Ősi Gyökér - Magyar Kulturális Szemle, 1976 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1976-01-01 / 1. szám

ra, hogy csatlakozzon a szabadságharcosok­hoz, hanem villámgyorsan a biztos nyugati világban termett, ahol — mint szabadalma­zott antibolsevista — akkora sikerrel szaval­hatta el a „Bebádogoztak minden ablakot” című (kétségkívül tehetséges) költeményét, hogy ettől azonnal „megtollasodott”. Aztán Németországban újságot alapított, melynek ,,NEMZETŐR” nevet adott. Meg is házasodott és a nyugati judai-keresztény vi­lágban — magához alkalmas élettársat — természetesen a „kiválasztott népből” válasz­tott. Járja a világot, mint „judai-keresztény nemzetőr” , de működéséből én nem tud­tam eddig megállapítani, hogy melyik nem­zetnél áll őrszemként, mert a Magyar Nem­zet érdekeit egyáltalában nem szolgálja. Buenos Airesben is járt. Több előadást tar­tott magyarul, melyekben követelte a Ma­gyarság Csína felé fordulását. Hogy miért, azt nem indokolta meg. Ennek az egyiknek neve: Kollmann-Kecs­­kási-Tollas Tibor. * * * A másik: székelyember. Erős, okos, agyafúrt és bá­tor. Helyt áll mindenütt, mint a fenyő a Ha­vason. Ahová elszegődött szolgálatra — ott maradt. Mivel székelynek született — min­den cselekedetével székely testvérei ügyét és Magyar Hazáját szolgálta. Ezt a hűséges szol­gálatát nemcsak honfitársai és baj­társai ál­lapították meg róla, hanem az orosz-magyar kommunista rendszer is — így ez a másik 10 évig volt rabszolgaságban Szibériában. Székely lelkét azonban nem tudták meg­törni a szenvedések se, az éhség se és a kín­zások se. Ma itt van köztünk. Járja ő is a világot és hirdeti a Magyar Nép Igazát, buzdít az ösz­­szefogásra, a Magyar Lelki Feltámadásban való öntudatra kelésünkre. Ő a Másik. Gá­bor Áron a neve. Hí Hí * E rövid élettörténetek leírása után, most nézzük meg, hogy miképpen viselkedett az egyik és a másik a Trianonban-Yaltában meg­csonkított és Helsinkiben halálraítélt Magyar Nép egyik fontos ügyében. * * * A világsajtó vezércikkekben harangozta be, hogy Koppenhágában lesz megtartva az a VILÁGKONFERENCIA, mely a szovjet zsarnokság alatt szenvedő népek bajait fogja megvizsgálni és panaszukat meghallgatni. Minden leigazolt nemzet fiai reménykedve néztek az elkövetkezendő találkozó elé, me­lyet valóban össze is hívtak 1975. októberé­ben. Miután egyetlen újság van csak az emigrá­­ciós összes sajtótermékei között, amelyik GÁBOR ÁRONNAK azon fáradozását tár­gyalja, hogy erre a konferenciára ELŐADÓ­KÉNT bekerülhessen — és ez a HÍDFŐ — közöljük a HÍDFŐ 1975. decemberi számának 3. oldaláról az erre vonatkozó beszámolót a következőkben : „Koppenhágában, — Dánia fővárosában — október utolsó hetében tartották meg a vi­lágsajtó által beharangozott Szakharov Hea­­ringet, — azaz Szakharov konferenciát. Az előző közlemények szerint a konferencia a szovjet zsarnokság alatt szenvedő népek ba­jait és panaszait kellett volna, hogy feltárja. De a konferencián csakis a Szovjetunióban élő zsidóság bajaival és fájdalmaival foglal­koztak. A díszes meghívón az első név Wie­senthal Simoné, aki annak idején felkutatta és izraeli kapcsolatai révén elfogatta a zsidó­ság első számú ellenségét, Eichmannt. A ma­gyarságot Kéthly Anna képviselte. A többi meghívottak között ott szerepelt még egy Karaveczki orosz zsidó. . . J. Kühl dán zsidó ezredes és többen azok között, akiknek sike­rült fordítaniok a Szovjetuniónak. Gábor Áron, aki több mint tíz esztendőt töltött a szovjet szibériai internáló táborá­ban, szintén részt akart venni a konferen­cián, de kérelmét a vezetőség elutasította, s csupán mint újságírót akarta oda beengedni felszólalási jog nélkül. Válaszlevelében Gábor Áron a többi közt ezt írta: ,Nem veszek részt olyan tárgyaláson, ahol a Szovjetunió bűnéből kimarad 60 ezer Szibériába hurcolt polgárunk, 100 ezer visz­­sza nem tért hadifoglyunk so­sa, és kimarad a bűnper anyagából az 1956-ban elhurcolt, mintegy 20.000 fiatalunk t­agédiája. Stalin és a Szovjetunió bűnének ez a része ezeréves történelmünk legfájóbb fejezete és ha mi nem kérjük számon halottainkat és élőinket a Szovjetuniótól, azt senki helyettünk meg nem teszi. Hadifogoly és elítélt bajtársaim emlékének tartozom azzal, hogy vallomáso­mat — amelynek elmondására Koppenhágá­ban nem adatott lehetőség — az emigráció­ban nyilvánosságra hozzam.’ Gábor Áron levele elutasításra talált és a Koppenhágai ,Szakharov Hearing’-en csak zsidó fájdalmakat tettek szóvá.” így számol be a HÍDFŐ Gábor Áron küz­delméről és magyarság-szolgálatáról. * * * Most nézzük meg Kollmann-Kecskési-Tol­­las Tibor ,,NEMZETŐR”-i működését. Hiába kerestünk ebben a „Nemzetőrben” valamit is a NEMZET kiváló ŐRSZEMÉNEK —Gábor Áronnak — küzdelméről. Meg se említette, pedig tudomásunk van arról, hogy Gábor Áron levelének másolatát megküldte Kollmann-Kecskési-Tollas Tibor főszerkesz­tőnek és kérte levelének leközlését.

Next