelt hagyományok esküdt ellen­sége, az Egyesült Államok elnöke lett? Hát így állunk. Egy éven belül itt Kanadá­ban is a liberálisoknak nevezett felforgatók veszik át a gyeplőt és ledőlnek a szennyiroda­lom még megmaradt gátjai, pornográfiává süllyed a művészet is, a magzatelhajtások száma pedig soha nem látott magaslatokra hág. A relativizmus, mely a liberális pártideológia dogmája lett, szükségszerűen a törvénykönyvek radikális átdolgozásához, majd féktelen szabados­sághoz, anarchiához vezet. De talán éppen erre van szükségünk. Vál­ságos időkben az ember gondolatai kizökkenek megszokott kerékvágásaikból. Keresve a sötétség okait, Amerika népe talán, talán rádöbben, hogy délibábot kergetett. Rádöbben, hogy életünk célja nem a jólét, nem a kényelem, nem az élvezet, hanem valami egészen más. És feltolul emlékezetében a rég elfeledt Istenarc és új értelmet nyer a pusztába kiáltott szó: “Én vagyok az Út, az Igazság, az Élet!” Vagy van más út is? A föld hátán vulká­nok tömege szunnyad. Hol az egyik tör ki, hol a másik. Jelenleg vagy tíz háború dúl. A politika, a diplomácia itt is, ott is kudarcot vall. Az Egyesült Nemzetek és a nagyhatalmak passzív szemléim a tűzijátéknak. Bush pedig békét, “Új Világrend”-et hirdet. Fából vaskarika. Keresztény életszemlélet nélkül a világrend elképzelhetetlen. Amíg a teremtett világ Atyját életünk középpontjába nem állítjuk, a testvériség té­nye nem válhat tudatossá bennünk, béke nem lehet. De el a gondokkal! Hess, hess ... Új évbe léptünk. Itt-ott még égnek a karácsonyfák elekt­romos gyertyái. Itt-ott még nem hűlt ki a szeretet, mely fellángolt az Ünnepen. Tudom, kevesen va­gyunk. De valahogy így­ nézett ki a kereszténység kétezer év előtt is. Jézus és körülötte néhány fogékony lélek, a kapzsi­ság, megnemértés, gyűlölet tengerében. És táboruk a századok folyamán sok millióra nőtt. Ma több mint ezer millióról beszél a statisztika. A nagy többség ugyan csak névleg keresztény, de ezek mind, mind hallottak már a szeretet átformáló erejéről... Egy baj van csak. Megbocsátani, szeretni, áldozatot hozni oly nehéz! Uramisten, mit tudna tenni ezer millió apostol?! Mit tudna tenni ma Magyarországon csak tízezer mélyhitű keresztény... NEMZETI ÚJSÁG 1993. január 8. CSEPELYI RUDOLF: a mindennapi... Nem is tudom, mért hajlongnak a fák? - most megy át a mindennapi Isten? vagy az élet-birtok értelem rohan előtte el ágakat rántva torlaszul maga után - ha az Úr fensége magasul? Riadalom a lélek erdejében? Van ilyen? - új fák vegye, gép-ág csapdosás, torzzá nőtt virágok egymás szemeiben? Vak hivalkodás közt selyem sejtelem, hogy jön a mindennapi Isten, most kel át ezer év vágaton, tisztán láthatón a füvek halványzöld szemével.

Next