Ősi Gyökér - Magyar Kulturális Szemle, 1976 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1976-01-01 / 1. szám
ahol az „Istenfiak” pásztori munkája vezeti az igaz úton haladó nyájat úgy, amint azt az Úr nekünk elrendelte s nem úgy, mint azt más népek politikai érdeke kívánja. Ezt tette a vérünkkel emberré lett Jézus Urunk is, Péter is és így, ebben a közösségi pásztorkodásban, találtak békességet és boldogságot Jézus-hitű elődeink is. Vállalom tehát az IGAZSÁG TANÍTÁSÁT és Hirdetését azt kérve, hogy minden Magyar Testvérem, akit sikerült meggyőzni a Magyar Nép — Igazságában lévő — hivatásáról, álljon be munkásnak ebbe az ősi igehirdetésbe és a PR-IDEOLÓGIA szerint végezzen pásztori munkát a Magyar Egyházunk körét szélesítve. Elhatározásom alapja — az ősi második fogalom, a „TE” tudata. Ez pedig MA — a mai Magyar Életben — és nálam így nyilvánul meg: az Úr Kegyelmét magaménak tudom, hiszen ő mutatta meg eddig is igazságait, melyeket elibének tettem s melyekről már meggyőződtetek. A Ti bizalmatok adja nagy erőmet, amivel emberként igyekezem hivatásomat betölteni és a segítő igazsághirdetésünk: „A MAGYAR JÖVŐ”. Ha mi helytállunk együtt, leírjuk és hirdetjük a Magyar Nép Istentől rendelt Hivatásának Igazságait — akkor megmaradunk. Ha erre képtelenek vagyunk — akkor ne hányjunk szemre senkinek, mert az Úr törvénye hull ránk így: „megmérettél és könnyűnek találtattál”. Amit teszek és vállalok azt azért teszem, mert bennem megtudatosodott a Magyar Nép Istentől rendelt hivatása. Viszont azt is megláttam, hogy eddig miért nem tudta a Magyarság ezt a hivatását betölteni. Rá kell mutatnom tehát minderre és minden félreértés nélküli módon kell megmagyaráznom azt az egyetlen lehetőséget is, ami Istentől rendelt Hivatásunk betöltésében az IGAZ MAGYAR ÉLETRE VEZET MINKET. Az Igaz Magyar Életre és a Magyar Élet Igazságára való vezetés a Magyar Egyház Szent feladata éppen azért, hogy a Magyar Nép végre IGAZ MAGYAR MÓDON — ISTEN FIAKÉNT élhessen. Ennek a Magyar Életnek a megvalósítása mindnyájunk érdeke és kötelessége. A megvalósítás szándékában azonban eddig sok tétovázás volt. Sokan — a judai kereszténység megszokott jármában járó magyarul beszélők — minden erejükkel meg is akadályoztak minden kezdeményezést. De mégis mégis újra fellángolt a Magyar Hit Szent Tüze. Egyre többen ébredtek magukra. Egyre több Magyar Testvérben tudatosul a Hivatás és az a hivatástudat, amelyiknek alapja a Tudás. Tehát tudnunk, ismernünk kell Isteni Rendeltetésünk igazságos valóságát és történetét. Az ALAP ez, a Magyar HIT FUNDAMENTUMA, amelyre a mi Urunk építette az Ő ANYA-SZENTEGYHÁZÁT, ami megmaradt a mai napig nekünk a Péter Apostoli Szervezetben. Ez MA — 1976- ban — a „TE”-HAGYOMÁNYUNK EREJE. A Magyar Kultúrforradalom évében tehát az ELSŐ TANÍTÁS legyen a „TE-HAGYOMÁNY” ISMERETE. Más szóval — annak magyarázata, hogy miképpen és hogyan rendelte az Úr a Mad- Gar Népünket a Tudás „megkeresésére, megtartására és hirdetésére.” Legyen ez a világosítás — az én első hivatalos pásztorkodásomként — a Magyar Kultúrforradalom íze és ideológiája is. * * * A régi népek története, társadalmuk és szellemviláguk tartalma mind sajátos népi — tehát egyéni — tulajdonságokat mutat. Minden népnél más és más formában történik a világ felfedezése. Más a világ teremtésének elképzelése és más formája van a népek Istenhez való közeledésének is. Mondhatjuk azt, hogy „nemzetköziséget” az ókori népek világában nem találunk és ez a fogalom ismeretlen náluk. A „nemzetköziségnek” éppen az ellenkezőjét fedezhetjük fel, mert minden ókori nép „istentudata” olyan „gondviselést” ismer, amelyik csak az övé. Ez nem önzés és nem egoizmus, hanem a természettörvény alkalmazásának és elismerésének kérlelhetetlen logikája, amelynek értelmében a Nép, Társadalom — mint NEMZETCSALÁD — mindent elkövet fennmaradása érdekében és létezését a saját jövendőjének biztosítása érdekéhez formálja. Annak a változtathatatlan Isteni Akaratnak a következménye ez, mely Nemzeteket, Fajokat teremtett és azokon belül kialakítani engedte a nemzeti és népi szokásokat, felfogást, gondolkodásmódot és népi egyéniséget. Mai világunk egyszerűen csak „mitológiának” nevezi az ókori népek ezen sajátosságát és ezeknek a régi szemléleteknek „lekicsinylése” ellenére is, ezek a „mitológiák” képezik a mai istenszemléletek alapját még akkor is, ha azt „hivatalosan” el sem ismerjük. A mi Magyar Világunk ősiségének érdekessége az, hogy az a „szemlélet”, vagy sajátos népi tulajdonságunk, amellyel elődeink az ókori társadalmukat kialakították, képezi alapját az életterükben élő más népek társadalmi felfogásának és „mitológiájának”. Ugyanis a mi ősi szellemvilágunkból — mint kristálytiszta forrásvízből — merítették a maguk által formált változatok alapjait. A mi őseink tudáskincse szolgált „kovászul” a más „istenszemléletek” kialakításához, amelyek szintén magukon viselték — az átformált, megváltoztatott ősi alaptudásain-