Ősi Gyökér - Magyar Kulturális Szemle, 1978 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1978-01-01 / 1. szám
megerősítik e részletek. Ezt a regényt Füry Lajos iS írta. De nemcsak Árpád kerül terítékre, hanem Atilla is. Szeretnénk megkérdezni ettől a Füry neve alatt dolgozó, magyarellenes szervezettől, mely ezt a könyvet szerkesztette, financírozta és elkészítette, hogy milyen hiteles történelmi kútfő van arra vonatkozólag, amit így imád: “Atilla, öccsét Budát, saját kezével ölte meg és dobta a Duna folyóba.” (108. old.) “Egyszer egy kardot találtak a hunok, és ezt a kardot az oltárra helyezve imádták. Atilla kezébe vette az eddig oltáron tartott isten kardját. Az első vér, rokon vér volt, ami a kardra tapadt. Atilla e karddal ölte meg Budát és azokat a hunokat, akik testvére köré csoportosultak ... stb. (109. old.) Ily hamisítást még Jordanes sem követett el, pedig ugyancsak utálta a Nagy Hun Királyt. Szégyen, hogy olyanok teszik lehetővé az ilyen hagyománysértést és történelemhamisítást, akik féltéglával verik mellüket, hogy “magyarok” és igy, ilyen adatokkal “mentik a székelyeket?” Van román, aki a gyilkos Drakulát “gyilkosnak” írja...? Hiszen templomot emeltek sírja fölé és a 200 éves USA-i jubileumi ünnepségeken Drakulát, mint román “nemzeti hőst” mutatták be. De Füry Lajos úgy “vakol”, hogy a Nagy Hun Királyt, aki mindenkinek megkegyelmezett (Priskás retor leírása szerint) olyan gyilkosnak mutatja be, aki a Szent Hagyó Hiányainkban megerősödött “ISTEN KARDJÁVAL” öli meg saját testvérét. Talán tekintsünk be a nyugati kútfőkbe, hogy megtanuljuk az igazságot Atilláról és lássuk ennek a magyarellenes maffiának a hamisításait is. A történelem Atilla királyságának a kezdetét Kr. u. 434. évre teszi. Ettől kezdve Atilla a Nagy Hun Birodalom ura annak ellenére, hogy “állítólag” testvére — Buda — nála idősebb volt. Ezt megcáfolják a történelmi hiteles források. Ugyanis Buda halálát az alábbiak szerint találjuk rögzítve a korabeli forrásokban: Prosper Tiro of Aquitaine “Chronica” (íratott: 445. A.D. évben) 444. év A.D., Marcelinus Comes “Chronicon” c. írásában (íratott a VI. szd. ban A.D.) 445. év. A.D., A 452. év Krónikájában (Chronica Minor II. Mommsen 1898a) 452. év A.D. Theophanes Byzantius “Chronographia”jában (íratott a Kr. u. 8 században) 441. év A. D. Tehát Buda még élt Atilla királysága alatt 10 -18 évet és így szükségtelen volt őt “meggyilkoltatok” azért, hogy Atilla legyen a hunkirág, mert az volt Ő Buda életében is és — mint látjuk — testvére jó tíz évig segítségére volt. Az természetes, hogy az Atillát utáló “egyházi írók” és Jordanes (aki zsidó volt) azt is hazudjék, hogy Atilla megölette Budát, hogy ő legyen a király, de még Jordanes sem meri azt mondani, mint Füry és vakoló társai, hogy “saját kezűleg ölte meg az Isten kardjával és dobta a Dunába.” Ilyet Atilláról csak azok tételeznek fel, akik beteges szadizmussal rettegnek ma is az Atillai Mah-Gar Igazság Jogának Alapján álló utódoktól. Bennük és velük akarják elpusztítani az Atillai hagyományt. Ezek természetesen azt is ki akarják törülni a Magyarság emlékezetéből, hogy Atilla is és hunjai is Jézushitűek voltak és az Antiochiai Péteri Egyháztól kiküldött püspökségek működtek Hunniában. Nézzük csak meg megint a korabeli hiteles kútfőket, melyekbe való betekintést “gondosan elkerülték a “fürysta vakolok”. ARNOBIUS (Kr. u. 3. században) és ugyanígy TERTULLIAN is írják, hogy a “szkiták, pártusok, massagéták, sarmaták, bactiaiak stb. mind Jézuskövetők lettek”. (Adversus Nationes. Corpus Scriptorum Ecclesiasticorum Latinorum 4.) OROSIUS de Tarraco (a korai 5. században) “Historia Adversum Paganos” (VII. 41, 8) így ír: “Kelet és nyugat keresztény templomai hunokkal telnek meg.” THEODORET (393-466 A.D.) pedig Arnobias Szkítáit “HUNOKNAK” nevezi. (Historia Eclesiastica Constantintól 428-ig. V. 31.) Ugyanakkor az orosz kútfő “Zhitie prepodebnago Athanasiia Athonskago” (Zapiski istoricheskago filologicheskago fakulteta, S. Petersburgkago Universiteta 25, 1895, 23) a “MAGYAROKAT NEVEZI Orosius zkitáinak.” Ezzel az adattal a Magyarok is besorolnak a Jézushitűek közé. Itt pedig a Péteri Magyar Hit értendő — az, ami a HUNT HIT is volt. Vagyis a minden tudasságtól mentes Jézus - kereszténység, mely nem ismerte, nem hirdette, nem tanította és nem sorozta be kánonjába a zsidók Torah-ját, amit a római egyház — mint Ó-Szövetséget — átvett, tanított, hitt és kanonizált. Ez volt a különbség sokáig a Bizánci és a Római kereszténység között. Bizáncz Jézus utódját — Pétert követte, Róma pedig a zsidó Saul-rabbi ideológiáját tette magáévá és őt ma Szent Pálnak nevezi. Érdekes képet mutat a történelem, ha abból a szempontból ítéljük meg a helyzetet, ami Bizáncz és a hunok, avarok között volt. Amikor Bizáncz trónján “római hitű” császár ült, Bizáncz háborúba keveredik a hunokkal is, az avarokkal is. Amikor “Péteri Jézus hitű a császár” — nincs háború. Meg kell még rónunk Füryt és társait azért is, mert azt írják, hogy “Atilla birodalma egy nap és egy éjjel testvérharcban szétbomlott.” Ugyanis ez nem igaz. Éppen a kínai kútfők, melyek Atilla anyjaként egy kínai hercegnőt ismernek el, mondják úgy. 4