Ősi Gyökér - Magyar Kulturális Szemle, 1978 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1978-11-01 / 6. szám
jesen beleillett a koporsós hangulatba. Milyen szép.. . nem úgy, mint a többi közönséges emberek, valami betegágyban, hanem ahogy ő írta: “........................ fekszem... . . . s egy csöndes éjen Valami nagy-nagy, Bús semmiségbe beleveszek...” Máris átéltem ezt a mély hangulatot. Ott lakott Ady a közelünkben, a Veres Pálné utcában s egy őszi alkonyatkor nekiindultam, hogy meglátogatom Álmaim Költőjét. Az ég természetesen borús volt, bús szél kavarta fel a zörgő faleveleket az utcán. Megálltam a ház előtt. Modern ház volt, alul lilás csempékkel kirakva, fényes kapualjjal. Legalább húszszor fel s alá jártam a kapu előtt, nem tudtam rászánni magamat, hogy felmerészkedjek. Mi fog történni, ha meglátom őt? Megnéztem a lakók névjegyzékét, ott állt a többi név között, hogy: Ady Endre 2-ik emelet 1. Milyen furcsa, gondoltam, milyen prózai s rossz előérzet fogott el. Végre is valahogy felkeveredtem és megnyomtam a csengőt, amitől rettenetes szívdobogást kaptam. Meg fogom látni a Nagy Költőt, kavargott bennem. Egy nő nyitotta ki az ajtót: “Mi akar, ki maga?” — valahogy így szólt. Ady egy verskötetét szorongattam a hónom alatt és most erősen megmarkoltam. “Én egy diák vagyok, kérem, olvastam, hogy az Ady úr beteg”. Ilyesfélét mondhattam. A női alak furcsán nézett rám, bizonytalanul betessékelt s azt mondta, várjak. Ott álltam a sötét előszobában, vagy csak nekem tűnt fel sötétnek, nagy izgalmamban. Semmiféle csoda nem történt eddig, amit pedig úgy vártam ... A női alak végigment az előszobán, kinyitott egy ajtót és eltűnt. És én közben, a félig nyitott ajtón keresztül láttam egy ágyat, ott fekszik: Álmaim Rajongott Költője, hálóingben. Körülötte szerte mindennapi tárgyak, pohár, zsebkendő, újságok... az ágy előtt papucs... A női alak kijött a szobából, becsukta az ajtót, megállt előttem: “Nem fogadhat senkit, beteg”, mondta. Valahogy lekerültem az utcára. Egész sötét volt, nehéz fellegek az égen . . . megrengett a föld a lábam alatt, világok sülyedtek el bennem, valamit láttam az előbb, amit nem lett volna szabad. Rettenetesen becsaptak, hullámzott bennem! Nem igaz, vergődött bennem, ahogy hazafelé mentem, nem lehet, nem, nem! Makacsul mentem, az állam nekifeszítettem, mintha viharzó széllel kellene szembeszállnom . . . Jobb-bal, egy-kettő, mentem gépiesen, nem lehet, nem igaz, becsaptak! Rohanni kezdtem. Hazaérek, fel a lépcsőn, be a lakásba, be az egyik szobába, becsukni az ajtót, levágtam magam egy székre. . . hagyjanak békét, nem akarok semmit sem látni, nem kell semmi... Ráztam a fejem, az öklömre támasztottam és elkezdtem sírni, sírni, sírni, sírni . . . . . .Akkor még nem tudtam, hogy minket csaptak be, magyarokat, nekünk írtak “testamentumot, szörnyűt”... és nekünk kellett “tagadni múltat, mellet verve. .. törpedelve... megbánni mindent”... és sírni, sírni, sírni, sírni. . . —O—□—O— SZEPESSY PROFESSZOR ÚJ ANTROPOLÓGIA MÓDSZERE Az antropológiának egészen új irányt adtam a vércsoport — elméletemmel és ma már mindenhol elismerik, hogy az ősi európai nép azonos az “A“ vércsoportú néppel, míg a “B” vércsoport Távolkeleti. A vércsoport kimutatható laborvizsgálattal még őskori csontokon is! Az antropológia eddig kizárólag csontforma mérésekre szorítkozott, stb. Ez azonban csalóka!s ugyanis: 1900-1940 között az átlag magasság elmaradt az 1940-1975 között születettekhez arányítva, ez ma (1940- 1975) 14 cm pluszt jelent. De vonatkozik pl. fejformára is. A szovjet régészek “haraptak” erre! — és intézményes utón fejlesztik, így jöttek rá, hogy Kr. születése előtti 3. szd.-tól erős “A” vércsoportú népek jelentek meg K. Polonia, Ukrajna területén, míg pl. a Turáni-fensík felől érkező népek főleg “C” vércsoportúak. Mivel az “A” vércsoportú nép a Kápátmedencétől Cromagnon-Altamiráig terjedő részről húzódik Északra a középkortól (de ott 3400־ évvel később jelentkező kultúra!) és a zord vidéken konzerválódott, míg “ad natus” az “A” vércsoportú nép mindinkább keveredett. “A” + “C” + “B” = “A-B”, stb. Nos az “A” vércsoportú nép földrajzi új helye (Észak) zord viszonyai között háborítatlanul szaporodva, néprobbanások 1000 évig tartó sorozatával a “népvándorlást” jelentette. Ennek zöme Dániából- Norvégiából-Svédországból az Elba mentén, Visztula mentén jött le Délre, majd 2-3 generáció Keletre. A másik csoport, mely ugyancsak “ad natus” földrajzi helyről ment Északra, a mai finn és É. Orosz részekről Délre vonult a Dnyeper vonalon és adta az V.-X. szd.-ig az elszlávosodott elemet. Ez a körforgás 3000 évig tartott. A tévedés ott van, hogy az orosz (mai értelemben!) és az ukrán nem azonos, mert a finn elem erősen Altáji és Kaspividékről és az “A” vércsoporttal keveredve már más elemet hozott létre, míg a másik ág maradt konzervált “A” elem. A finn elem zöme a Pinsk-Csernogov-Moszkva vonaltól Északra élt és csak kisebb mértékben ment ettől Délre (utälä Etelköz). Magam nem a viking hanem a Normann nevet (ez általánosabb) használom szívesen. (Szepessy Géza)