Ősi Gyökér - Magyar Kulturális Szemle, 1976 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1976-01-01 / 1. szám
Kollman-Kecskési-Tollas Tibor nem tett eleget Gábor Áron kérésének. Meg se említette őt lapjában. Mi azon a véleményen vagyunk, hogy senkit sem szabad bántani múltjáért akkor, ha magyarérdekű munkát végez. Kollmann- Kecskési-Tollas „nemzetőrségét” azonban eddig csak olyan ingatagnak látjuk, mint amilyen INGATAG VOLT „kakas-TOLLAS” hűsége. Nagyon jó értesülésünk van arról, hogy megegyezett a velünk ellenséges erőkkel — olyértelműen — hogy „mint kipróbált antibolsevista” — ragyogó tollával leírhatja a leglelkesebb „hazaffy” siralmait, de sem maga nem írhat, sem írógárdájával nem írathat oly cikkeket, melyek a zsidó érdekekbe ütköznek. Ezért nem kapott helyet az általa szerkesztett „Nemzetőr”-ben Gábor Áron levele és így mondhatjuk, hogy ez a „megtollasodott Nemzetőr” megint behúnyta „őrszemeit” ebben az ügyben, hiszen itt ütközött a magyar élniakarás a zsidó érdekekkel. Ez világosan kiderül a „Nemzetőr” azon tudósításából, melyet erről a díszes — koppenhágai — kongresszusról közöl. Vizsgáljuk át figyelmesen ezt is. A cikk nagy kezdőbetűs címe: „AZOKKÉPPEN ITT A FÖLDÖN IS... ” írta: Dr. Stankovics Viktor. „Andrej Szakharovnak a róla elnevezett kopenhágai ténymegállapító bizottsághoz intézett leveléről megemlékezve, Rád Zoltánnak, lapunk novemberi számában megjelent, kitűnő ismertetése során így írt :Ami ebből a levélből árad, az valóban nem politika, hanem az emberi jogoktól megfosztott honfitársai sorsáért aggódó szeretet megnyilvánulása’. Ebből a megállapításából szeretnék levezetni egy gondolatsort, amely önként adódik Krisztus születésének, az örökké megújhodó reménység ünnepének előestéjén”. Ezek után következik — a zsidókérdés és a Magyarságot ért sérelmek óvatos elkerülésével — egy éppen olyan hosszú, mint unalmas elmélkedés a krisztusi szereteiből fogant északamerikai demokrácia áldásairól. Láthatjuk itt, hogy a „Nemzetőr” is egy levélről számol be. De ez a levél nem Gábor Ároné és nem a MAGYARSÁG FÁJDALMAIRÓL, SÉRELMEIRŐL szól, hanem Szakharov levele ez és a zsidóság panaszait tárgyalja. Eszében sincs fölháborodni azon, hogy Gábor Áront elutasították. Az igazságot hirdető levelét nem közli. A Kollmann-Kecskési-Tollas „Nemzetőr” tehát nem a Magyar Nemzet érdeke felett őrködik és a Krisztusi szeretetet sem óhajtja a sokat szenvedett Magyarságra kiterjeszteni, hanem a Szakharov féle levél zsidó siralmain kesereg a legjámborabb Saul-Páli „krisztusi szeretettel”. Valahogy igen nagy „tudat szaga” van ennek az egész kesergésnek. Miután mindenki csak azt tudja adni, ami a lényege — ezennel felkérlek Kollmann- Kecskési-Tollas arra, hogy maradj csak meg az elzsidósodott nyugati világ prófétájának és ne légy „magyar nemzetőr” — hiszen eddig sem voltál az. Eddig is mindig a „hanyatló judai-keresztény Nyugat” érdekeit szolgáltad — sajnos magyar nyelven. (Ugyanis „nemzetőri ideológiád” tartalmához sokkal jobban illene a héber, vagy a jiddisch.) Nekünk nem fáj sem a nyugati elzsidósodás, sem a te működésed. Ugyanis egyiktől sem kapott soha valami jót a Magyar Nép. Ha azonban te — Kollmann-Kecskési-Tollas Tibor — a te határtalan becsvágyaddal — ilyen „Nemzetőr”-i képpel akarod bemutatni a Magyarságot a Csínai Köztársaság előtt — ez ellen határozottan tiltakozunk. (Ugyanis Buenos Airesi kijelentéseid alapján erre lehet következtetni.) Szeretném logikus gondolkodásukat megőrző Nemzettestvéreimet felvilágosítani arról, hogy egy ilyen a Csína felé hajló „Tollas Nemzetőrségnek” micsoda jóvátehetetlen következményei lehetnek. (Talán éppen ezért szándékozik a felismerhetően nyugati-indai érdekeket szolgáló Kollmann-Kecskési-Tollas Tibor a Csínai Köztársasághoz fordulni, hogy végleg tönkre tegye a csínai-magyar reláció lehetőségét.) Ugyanis Peking teljesen tisztában van azzal, hogy a Nyugati világ a zsidó világ és nem felejtette el, hogy ez a zsidó világ 1900- ban egyesült erővel verte le Csína szabadságharcát és hogy Csínának ebben a „zsidó” világban éppen úgy nem lehetett igaza, mint ahogyan nekünk sem lehet igazunk a trianoni békeparancsban kialakult nyugati világban. Csakis olyan Magyarországnak lehet kilátása arra, hogy Csína felénk nyújtja támogató kezét, amely határozottan és nyíltan megtagadja közösségét ezzel a nyugati judai keresztény világgal. Én nem azt hirdetem, hogy a Magyarság „feltétel nélküli” alázattal boruljon le a Csínai Köztársaság előtt — hanem az egyenrangú fél méltóságával kell közelednünk. De hogyan lehet a judai kereszténység szolgaságában lévő Magyarság egy nemzeti célokért, nemzeti öntudattal küzdő és dolgozó államnak egyenrangú fele? ❖ ❖ ❖ A Magyar Nagypéntek Éjszakáján 1973. okt. 2-án tűnt fel a legelső hajnalsugár, amidőn Csiao Guan-hua a Csínai népköztársaság nevében az ENSZ közgyűlésén a következő szinte ultimátumként ható kijelentést tett: „A Szovjetuniót kötelezni kell mindennemű katonai erőinak kivonására az általa megszállt minden ország területéről”, — tehát Magyarországról is. Ez a turáni óriás a