Ősi Gyökér - Magyar Kulturális Szemle, 1976 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1976-01-01 / 1. szám

Kollman-Kecskési-Tollas Tibor nem tett eleget Gábor Áron kérésének. Meg se emlí­tette őt lapjában. Mi azon a véleményen vagyunk, hogy sen­kit sem szabad bántani múltjáért akkor, ha magyarérdekű munkát végez. Kollmann- Kecskési-Tollas „nemzetőrségét” azonban ed­dig csak olyan ingatagnak látjuk, mint ami­lyen INGATAG VOLT „kakas-TOLLAS” hűsége. Nagyon jó értesülésünk van arról, hogy megegyezett a velünk ellenséges erőkkel — olyértelműen — hogy „mint kipróbált an­­tibolsevista” — ragyogó tollával leírhatja a leglelkesebb „hazaffy” siralmait, de sem maga nem írhat, sem írógárdájával nem írathat oly cikkeket, melyek a zsidó ér­dekekbe ütköznek. Ezért nem kapott helyet az általa szerkesz­tett „Nemzetőr”-ben Gábor Áron levele és így mondhatjuk, hogy ez a „megtollasodott Nemzetőr” megint behúnyta „őr­szemeit” eb­ben az ügyben, hiszen itt ütközött a magyar élniakarás a zsidó érdekekkel. Ez világosan kiderül a „Nemzetőr” azon tudósításából, melyet erről a díszes — kop­penhágai — kongresszusról közöl. Vizsgáljuk át figyelmesen ezt is. A cikk nagy kezdőbetűs címe: „AZOKKÉPPEN ITT A FÖLDÖN IS... ” írta: Dr. Stankovics Vik­tor. „Andrej Szakharovnak a róla elnevezett kopenhágai ténymegállapító bizottsághoz in­tézett leveléről megemlékezve, Rád Zoltán­nak, lapunk novemberi számában megjelent, kitűnő ismertetése során így írt :Ami ebből a levélből árad, az valóban nem politika, ha­nem az emberi jogoktól megfosztott honfi­társai sorsáért aggódó szeretet megnyilvánu­lása’. Ebből a megállapításából szeretnék levezetni egy gondolatsort, amely önként adó­dik Krisztus születésének, az örökké megúj­­hodó reménység ünnepének előestéjén”. Ezek után következik — a zsidókérdés és a Magyarságot ért sérelmek óvatos elkerülésé­vel — egy éppen olyan hosszú, mint unalmas elmélkedés a krisztusi szereteiből fogant északamerikai demokrácia áldásairól. Láthatjuk itt, hogy a „Nemzetőr” is egy levélről számol be. De ez a levél nem Gábor Ároné és nem a MAGYARSÁG FÁJDAL­MAIRÓL, SÉRELMEIRŐL szól,­­ hanem Szakharov levele ez és a zsidóság panaszait tárgyalja. Eszében sincs fölháborodni azon, hogy Gábor Áront elutasították. Az igazságot hirdető levelét nem közli. A Kollmann-Kecskési-Tollas „Nemzetőr” tehát nem a Magyar Nemzet érdeke felett őr­ködik és a Krisztusi szeretetet sem óhajtja a sokat szenvedett Magyarságra kiterjeszteni, hanem a Szakharov féle levél zsidó siralmain kesereg a legjámborabb Saul-Páli „krisztusi szeretettel”. Valahogy igen nagy „tudat szaga” van en­nek az egész kesergésnek. Miután mindenki csak azt tudja adni, ami a lényege — ezennel felkérlek Kollmann- Kecskési-Tollas arra, hogy maradj csak meg az elzsidósodott nyugati világ prófétájának és ne légy „magyar nemzetőr” — hiszen ed­dig sem voltál az. Eddig is mindig a „hanyatló judai-keresz­­tény Nyugat” érdekeit szolgáltad — sajnos magyar nyelven. (Ugyanis „nemzetőri ideo­lógiád” tartalmához sokkal jobban illene a héber, vagy a jiddisch.) Nekünk nem fáj sem a nyugati elzsidóso­­dás, sem a te működésed. Ugyanis egyiktől sem kapott soha valami jót a Magyar Nép. Ha azonban te — Kollmann-Kecskési-Tol­las Tibor — a te határtalan becsvágyaddal — ilyen „Nemzetőr”-i képpel akarod bemu­tatni a Magyarságot a Csínai Köztársaság előtt — ez ellen határozottan tiltakozunk. (Ugyanis Buenos Airesi kijelentéseid alap­ján erre lehet következtetni.) Szeretném logikus gondolkodásukat meg­őrző Nemzettestvéreimet felvilágosítani ar­ról, hogy egy ilyen a Csína felé hajló „Tol­las­ Nemzetőrségnek” micsoda jóvátehetetlen következményei lehetnek. (Talán éppen ezért szándékozik a felismerhetően nyugati-indai érdekeket szolgáló Kollmann-Kecskési-Tollas Tibor a Csínai Köztársasághoz fordulni, hogy végleg tönkre tegye a csínai-magyar reláció lehetőségét.) Ugyanis Peking teljesen tisztában van az­zal, hogy a Nyugati világ a zsidó világ és nem felejtette el, hogy ez a zsidó világ 1900- ban egyesült erővel verte le Csína szabad­ságharcát és hogy Csínának ebben a „zsidó” világban éppen úgy nem lehetett igaza, mint ahogyan nekünk sem lehet igazunk a triano­ni békeparancsban kialakult nyugati világ­ban. Csakis olyan Magyarországnak lehet kilá­tása arra, hogy Csína felénk nyújtja támoga­tó kezét, amely határozottan és nyíltan meg­tagadja közösségét ezzel a nyugati judai ke­resztény világgal. Én nem azt hirdetem, hogy a Magyarság „feltétel nélküli” alázattal boruljon le a Csí­nai Köztársaság előtt — hanem az egyenrangú fél méltóságával kell köze­lednünk. De hogyan lehet a judai­ kereszténység szol­gaságában lévő Magyarság egy nemzeti célo­kért, nemzeti öntudattal küzdő és dolgozó ál­lamnak egyenrangú fele? ❖ ❖ ❖ A Magyar Nagypéntek Éjszakáján 1973. okt. 2-án tűnt fel a legelső hajnalsugár, ami­dőn Csiao Guan-hua a Csínai nép­köztársa­ság nevében az ENSZ közgyűlésén a követ­kező szinte ultimátumként ható kijelentést tett: „A Szovjetuniót kötelezni kell minden­nemű katonai erőinak kivonására az általa megszállt minden ország területéről”, — te­hát Magyarországról is. Ez a turáni óriás a

Next